Olvasók kérdései

● Mit domborít ki Pál apostol a 2Korinthus 2:15, 16-ban, amikor önmagára és társaira, mint „illatra” utal?

Pál apostol azt írta: „Krisztus jó illatja vagyunk Istennek azok között, akik megmentésben részesülnek és azok között, akik elvesznek; ez utóbbiak számára halál illatja halálra, az előbbiek számára élet illatja életre.” — 2Kor 2:15, 16, UV.

Jobban megértjük ezeket a szavakat, ha figyelembe vesszük a római győzelmi menetek néhány jellegzetességét. Amikor a hazatérő győztes seregek menetoszlopban vonultak át Róma városán, a templomi oltáron égő tömjén illata töltötte be a levegőt. A tömjén illata mást és mást jelentett különböző embereknek. A győztes katonáknak édes volt ez az illat; tiszteletet, előléptetést és gazdagságot helyezett kilátásba. De a könyörületre nem számító foglyoknak, akiket elvonultattak az utcákon, az égő tömjén kellemetlen emlékeztető volt arra a tényre, hogy a díszfelvonulás végén kivégzik őket. Hasonlóképpen, a Pál apostol és társai által hirdetett üzenet kellemes illat volt azok számára, akik elfogadták azt, de rossz szagú volt azoknak, akik elvetették.