CELOFÁD

(jelentése feltehetően: ’árnyék [oltalom] a rettegéstől’):

Manassé leszármazottja Mákiron, Gileádon és Héferen keresztül (4Mó 26:29–33). Celofád a 40 éves pusztai vándorlás közben halt meg, de ő nem volt azok között, „akik Jehova ellen gyülekeztek Kórah közösségében, hanem a saját bűne miatt halt meg” (4Mó 27:3). Nem voltak fiai, de családja fennmaradt öt lányán, Mahlán, Noán, Hoglán, Milkán és Tircán keresztül; ők mind bejutottak az Ígéret földjére (4Mó 27:1; 1Kr 7:15).

Ez a különleges helyzet nehézséget jelentett az örökösödés miatt. Amikor Celofád lányai kérték apjuk részét Manassé földjéből, Mózes Jehova elé tárta az ügyüket. Isten bírói döntése szerint azoknak a lányoknak, akiknek nem volt fivérük, meg kellett kapniuk a családi örökséget (4Mó 27:1–9; Jzs 17:3, 4). Később ezt ahhoz a feltételhez kötötték, hogy ezeknek a lányoknak apjuk törzséből való férfihoz kellett férjhez menniük, hogy az örökség a törzsön belül maradjon (4Mó 36:1–12).