William Whiston — Eretnek vagy valódi tudós?

FELÁLDOZNÁD a karrieredet a hited kedvéért? William Whiston ezt tette.

Vallási vita szereplőjévé vált a XVIII. század elején, amikor szembehelyezkedett az anglikán egyházzal a Biblia tanításait illetően. Ennek következtében végül eretneknek bélyegezték. Pályája ilyenformán gúny tárgyává tette őt, de tiszteletet is szerzett neki.

Ki volt William Whiston? És mit vitt véghez?

Bibliatudós

William Whiston a Cambridge-i Egyetemen Sir Isaac Newton éleselméjű munkatársa volt. Ha az első századi zsidó történész, Josephus Flavius írásainak angol kiadásában kutatsz, valószínűleg a Whiston által 1736-ban készített fordítást fogod olvasni. Jóllehet léteznek egyéb fordítások is, ezt a tudományos igényű tolmácsolást a benne található jegyzetekkel és esszékkel együtt eddig még nem tudták felülmúlni, és még mindig nyomtatásban van. Ezt a művet sokan Whiston teljesítményei csúcspontjának tekintik.

Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a Primitive New Testament-et, Whiston fordítását a Keresztény Görög Iratokról. 1745-ben, Whiston 78. életévében jelent meg. A négy Evangéliumot és az Apostolok Cselekedeteit a Codex Bezae-ból, Pál leveleit a Codex Claromontanus-ból, a fennmaradt részt pedig — a Jelenéseket is beleértve — a Codex Alexandrinusból fordította. Gondosan kihagyta az 1János 5:7. versének hamis részletét. Whiston ezt a három ókori görög forrásművet mint az akkor rendelkezésre álló legjobbat választotta.

Whiston tettei mögött a nyilvánvaló hajtóerő a Biblia iránti szeretet volt. Korának uralkodó tanítása a deizmus volt, mely szerint az ész az egyedüli megfelelő alap az istenhit számára. A William Whiston—Honest Newtonian című könyv szerint Whiston erősen támogatta „azt a hagyományos nézetet, hogy a Biblia az ókori történelem egyetlen csalhatatlan forrásműve”. A „Newtonian” megjelölés itt Isaac Newtonra utal, aki elsősorban a Principia című művéről ismert, amelyben az általános tömegvonzás törvényét fejti ki. Newton gondolkodása alapvető hatással volt William Whistonra. Hogyan?

Ellentétes személyiségek

William Whiston 1667-ben született az anglikán egyház egyik lelkészének fiaként. Pappá szentelése után 1693-ban visszatért a Cambridge-i Egyetemre, hogy matematikát tanuljon, és Newton segédjévé váljon. Szoros kötelék alakult ki kettőjük között. Amikor mintegy három évvel később Newton lemondott a matematikai Lucasian-professzori címéről, gondoskodott arról, hogy Whistont nevezzék ki helyette. Sikeres életpályáján haladva Whiston csillagászati és matematikai előadásokat tartott, de Newton befolyására arra is késztetést érzett, hogy mélyebben érdeklődjön a Biblia kronológiája és tanítása iránt.

Newton vallásos ember volt. Mivel elkötelezetten hitt a bibliai millenniumban, sokat írt Dániel és a Jelenések próféciáiról. Ezek közül az írások közül azonban alig néhányat jelentetett meg életében. Elutasította a Háromság doktrínáját. Amikor azonban a Háromság ellen felhozott bizonyítékainak megjelentetésére került sor, „Newton, attól való félelmében, hogy Háromság-ellenes nézetei ismertté válnak, visszalépett” — jegyzi meg a The New Encyclopædia Britannica. F. E. Manuel ezt így fogalmazza meg könyvében: „Newton csoportja vagy titokban tartotta a véleményét, vagy visszafogta lelkesedését . . . Ahol Newton titokzatoskodott, ott Whiston nyílt volt, mint egy köztéri kikiáltó” (Isaac Newton, Historian). A két férfinak tehát ellentétes volt a személyisége.

Kitaszítás

1708 júliusában Whiston írt a canterbury és a yorki érseknek, az anglikán egyház doktrínáinak reformját sürgetve, tekintettel az athanasiusi hitvallásban tükröződő Háromság hamis tanítására. Érthetően óvatosságra intették. Whiston mégis állhatatos maradt. „Teljes mélységükig áttanulmányoztam ezeket a pontokat — mondta —, és alaposan megbizonyosodtam arról, hogy a keresztény egyház hosszú időn át és durván megcsalatott ezeket illetően; és Isten áldásával, ha hatalmamban van, nem fog továbbra is így maradni.”

Newton féltette társadalmi és tudományos státusát. Whiston ezzel szemben nem. Miután formába öntötte Háromság-ellenes hitnézeteit, írt egy véleményét bemutató röpiratot. De 1708 augusztusában a Cambridge-i Egyetem megtagadta Whistontól az anyag kinyomtatására vonatkozó engedélyt, mivel az ortodoxiával szembehelyezkedőnek ítélte az írást.

Whistont 1710-ben az anglikán egyház hitével ellentétes doktrína tanításával vádolták. Bűnösnek találták, megfosztották professzori címétől, és száműzték Cambridge-ből. Viszont az ellene folytatott jogi eljárások ellenére, amelyek még közel öt további éven keresztül tartottak, soha nem bizonyították rá az eretnekséget.

Noha Newton Háromság-ellenes nézetei rokon jellegűek voltak Whistonéval, soha nem emelt szót nyíltan barátja érdekében, és végső fokon kitaszította őt. Newton Háromságot leleplező bibliai tudományos munkája végül 1754-ben jelent meg — huszonhét évvel halála után. Ez azonban túl késő volt ahhoz, hogy bármiféle segítséget nyújtson Whistonnak, aki két évvel korábban halt meg.

Newtont is felelősnek tartják azért, hogy Whistont kirekesztették a tekintélyes Királyi Természettudományi Akadémiából. De Whiston nem kedvetlenedett el. Családjával Londonba költözött, ahol egy társaságot alapított az őskereszténység előmozdítása érdekében. Minden erejét az írásba fektette, a legjelentősebb művébe, mely abban az időszakban készült, a négykötetes Primitive Christianity Revived-be (Felélesztett őskereszténység).

Mindvégig vitatott

Whiston tudósként különböző módokon dolgozott a tengerészek részére, hogy az óceánon meghatározzák a földrajzi hosszúságot. Még akkor is, ha nem fogadták el ötleteit, állhatatossága eredményeképpen végül kifejlesztették a tengerészeti kronométert. Habár Whiston bibliai próféciákkal kapcsolatos nézetei közül sok pontatlannak bizonyult, miként kortársaié is, ő minden követ megmozgatott az igazság keresése érdekében. Az üstökösök pályájáról írt rövid értekezései és a Noé napjaiban bekövetkezett Vízözön hatásaival kapcsolatos posztulátumai azon számos írásai közé tartoznak, amelyekkel a tudományos és a bibliai igazságot egyaránt védelmezni kívánja. Egyéb írásait mégis túlszárnyalják azok, amelyek a Háromság-doktrina Írás-ellenes voltát leplezik le.

Mint várható volt tőle, Whiston 1747-ben elhagyta az anglikán egyházat. Így tett szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt, amikor kisétált a templomból, amint a pap az athanasiusi hitvallást kezdte olvasni. Az A Religious Encyclopædia ezt mondja Whistonról: „Jellemének férfias nyíltságát és őszinteségét, életének következetességét és viselkedésének egyenességét kénytelen csodálni az ember.”

William Whiston számára az igazság nem volt alku tárgya; a saját személyes meggyőződése értékesebb volt neki, mint az emberek elismerése és tapsa. Whiston bár vitatott személyiség, mégis valódi tudós volt, aki félelem nélkül Isten Szavaként védelmezte a Bibliát (2Timótheus 3:16, 17).

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Copyright British Museum