Hogyan kereste Istent Isaac Newton?

A NÉPSZERŰ hagyomány szerint egy alma leesése indította el Sir Isaac Newtont a gravitáció egyetemes törvényének felfedezéséhez vezető úton. Bármi legyen is e hagyománnyal kapcsolatos igazság, Newton figyelemre méltó gondolkodó képességét semmiképpen nem lehet kétségbe vonni. Híres tudományos munkájára, a Principiá-ra vonatkozóan azt mondják: „Ezzel a nagyszerű könyvvel kezdődik a modern tudomány egész kifejlődése. Több mint 200 éven át páratlannak bizonyult.”¹

Bármilyen híresek is voltak Newton felfedezései, ő maga alázatosan elismerte emberi gyengeségeit. Szerény ember volt. Röviddel 1727-ben bekövetkezett halála előtt azt mondta önmagáról: „Nem tudom, milyennek látszom a világ előtt, de önmagam szemében olyan vagyok, mint egy kisfiú, aki a tengerparton játszik és azzal szórakozik, hogy időnként a szokásosnál simább kavicsot vagy díszesebb kagylót talál, míg a hatalmas óceán valójában felderítetlen marad számára.”²

Newton értékelte azt, hogy Isten minden igazság forrása, és a Teremtő iránt érzett mélységes tiszteletével összhangban — úgy tűnik — több időt fordított az igaz Isten keresésére, mint a tudományos igazságok felkutatására. Newton összes írásainak elemzése azt mutatja, hogy a mintegy 3 600 000 szóból csak 1 000 000 szót szentelt a tudományoknak, míg mintegy 1 400 000-et vallási kérdéseknek.³

NEWTON A HÁROMSÁGTANNAL TUSAKODIK

Newton nagy figyelmet szentelt az írásaiban a Háromságtannak. Kora Biblia-kutatásában való részvételét egyik legkiemelkedőbb műve, a Történelmi beszámoló a Szentírás két figyelemre méltó meghamisításáról (An Historical Account of Two Notable Corruptions of Scripture) bizonyítja, amelyet 1754-ben, huszonhét évvel az író halála után adtak ki először. Ez a mű felülvizsgálja két bibliai szövegrésszel, az 1János 5:7-tel és az 1Timótheus 3:16-tal kapcsolatos valamennyi fellelhető régi forrásmunkát, amelyek a szövegrész bizonyítására szolgáltak.

A King James fordításban az 1János 5:7 így szól:

„Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige és a Szent Szellem: és ez a három egy.”

Korai egyházi írók, görög és latin kéziratok és a Biblia első fordítása felhasználásával Newton bebizonyította, hogy a következő szavak: „a mennyben: az Atya, az Ige és a Szent Szellem: és ez a három egy”, amelyek a háromságtant támogatnák, nincsenek benne az eredeti ihletett Görög Iratokban. Azután vázolta azt a módot, ahogyan a hamisított szöveg becsúszott a latin fordításokba, előbb széljegyzetként, majd később magának a szövegnek részeként. Kimutatta, hogy ezeket a szavakat 1515-ben vette be első ízben a görög szövegbe Ximenes bíboros egy friss görög kézirat alapján, amelyet latinból dolgoztak át. Végül Newton megvizsgálta a vers értelmét és kapcsolt szövegrészeit, majd így következtetett: „Így világos és természetes a szöveg jelentése, az érvelés pedig teljes és erővel bír; ha viszont közbeiktatjuk a ‚hárman vannak a mennyben’ bizonyságát, meghamisítjuk és elrontjuk az egészet.”⁴

Az értekezés rövidebb része az 1Timótheus 3:16-ra vonatkozik, amely így szól (King James fordítás):

„És versengés nélkül nagy az istenességnek titka: Isten megjelent testben, igazolva lett a Szellemben, meglátták angyalok, prédikálták a pogányoknak, hittek benne a világban, felvitték Őt dicsőségbe.

Newton rámutatott, hogyan iktatták be a görög szöveg csekély megváltoztatásával az „Isten” szót azért, hogy a mondat így hangozzék: „Isten megjelent testben”. Kimutatta, hogy a korai egyházi írók, amikor a versre utaltak, mitsem tudtak erről a későbbi megváltoztatásról.a

Mindkét szövegrészt összegezve, Newton azt mondta: „Ha az ókori egyházak a vallás legnagyobb titkainak vitája és meghatározása során semmit sem tudtak erről a két szövegrészről, nem értem, hogy miért kell most annyira ragaszkodnunk hozzájuk, amikor már lezárult a vita.”⁵ A több mint kétszáz év alatt, amely eltelt, amióta Isaac Newton az értekezését megszövegezte; csupán apróbb kiigazításokra volt szükség azoknál a bizonyítékoknál, amelyeket felhozott. Mégis csak a tizenkilencedik században kezdték a bibliafordítások helyesbíteni ezeket a szövegrészeket. A következő oldalon látható Newton saját eredeti kéziratának egy része, amelyet az angliai Oxfordban levő Bodlei könyvtár (Bodleian Library) bocsátott a rendelkezésünkre.

Vajon miért nem hozta nyilvánosságra ezeket a felfedezéseit Newton az élete folyamán? Az akkori idők hátterére vetett pillantás adhat erre magyarázatot. Azokat, akik a Háromságtan ellen írtak, üldözésnek vetették alá Angliában. Egészen 1698-ig, a Káromlás és Szentségtörés elleni Törvénycikk súlyos véteknek minősítette a Háromság személyei valamelyikének a tagadását és ezt hivatalvesztéssel, állás- és vagyonvesztéssel bűntette első ízben, megismétlődés esetén pedig bebörtönzéssel. Newton barátja, William Whiston (Josephus műveinek fordítója) emiatt vesztette el professzori állását a cambrigde-i egyetemen 1711-ben. A Háromságot támadó egyik röpiratot 1693-ban a Lordok Háza rendeletére elégették, a következő évben pedig pert indítottak a szerző és a nyomda tulajdonosa ellen. Thomas Aikenheadet, a Háromság tagadásával vádolt tizennyolc éves tanulót a skóciai Edinburghban 1697-ben felakasztották.^6, 7, 8

MIÉRT VETETTE EL NEWTON A HÁROMSÁGOT?

Tudományos kutatásai révén Newton kezdte igen nagyra értékelni a ,Természet Könyvét’, és meglátta benne a Nagy Szerző, Isten tervezésének bizonyítékát. Hitt abban is, hogy a Biblia Isten kinyilatkoztatása, amely mindenkor összhangban van a teremtés tanúskodásával.⁹

Newton számára a Biblia volt a próbakő tanítások és tantételek megvizsgálásánál. Az egyház tantételeinek vitájában Newton nagyszerűen megvilágította ezt az álláspontját. A niceai Athanáziusi és Apostoli Hitvallás harminckilenc cikkének nyolcadik cikke alapján azt mondta az Anglikán Egyházról:

„Nem követeli meg tőlünk, hogy az Egyetemes Zsinatok, még kevésbé, hogy az egyházmegyei zsinatok tekintélye miatt fogadjuk el őket, hanem csakis azért, mert az Írásokból emelték ki azokat. Felhatalmaz-e tehát minket az egyház arra, hogy összehasonlítsuk őket az Írásokkal és megvizsgáljuk, hogyan és milyen értelemben vonhatunk le következtetéseket azokból? És amikor nem látjuk a következtetést, nem kell a zsinatok és szinódusok tekintélyére bíznunk magunkat.”

Még ennél is nagyobb hangsúlyt kapott a saját végkövetkeztetése:

„Még az Egyetemes Zsinatok is tévedtek és tévedhetnek hit dolgában, és amit szükségesnek jelentenek ki a megmentéshez, nem képvisel semmilyen erőt vagy tekintélyt, hacsak nem mutatható ki, hogy a Szentírásból való.”¹⁰

Newton fő érve a háromságtan elutasításában az volt, hogy amikor ellenőrizni akarta a hitvallások és a zsinatok kijelentéseit, nem talált semmit az Írásokban a tantétel igazolására.

Ennek a bizonyítéknak a mérlegelésénél Newton szilárdan ragaszkodott a józan ész használatához. Azzal érvelt, hogy Isten semmit sem teremtett cél és ok nélkül, és hasonlóképpen a logika és az ész alkalmazásával kell alátámasztani a bibliai tanításokat. János apostol írásairól szólva Newton azt mondta: „Azzal tisztelem őt, hogy hiszek abban: értelmes dolgot írt, és ezt az értelmességet tekintem a legjobbnak nála.”¹¹ Majd a Háromság elvetésének második okaként Newton kijelentette: „A Homoousion [az a tantétel, mely szerint a Fiú azonos lényegű az Atyával] érthetetlen. Nem értették meg sem a niceai zsinaton, sem azóta. Amit nem lehet megérteni, az nem lehet a hit tárgya.”¹²

A háromságtan ugyanezen vonatkozásával foglalkozik Newton egy másik kézirata, a „Kérdőiv a Homoousios szóhoz”. Ez tárja fel a háromságtan elvetésének harmadik okát. Ez a tanítás nem volt része az ókori keresztényiségnek. A tizenkettediktől tizennegyedikig tartó kérdések tisztázzák, hogy a tantétel nem található meg az első századbeli eredeti tanításokban:

„12. kérdés. Vajon a három lényeg egyenlőségének véleménye nem Julianus Apostata uralkodása idején [i. sz. 361-363] kapott lábra első ízben, Athanazius, Hilarius stb. által?

13. kérdés. Vajon a Szent Szellem imádata nem nyilvánvalóan a sardikai zsinat után kapott először lábra? [i. sz. 343]

14. kérdés. Vajon nem a sardikai zsinat volt az első olyan zsinat, amely az azonos lényegű Háromság tanát kimondta?”¹³

Egy másik kéziratban, amelyet ma Jeruzsálemben őriznek, Newton summázta az ilyen kérdésekre adandó egyetlen választ: „Az apostol azt parancsolja nekünk (2Tim 1:13), hogy ragaszkodjunk az egészséges szavak mintájához. Olyan nyelvezetért harcolni, amely nem a prófétáktól és az apostoloktól maradt ránk, a parancs megszegését jelenti. Márpedig akik megszegik azt, bűnösök az ezáltal okozott felfordulásban és szakadásokban. Nem elég azt mondani, hogy valamely hitcikkely az Írásokból vett következtetés. Ugyanolyan józan, egészséges szavak formájában kell kifejezni azt, mint ahogyan az Apostolok tették.”¹⁴

A Szentírás, a józan ész és az első keresztények hiteles tanítása alapján Newton tehát azt látta, hogy nem fogadhatja el a háromságtant. Szilárdan hitt Jehova Isten legfelsőbb szuverenitásában és Jézus Krisztus megfelelő állásában. Nem tagadta, hogy Jézus az Isten Fia, de nem is emelte fel Őt az Atya állásába.¹⁵ Amikor John Lockeval a Dániel 7:9 egyik szövegrészéről vitatkozott, azt írta: „Honnan vagy biztos abban, hogy az Öregkorú a Krisztus? Krisztus valaha is trónon ült?”¹⁶ A saját következtetése itt nyilvánvaló, és gondolatának tisztasága és világossága az Atya és a Fiú viszonyát illetően mindenkor nyilvánvaló Newton írásaiban. Ezért másutt rámutat arra, hogy az imát „Istenhez kell intézni, a Bárány nevében, nem pedig a Bárányhoz Isten nevében”.¹⁷

Isaac Newton bibliai érveinek legjobb summáját a Háromság elvetésével kapcsolatosan talán a latin nyelven megírt tizennégy ,Argumentában’ lehet megtalálni, ahol bibliai idézeteket sorakoztat fel a legtöbb érve mellett. Különösen érdekes a negyedik ponttól hetedik pontig tartó érvelése:

„4. Mivel Isten nemzette a Fiút egy bizonyos időben, a Fiú nem létezik mindöröktől fogva. Példabeszédek 8:23, 25.

5. Mert az Atya nagyobb a Fiúnál. János 14:28.

6. Mert a Fiú nem ismerte az utolsó óráját. Márk 13:32; Máté 24:36; Jel 1:1; 5:3.

7. Mert a Fiú mindent az Atyától kapott.”¹⁸

Newton vallásos írásainak gondos áttanulmányozása feltétlenül mély benyomást kelt az olvasóban. Ennek egyrészt írásainak alapossága az oka, másrészt az a felismerés, hogy írásai hosszan tartó és mély elmélkedésének, valamint tudósi képességének és az eredeti bibliai nyelvezet megragadásának eredményei. A Háromságra vonatkozó végkövetkeztetései tehát megérdemlik a tiszteletünket és megbecsülésünket, noha ő maga nem érezte kényszerítve magát arra, hogy még életében nyilvánosságra hozza azokat.

Ma, amikor sokkal több bizonyíték áll rendelkezésünkre, mint amihez Newton hozzájuthatott, nekünk is kutatásokat kell végeznünk a hitünkkel kapcsolatosan, amiként azt Newton tette. Nekünk elsősorban mindig az Isten Igéje bizonyítékával kell érvelnünk. Ez erős hitet épít fel bennünk, amely teljesen összhangban lesz az eredeti keresztényiség tanításával.

Utalások

1. Brit Enciklopédia (Encyclopoedia Britannica) 1971. kiad. 16. kötet, 420. oldal.

2. Könyvek Világlexikona (The World Book Encyclopedia) 1973-as kiadás, 14. kötet, 308. oldal.

3. Isaac Newton levelezése (The Correspondence ot Isaac Newton) H. W. Turnbull kiadása, F.R.S. Cambridge, 1961. 1. kötet, XVII. oldal.

4. Történelmi beszámoló a Szentírás két figyelemre méltó meghamisításáról (An Historical Account ot Two Notable Corruptions ot Scripture) Sir Isaac Newton műve, 1830-as londoni kiadás, 60. oldal.

5. Ugyanaz, 95. oldal.

6. A mi unitárius örökségünk (Our Unitarian Heritage) Earl M. Wilbur, Boston 1925. 289-294. oldal.

7. Az angol nonkonformizmus története (History of English Nonconformity) Henry W. Clarc műve, London 1913. II. kötet, 157. oldal.

8. Milton, Lecke és Newton vallásos nézetei (Religious Opinions of Milton, Locke and Newton) H. McLachlan műve, Manchester 1941, 146., 147. oldal.

9. Isaac Newton vallása (The Religion of Isaac Newton) F. E. Manuel írása, Oxford 1974. 48. oldal.

10. Sir Isaac Newton teológiai kéziratai (Sir Isaac Newton Theological Manuscripts) H. McLachlan válogatása és kiadása, Liverpool 1950, 37., 38. oldal.

11. Történelmi beszámoló a Szentírás két figyelemre méltó meghamisításáról (An Historical Account of Two Notable Corruptions of Scripture) 61. oldal.

12. Sir Isaac Newton teológiai kéziratai (Sir Isaac Newton Theological Manuscripts) 17. oldal.

13. Ugyanaz, 45., 46. oldal.

14. Isaac Newton vallása (The Religion of Isaac Newton) 54., 55. oldal. Yahuda Ms. 15.1. kötet 11. regiszter szám.

15. Isaac Newton vallása (The Religion of Isaac Newton) 61. oldal.

16. Isaac Newton levelezése (The Correspondence of Isaac Newton) III. kötet, 362. levél.

17. Isaac Newton vallása (The Religion of Isaac Newton) 61. oldal. Yahuda Ms. 15.4. kötet 67. v.

18. Isaac Newton életrajza (Isaac Newton, A Biography) 642. oldal.

[Lábjegyzet]

[Kép a 30. oldalon]

Newton kéziratának egy részlete a háromságtant megcáfoló „Történelmi Beszámoló . . .” című könyvéből