Ítélkezzünk igazságosan, bölcsen és irgalmasan

Javasoljuk, hogy a következő két cikk áttanulása előtt olvassátok el ezt a cikket!

AZ ÍTÉLKEZÉS olyasvalami, amiben gyakran téved az ember. Ez alapjában véve tökéletlenségünknek tudható be. Tapasztaltad-e valamikor, hogy helytelenül ítélték meg indítékaidat, vagy alaptalan információk miatt elítéltek? Érezted-e, hogy irgalmatlanok voltak irántad? Másrészt nem volt-e olykor egyoldalú a te ítéleted is, mivel elmulasztottad pártatlanul figyelembe venni a másokat érintő összes tényeket? Nem voltál-e olykor te is figyelmetlen abban, hogy irgalmat tanúsíts? A becsületesség kényszerít rá, hogy elismerjük, mennyire fogyatékosak vagyunk ezen a téren.

A bírói ítélkezésnél magasabb rendű irányadó mértéket kell figyelembe venni, mint amilyet ember valaha is lefektetett, ha igazságosan, bölcsen és irgalmasan akarjuk gyakorolni. Ilyen irányadó mértékről Isten gondoskodott. Nemcsak érdeklődnünk kell ez irányadó mérték iránt, hanem követnünk is kell a vezetését. Miért? Azért, mert Jehova Isten, „mindenek Bírája” alkalmazni fogja azt, amikor oda kell állnunk ítélőszéke elé. (Zsid 12:23; Róma 14:10) Nem az kell-e hát, hogy irányítson minket, amit Ő mond jónak? Ez lenne a szerető és bölcs eljárás, melyet követnünk kell. Bármely eljárásunk vagy határozatunk, döntésünk csak akkor lesz maradandó mértékben jótékony hatású, ha a dolgok megítélésében Isten szempontja vezet bennünket.

De hol találunk ma Isten igazságos irányadó mértékeinek következetesen megfelelő ítélkezést? Köztudott, hogy van még néhány olyan ember, aki az élet hivatalos és közönséges eljárásaiban képes pártatlan ítéleteket hozni. Mindazonáltal ma mindazok, akik ismerik Isten Igéjét és a tényeket, meg vannak győződve arról, hogy a világot általában nem igazságos irányadó mértékek kormányozzák. A világ a gonosz hatalmában fekszik, igen, félre van vezetve. (1Ján 5:19; Jel 12:9) Ebbe beletartozik a Nagy Babilon, a hamis vallás világbirodalma, melyet a Biblia tisztátalan asszonyként ír le. (Jel 17:3-5; 18:2-4) Isten népe, amely kijött belőle, hálás azért, hogy nem áldozata többé a hit és erkölcs dolgaiban alkotott hamis ítéleteinek. Bizodalmuk abban az elrendezésben van, amelyet Jehova Isten helyreállított az igaz keresztény gyülekezeten belül, ahol hűséges kinevezett vének látják el a bírói teendőket, mint ahogyan az Ésaiás 1:26 (UV) megjövendölte: „És újból visszahozom nektek a bírákat, mint először és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Ezután Igazságosság városának, hűséges városnak hívnak.”

Isten ősi népének történetében röviddel azután nevezték ki először bírák hosszú sorát, hogy Izrael elhagyta Egyiptomot i. e. 1513-ban. Mózest a kimerülés veszélye fenyegette abban az igyekezetében, hogy megpróbálta elintézni mindazokat az ügyeket, amelyek az igaz Isten törvénye szerinti döntést igényelték. Apósa, Jetró azt tanácsolta, hogy ossza meg a felelősséget bizonyos mértékig, hogy több figyelmet lehessen fordítani a pusztaságban vezetett népsokaságra. Képesített emberek ezreit választották ki, hogy segédkezzenek Mózesnek. Ők voltak hivatva, hogy foglalkozzanak az általános mindennapi nehézségekkel, kérdésekkel, ha ilyenek felmerültek. Mózesnek kellett viselni továbbra is a fő felelősséget, hogy megismertesse a néppel Isten törvényeit és rendeléseit, az utat, amelyen járniuk kell, és a feladatot, amelyet el kell végezniük. Nagyon szabályos elrendezést ajánlott Jetró: „Te magad válassz ki a nép közül képesített istenfélő férfiakat, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a tisztességtelen nyereséget, és tedd őket főkké ezrek fölött, főkké százak fölött, főkké ötvenek fölött és főkké tizek fölött. És ítéljék ők a népet minden megfelelő alkalommal; s legyen úgy, hogy minden nagyobb ügyet elődbe hozzanak, minden kisebb ügyet pedig ők maguk intézzenek el mint bírák. Így könnyebb lesz neked magadnak, nekik pedig veled együtt kell hordozni a terhet. Ha így teszel, és Isten is ezt parancsolta neked, akkor biztosan meg tudsz állni és ez az egész nép is helyére jut békességben.” — 2Móz 18:13-23, UV.

Később, miután letelepedtek Kánaán földjén, Jehova bírákat támasztott; nem csupán azért, hogy a törvénysértő dolgokat meghallgassák, hanem hogy megszabadítsák népét az elnyomóktól. (Bír 2:18) Ezek a bírák vezérekül voltak kinevezve, és segítettek a népnek megismerni és alkalmazni is Isten törvényét. Olyan emberek voltak köztük, mint Gedeon, Bárák, Sámson, Jefte és Sámuel, akik emlékezetes hőstetteket vittek véghez, „igazságosságot cselekedtek” a Zsidók 11:32, 33 feljegyzése szerint. Az ősi Izrael más bírái, akik a közösség vagy helység vénei gyanánt szolgáltak, nemcsak a törvényes ügyeket intézték, hanem részt vettek a közigazgatási feladatok végzésében is. — 1Krón 26:29; 2Krón 19:4-7.

Még Izrael királyai számára is követelmény volt a törvény könyvének olvasása, hogy megtanulják félni Jehovát és megtartani az ő parancsát. (5Móz 17:19, 20) Fel voltak szólítva, hogy helyesen ítéljék meg az ügyeket, ha virágozni és Isten kegyében megmaradni óhajtanak. — 2Krón 1:9-12.

MAI VÉNEK MINT BÍRÁK

Milyen rendelkezés van hatályban ma Isten népe között az ügyek megítélésében? Jehova támasztott olyan véneket, akik képesek bírákként és tanácsadókként szolgálni. Ezek a férfiak meg kell hogy feleljenek az 1Timótheus 3:1-7-ben és a Titus 1:5-9-ben lefektetett isteni követelményeknek. Felelősségük nem csupán a bírói ügyek intézésére terjed ki. Tanítanak is és rávilágítanak Isten követelményeire, buzdítanak Isten egész lelkű szolgálatára és igazságos alapelveihez való hű engedelmességre. — Kol 3:23; 1Thess 5:21; 1Pét 1:22.

Hogyan tekintünk mi erre az elrendezésre, ahogy azt a helyi gyülekezetben felismerjük, amellyel esetleg kapcsolatban vagyunk? Nem kívánunk olyanok lenni, mint néhányan az első századi korinthusi gyülekezetből, akik hitetlenek előtt pereltek egymással. Pál apostol megdorgálta őket mondván: „Azért beszélek, hogy felindítsam szégyenérzeteteket. Valóban nincs egy bölcs ember sem közöttetek, aki ítélkezni tudna a testvérei között, hanem testvér testvérrel megy törvényre, éspedig hitetlenek elé?” (1Kor 6:5, 6, UV) Azzal, hogy világi törvényszékhez fordultak olyan ügyek elrendezéséért, amelyeket el lehetett volna intézni a keresztény gyülekezeten belül is, szellemileg csődöt mondtak vagy vereséget szenvedtek. Egyikünk sem akar szégyenkezni vagy azon bánkódni, hogy elmulasztotta helyesen szemlélni a bibliai eljárásnak megfelelő mai bírói elrendezést. Inkább szívbéli értékelést kell kifejezésre juttatnunk ezért a teokratikus gondoskodásért. Azzal, hogy figyelünk a tanácsra és helyes ítéletre, mely azoktól jön, akik ,Isten Igéjét beszélik nekünk’, azt fejezzük ki, hogy igyekszünk szorosan együttműködni a „hű és értelmes rabszolga” osztállyal, Krisztusnak alárendelten. — Zsid 13:7, 17; Ef 5:24; Máté 24:45-47, UV.

Jehova ítéleteinek mai megnyilvánulásából megtanuljuk értékelni a magas irányadó mértékeket, amelyek szerint élnünk kell. Segítséget kapunk, hogy helyesen döntsünk mind személyes, mind gyülekezeti ügyekben, bár mi még tökéletlenek vagyunk. Közelebb kerülünk Jehovához és ízelítőt kapunk az ő igazságos új rendjéből. Előre tekintve arra a dicsőséges időre, bizalommal mondhatjuk Jehovának: „Ha ítéleteid jelen vannak a földön, biztosan igazságosságot tanulnak a termékeny föld lakosai.” — És 26:9, UV.