Mit tesz a király értünk?
„Nevét nevezik Csodálatos Tanácsosnak, Hatalmas Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Béke Fejedelmének.” — És 9:6, UV.
1, 2. Milyen ellentétes érzései vannak az embereknek, amikor látják a rossz helyzetet a világban?
NEHÉZ megérteni tökéletlen embereknek, miért engedte meg Isten, hogy több mint 1900 éven át ugyanazok a tökéletlen körülmények folytatódjanak Jézus Krisztus földön léte óta. Azt mondják: ‚Miért nem haladtak gyorsabban előre a dolgok?’ Aztán, ha látják azt az összevisszaságot, melyben a világ van, gyakran azt mondják: ,Nem látom, hogyan lehetne ezt valaha is helyrehozni’? Amikor Isten kormányzata Királyának programját megvizsgáljuk, megértjük a látszólagos késedelmet, sőt el is csodálkozunk azon, amit egy viszonylag rövid idő alatt megvalósít.
2 Az előző cikkben láttuk, hogy Jézus a mennyei, szellemi életből átkerült az emberi életbe, hogy ezen emberi életet áldozatként odaadja. Ily módon nyert képesítést arra, hogy az emberi nem Főpapja legyen. Engedelmes pályája a földön arra is képesítette, hogy Király legyen. Vajon hogyan fogja betölteni ezeket a tisztségeket az emberi faj javára?
3. Áldozata révén milyen kapcsolatba került Jézus Krisztus az emberi fajjal? (1Tim 2:5, 6; 1Ján 2:1, 2)
3 Azáltal, hogy váltságáldozatát kifizette Jehova Istennek, minden dolog Tulajdonosának, Jézus Krisztus lett az emberi faj tulajdonosa, hogy mindenkivel Isten igazságos szándékának megfelelően foglalkozzon, amíg véglegesen vissza nem helyez jogaiba minden engedelmes egyént, tökéletesen kibékítve őket Istennel. (Ján 5:22) Ez Isten elrendezése volt, hogy az emberi fajt kiemelhesse a bűnből és visszahozhassa igazságos családjába. Ily módon Isten megtartotta abszolút igazságosságát, mialatt segített az emberi nemen. — Róma 3:23-26.
4. a) Mit tett Krisztus a feltámadása után, és mivé vált az engedelmes emberek számára? b) Hogyan mutatja ki a Zsidók könyvének írója, hogy Jézus kipróbálása a leggyengédebb és legfigyelmesebb segítséget biztosítja számunkra?
4 Krisztus feltámadása után felment a mennybe, hogy bemutassa áldozata értékét Istennek, éppen úgy, ahogyan Izrael főpapja elhintett egy kevés állatvért minden évben az Engesztelés napján a Szentek Szentjében, Isten képviseleti tartózkodási helyén. Krisztus — azok számára, akik engedelmesek lesznek „az utolsó Ádám”-nak — „Örökkévaló Atyá”-vá lesz, újjászüli őket az életre. (1Kor 15:45; És 9:6) A próba, melynek alá volt vetve a földön, biztosít bennünket a leggyengédebb, legfigyelmesebb és legmegértőbb segítségről, ahogyan írva van:
„Látva azért, hogy nagyszerű főpapunk van, aki átment a mennyeken, Jézus, Istennek Fia, ragaszkodjunk ahhoz, hogy megvalljuk Őt. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud együtt érezni gyengeségeinkkel, hanem aki kipróbáltatott minden tekintetben, mint mi magunk, de bűn nélkül. Közeledjünk ezért a beszéd nyíltságával a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmat nyerjünk és ki nem érdemelt kedvességet találjunk segítségül a megfelelő időben.” — Zsid 4:14-16, UV.
ELÉRHETŐ-E AZ EMBERI TÖKÉLETESSÉG?
5. a) Mit bizonyított be nekünk Krisztus tökéletes, bűntől mentes élete? b) Mit valósít meg áldozata és papi volta 144 000 társa számára?
5 Krisztus igazságos életével megszerezte a maga számára Isten kedvező elbírálását: megtartotta tökéletes engedelmességét, teljesen mentes volt a bűntől, még csak egy rossz gondolat sem merült fel benne. Ez bizonyítéka annak, hogy az ő segítségével bárki megőrizheti feddhetetlenségét és elnyerheti Isten elismerésének mosolyát. (Róma 5:18, 19) Ha az ember eléri a tökéletességet, megtarthatja ugyanazt a tökéletes, bűn nélküli engedelmességet. Mily nagyszerű dolgot valósít meg Jézus élete, áldozata és papi volta! Segít a többi 144 000-nek, hogy mint papok és királyok együttműködjenek vele, s az emberi nemet áldásban részesítsék azon munkájuk révén, hogy — Krisztus igazgatása alatt — alkalmazzák az emberiségre az ő engesztelő áldozatából származó jótéteményeket.
6. a) Mi a halál, mely utolsó ellenségként lesz megsemmisítve? b) Hogyan és mikor semmisíttetik meg a halál?
6 Papságával a Királyság végül eltörli az egész emberi nemet gyötrő halált, mely halált ősatyánk, Ádám bűne miatt örököltük. (Róma 5:12) A Királyság ezeréves uralma végén, amikor minden engedelmes egyén már megkapta az élet teljességét tökéletességben, bejelentik, hogy ez az Ádámtól örökölt halál megsemmisült. Mert a Biblia közli velünk, hogy az ember boldogságának útjában álló összes többi akadály — gonosz kormányok, Isten igazságos egyeduralmának összes ellenfelei, minden, ami az ember jólétével ellentétben van — megsemmisül. Akkor „mint utolsó ellenség a halál semmivé tétetik”. — 1Kor 15:25, 26, UV.
MIÉRT ENGEDTE MEG ISTEN A GONOSZSÁGOT?
7. Mit szavatolnak a Királyság-ígéretek, és milyen kérdést kell ezzel kapcsolatban megválaszolni?
7 Az ígéretek tehát — a Királyságnak az ember érdekében végzett teljesítményeire vonatkozólag — jótállás arra nézve, hogy Isten nem nézi el a bűnt, gonoszságot, tökéletlenséget és halálos következményeit, valamint arra nézve, hogy teljesen eltávolítja őket örökre. Ez a kérdés, hogy Isten oly hosszú időszakon át megengedte a gonoszt, sok becsületes érdeklődő egyént megzavart. És valóban, ez igen fontos vitakérdés az egész teremtés előtt. Hogy Isten szándékát és a Királyság munkáját megérthessük, lényeges e vitakérdés megértése.
8. Mi az az egész világegyetem előtt álló nagy vitakérdés?
8 A vitakérdés a szuverenitást érinti – Isten szuverenitását vagy uralmát — de nem azt, hogy vajon Isten szuverén Úr vagy sem. Ez tény. (Zsolt 90:2; Csel 4:24) Hanem kihívás történt Jehova szuverenitásának helyességét, megérdemelt voltát és igazságosságát illetően. E vitakérdés miatt engedte meg Isten meghatározott ideig a gonoszság fennmaradását.
9. Milyen tulajdonsággal alkotta Isten az első emberi teremtményeket, és vajon ez a tulajdonság tökéletlenné teszi őket?
9 A gonoszság Isten részéről történő engedélyezése a körül a tény körül forog, hogy Isten az első emberi teremtményeket a saját képére és hasonlatosságára teremtette. (1Móz 1:26, 27) Az emberek szabadon cselekvő egyének erkölcsi tekintetben. Választhatnak, hogy a jót vagy a rosszat teszik. Nem „beprogramozott” robotok, hogy csakis a jót tehetik. Ádám és Éva mint ilyen intelligens személyek e tekintetben tökéletesek voltak. Ha Isten úgy teremtette volna őket, hogy képtelenek legyenek erkölcsi választásra és döntésre, akkor nem lettek volna tökéletesek; valami hiányzott volna belőlük. Isten nem tartaná vissza a képére alkotott, értelemmel rendelkező teremtményeitől a szabad döntést, a helyes és a helytelen közötti választást illetően. Éppen ezért adta nekik a lelkiismeretet. — Róma 2:15.
10. Hogyan volt Ádám és Éva eljárása kihívás Isten szuverenitásával szemben?
10 Ádámnak és Évának az a döntése, hogy nem engedelmeskednek Isten parancsának, kihívás volt Isten szuverenitásával szemben. Éva ,tudni’ akart, vagyis minden ügyet ő akart elbírálni vagy meghatározni a maga számára, olyan akart „lenni mint Isten”. Ádám csatlakozott hozzá ebben a tettében, mely a teljes önteltség és függetlenség büszke kijelentése volt. (1Móz 3:5, 6, 22) A valóságban mindketten visszautasították annak az állapotnak elismerését, hogy ők teremtett személyek. Nem tanúsítottak szeretetet vagy értékelést azért, amit Isten értük tett, és olyan előjogokat bitoroltak, melyek csakis Istent illették meg mint a föld Teremtőjét és Tulajdonosát, az élet Fenntartóját és Egyetemes Szuverént.
11. Ki volt a valóságban Ádám és Éva mögött Isten szuverenitása kétségbevonásánál, és hogyan mutatja ezt meg nekünk Jób könyve?
11 E gőgös lépésre Ádámot és Évát Isten egy szellemfia, egy lázadó angyal bujtotta fel és uszította. (1Móz 3:1-5; Ján 8:44) Kihívta Jehova uralmát, azt állítva, hogy uralmának és teremtményei engedelmességének az alapja az önzés vagy a félelem, nem pedig a szeretet. Később Isten egy hűséges szolgája — név szerint Jób — esetében a kihívást világosan kijelentette. Az ihletett író (Mózes) félrevonja a láthatatlanság függönyét, hogy felfedjen egy mennyei jelenetet a mi felvilágosításunkra:
„Később eljött a nap, amikor az igaz Isten fiai bementek, hogy megálljanak Jehova előtt, és Sátán is bement egyenesen közéjük, hogy megálljon Jehova előtt. . . . Jehova pedig ezt mondta Sátánnak: ,Szíved az én szolgámra, Jóbra irányul . . . ?’ De Sátán válaszolt Jehovának és mondta: ,Bőrt bőrért, és mindent, amije van, odaad az ember a lelkéért. Változásként nyújtsd ki kezed, kérlek, s érintsd meg őt egészen a csontjáig és húsáig, s lásd, nem fog-e megátkozni téged szemtől-szembe.’” — Jób 2:1-5, UV.
12. a) Miként lett az ember feddhetetlensége másodlagos vitakérdés, és miért engedte meg Isten Sátánnak, hogy egy ideig még folytassa működését? b) Mit mutat ki a Zsidók könyvének írója arról, amit Krisztus fog Sátánon és munkáin végrehajtani?
12 Így Sátán (mely szó értelme „ellenfél”, „ellenálló”) kétségbe vonta Isten szuverenitásának megérdemelt voltát, és felvetette — mint másodlagos vitakérdést — az ember feddhetetlenségét Isten iránt. Isten uralma nem önkényes diktatúra. Isten az ember érdekében, hogy az emberek kimutathassák hűségüket, és angyali seregei érdekében is, hogy az ilyen vitakérdés örökre el legyen döntve elméjükben, megengedte Sátánnak, hogy mint „törvényen kívüli” meghatározott ideig megmaradjon. Ádám leszármazottait — mivel bűnösök voltak — ez a gonosz befolyásolni tudta, úgyhogy Sátán „e világ istené”-vé vált. (2Kor 4:4) Isten azonban halálra ítélte őt, és hamarosan el lesz pusztítva, minden munkája semmivé lesz téve. (1Móz 3:15) Megsemmisítőjéről, Jézus Krisztusról olvassuk:
„Ezért, mivel a ‚kisgyermekek’ [Krisztus tanítványai] részesei vérnek és húsnak, hasonlóképpen Ő is részes volt ugyanazokban a dolgokban, hogy halála révén megsemmisítse azt, akinek megvan az eszköze arra, hogy halált okozzon, ugyanis az Ördögöt [jelentése „rágalmazó”], s hogy felszabadítsa mindazokat, akik a haláltól való félelmükben rabszolgaságnak voltak alávetve egész életükben.” — Zsid 2:14, 15, UV
És ismét meg van írva: „E célból lett Isten Fia nyilvánvalóvá, ugyanis, hogy az Ördög munkáit lerombolja.’ — 1Ján 3:8, UV.
13. Hogyan mutatta ki Jézus, hogy életpályájával eldöntötte a feddhetetlenség vitakérdését? (Ján 12:31)
13 Jézus tökéletes engedelmessége Isten iránt örökre bebizonyította és eldöntötte a feddhetetlenség vitakérdését anélkül, hogy más ember segítségére szükség lett volna. Jézus a halála előtt mondta: „Jön a világ uralkodója. És rajtam nincs hatalma.” (Ján 14:30, UV) Jézus „legyőzte a világot”, mely világ az istene, Sátán uralma alatt állt. Más hűséges személyek is voltak, akik Jézus előtt és azóta részt vettek — Istentől és Fiától jövő segítséggel — a vitakérdés szolgálatában. Ezeket Krisztus felhasználja ezeréves föld feletti uralma idején mások megsegítésére. — Ján 16:33.
14, 15. Hogyan mutatják ki Péter apostol szavai a 2Péter 3:9-ben, hogy Isten nem lassú vagy nemtörődöm?
14 Lehet, hogy némelyek Istent „engedékeny”-nek vagy lassúnak és nemtörődömnek tartják. De Péter apostol megcáfolja ezt az elgondolást, amikor azt mondja: „Jehova nem lassú az ígéretét illetően, ahogyan némelyek lassúnak tartják, hanem türelmes irántatok, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson.” — 2Pét 3:9, UV.
15 Péter szavaiból látjuk, hogy Isten törődik velünk. Azzal, hogy időt engedélyezett mindannyiunknak, alkalmat ad, hogy halljunk az igazságról. Persze, milliók születnek minden hónapban, sokan pedig meghalnak. Így Péter szavai rámutatnak arra, hogy Isten tudja, mi a legjobb nemcsak a most élő nemzedék számára, hanem mindenki — élők és feltámadásra várók — számára. S tudja a pontos időt, amikor az emberi ügyeket illetően közbelépjen s véget vessen a dolgok jelenlegi rendszerének, hogy megnyissa az utat Krisztus ezeréves uralmának, amely alatt az egész világ megítéltetik „igazságosságban”. (Csel 17:31; Jel 20:11-15) Így lesz lehetséges a legtöbb embert — valójában mindenkit, aki a helyeset akarja tenni — megmenteni az örök életre. — Jel 20:7-10, 15.
MI LESZ AZ 1000 ÉVES KIRÁLYSÁG-URALOM VÉGÉN?
16. Milyen állapotba hozza a Királyság az emberiséget? (Jel 21:3)
16 A Királyság ezeréves uralma a föld minden ügye fölött nagyon boldog időszak lesz az emberi faj számára. Azután, az ezerév leteltével a Királyság véget ér, miután végrehajtotta Isten akaratát ‚mint a mennyben, úgy a földön is”. (Máté 6:10) Mivel akkor az Ádámtól örökölt bűn és következménye, a halál már el lesz törölve, és az összes ember tökéletes lesz, már nem lesz szükség a Királyság papi szolgálataira. Isten teljes mértékben befogadja őket mint „gyermekeit” tiszta és tökéletes családjába. — Róma 8:21.
17. Mit tesz Jézus Krisztus az ezerév végén, és miért?
17 Az ezerév végén Krisztus, aki Atyja, Jehova iránti szeretetében és lojalitásában „ugyanaz tegnap, ma és örökké”, elismeri az egész teremtés előtt Jehova Isten örökké tartó szuverenitását, ahogyan a Biblia kinyilatkoztatja: „Azután a vég, amikor átadja a Királyságot Istenének és Atyjának, amikor minden kormányzatot, minden tekintélyt és erőt megsemmisített . . . Amikor minden dolog alávettetik neki, akkor maga a Fiú is alávettetik az Egyetlennek, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen mindenkinek minden.” (UV) Isten szuverenitása akkor egyedül áll mint legfőbb és igazolt uralom. Szuverenitását ettől kezdve már közvetlenül gyakorolja az egész teremtés fölött. — Zsid 13:8; 1Kor 15:24-28.
18. Tartogat-e Jehova további csodálatos dolgokat Krisztus és 144 000 társa számára az ezeréves uralom befejezése után?
18 Természetesen Krisztus mindig elismerésben és tiszteletben részesül nagyszerű munkájáért, és mindig tiszteletbeli Főpap és Király lesz. Jehova további kapcsolata Krisztussal, valamint 144 000 mennyei társával, és megbízatásaik, melyeket kapnak tőle mint nagy Megjutalmazótól, az irántuk érzett nagy szeretetének kifejezői lesznek. (Zsid 6:10) A Biblia nem nyilatkoztatja ki, hogy mit tartogat számukra Isten, de amit már eddig megtett, az is nagyszerű volt.
„Isten, aki gazdag könyörületességben, nagy szeretete miatt, amellyel szeretett minket, Krisztussal együtt megelevenített . . . és együtt feltámasztott és ültetett bennünket a mennyei helyekre Krisztus Jézussal közösségben, hogy a dolgok eljövendő rendszerében megmutassa ki nem érdemelt kedvességének mindent felülmúló gazdagságát irántunk való kegyelmességben Krisztus Jézussal való közösségben.” — Ef 2:4-7, UV.
19. Miért kell az embernek megértenie a most tanult dolgokat?
19 A jó hír magába foglalja mindezeket a dolgokat. Annak, aki Istent elfogadható módon akarja szolgálni, lényeges, hogy mindezt megértse és értékelje, valamint hogy a jó hírt másoknak hirdesse.