Nehéz elfogadni a tanácsodat?

„James Smith, tudod mi a te hibád? Túlságosan sokat beszélsz. Sohase hallgatsz. Makacs vagy. Azt tanácsolom neked, hogy változtass magatartásodon. Eddig is mondtam már, s most újra mondom: változtass magatartásodon! Mikor tanulod már meg a tiszteletadást? Azt hiszed, mindent tudsz, szüntelenül csak beszélsz. Meglátod, baj lesz belőle! Márpedig ha baj lesz, ne gyere hozzám sírni, hogy segítsek!”

1. Miért rossz módja a tanácsadásnak a címet követő példa?

EZ is egy módja annak, hogy valakinek azt tanácsoljuk, beszéljen kevesebbet és figyeljen jobban. De ez a mód rossz. Támadásként éri azt, akinek szól, és az illetőben védekező hatást vált ki. A tanács maga lehet, hogy jó, de nem származik belőle semmi jó.

2, 3. a) Hogy mutatják ki vállalati testületek érdeklődésüket a helyes tanácsadás iránt? b) Milyen tanácsot adott Pál Timótheusnak a tanácsadásra vonatkozóan, és milyen célt tartott szem előtt?

² Különböző testületek sok ezer dollárt fizetnek ki azért, hogy adminisztrátoraikat szemináriumokon képeztessék ki arra, hogyan adjanak másoknak tanácsot és hogyan birkózzanak meg az eléjük kerülő nehézségekkel. De a valóban érdemleges, alapvető módszereket a Biblia már régen megadta, méghozzá ingyen.

³ „Azáltal, hogy a testvéreknek ezeket a tanácsokat adod — mondta Pál apostol Timótheusnak — Krisztus Jézus kiváló szolgája leszel.” Nemcsak arra oktatta őt, hogy milyen tanácsot adjon, hanem arra is, hogy hogyan adja: „Ne bírálj szigorúan idősebb férfit. Ellenkezőleg, úgy bánj vele mint atyával, fiatalabb férfiakkal mint fivérekkel, idősebb nőkkel mint anyákkal, fiatalabb nőkkel mint nővérekkel, teljes tisztasággal.” Azt mondta, bánj, nem pedig erőszakoskodj. A cél helyreállítás, nem elűzés. — 1Tim 4:6; 5:1, 2; Jak 5:19, 20.

4. Miért kell érzékenységgel rendelkeznie annak, aki tanácsot ad?

⁴ Még kérésre is kényes dolog tanácsot adni. Ha azonban kéretlenül adnak tanácsot, az még nagyobb finomérzéket kíván meg. A kéretlen tanácsot könnyen bírálatnak vehetik, és senki sem szereti, ha bírálják. Ahhoz, hogy úgy tudjunk tanácsot adni, hogy ne sértsen, türelemre és tanítóképességre van szükség — nemcsak más megleckéztetésére. Így Pál ezt írta Timótheusnak: „Feddj, dorgálj, buzdíts teljes hosszútűréssel és a tanítás művészetével!” — 2Tim 4:2.

A TANÁCSADÓ MAGATARTÁSA

5. Milyen lesz a viselkedésünk és a magatartásunk, ha a tanácsadásban Jézust utánozzuk?

⁵ Krisztus Jézus, a Csodálatos Tanácsadó bemutatta a gyengéd tanácsadás példáját, amikor az apostolok a fölött vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb. Szemléltetéssel és ellentéttel megmutatta, hogy a nemzetek királyai hatalmaskodnak mások fölött, de „ti mégse legyetek olyanok”. Jézus tökéletes ember volt, ihletett tanácsot tudott adni, mégis „szelíd érzületű és alázatos szívű” volt. Jól tesszük, ha utánozzuk Őt. „Őrizzétek meg magatokban azt a szellemi magatartást, amely Krisztus Jézusban is megvolt” — Luk 22:24-27; Máté 11:29; Fil 2:5.

6. Milyen példák mutatják a szemléltetések használatának értékét a tanácsadásban?

⁶ Nehéz olyanoknak érvelni, akik forrófejűek, márpedig az apostolok hevesen vitatkoztak. Jézus szemléltetést használt fel arra, milyen kihívó módon hatalmaskodtak királyok mások fölött, s amikor az apostolok ilyen megvilágításban látták magukat, lecsillapodtak. Náthán próféta is tapintatos volt, amikor Dávid királynak tanácsot adott azzal kapcsolatban, hogy elvette Uriás feleségét, Betsabét. A sok birkával és marhával rendelkező gazdag ember elvette a szegény egyetlen nőstény bárányát, hogy látogatóját megvendégelje. Dávid dühös lett és ítélkezett: „Az ember, aki ezt tette, megérdemli hogy meghaljon!” Azután megtudta, hogy ő volt az az ember. (2Sám 12:1-9) Ma is lehet szemléltetéseket használni, hogy felülemelkedjünk az érzelmeken, és segítsünk a dolgokat tárgyilagosan látni.

7. Miért fontosak a tanácsadó érzései?

⁷ Az érzések fontosak. Annak, aki tanácsot ad, ismernie kell a saját érzéseit csakúgy, mint annak az érzéseit, akivel beszél. Ha indítéka az a kívánság, hogy felsőbbrendűnek és önelégültnek érezze magát, akkor szükségtelenül gyorsan leckéztet meg másokat kisebb hibákért. (Préd 3:7) Ezeket az érzéseket megérzi és zokon veszi az, akivel beszél, s ha rossz magatartást tanúsít, akkor inkább a tanácsadó lesz a hibás benne, mint maga a tanács. A Példabeszédek 15:1 mondja: „A szelíd válasz elfordítja a dühkitörést, de a fájdalmat okozó szó előidézi a haragot.”

PÁL APOSTOL PÉLDÁT MUTAT

8. Milyen érzései voltak Pálnak, amikor helyreigazította a korinthusiakat egy súlyos hiba elkövetéséért, és mi volt az eredménye ennek a helyreigazításnak?

⁸ Amikor ezeket gyakoroljuk, egyúttal testvéri szeretetet és együttérzést is érzünk. Pálnak a Korinthusban levő gyülekezet által elkövetett súlyos hibát kellett helyreigazítania, és mélységesen bántotta őt, hogy meglehetős szigorral kellett írnia, mert később azt mondta: „Sok nyomorúságból és szívbeli gyötrelemből írtam nektek sok könnyel, nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem hogy megismerjétek a szeretetet, mellyel kiváltképp irántatok viseltetem.” Pál mélységesen aggódó érzületét néhány fejezettel később is kimutatja, amikor ezt mondja: „Ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom. . . . Mert az Isten szerinti szomorúság bűnbánatot eredményez a megmentésre, amely nem sajnálatra méltó.” 2Kor 2:4; 7:8-10.

9. a) Milyen írásos példák mutatják, hogy helyénvaló dicsérni a tanácsadás előtt? b) Miért értékes a dicséret azoknak, akik a tanácsot javukra fordítják?

⁹ Ezért csökkentsd a helyreigazítás okozta fájdalmat azáltal, hogy beleéled magadat mások helyzetébe és megértő vagy. Engedd, hogy mások megőrizhessék méltóságukat és önbecslésüket. Lásd meg a jót másokban és tanúsíts értékelést! Dicsérj, mielőtt tanácsot adsz, ahol csak lehetséges. (Jel 2:1-4, 12-14, 18-20) Pál megdicsérte a korinthusiakat buzgóságukért, miután gondoskodtak az igazságszolgáltatásról és tisztázták magukat azzal, hogy kijavították a hibát. (2Kor 7:11) Azután hivatkozott arra, hogy Titusznak dicsekedett velük: „Bármi amit valószínűleg mondtam neki, hogy megmutassam miattatok való büszkeségemet, beigazolódott. Minden szó, melyet valaha hozzátok intéztünk, az igazság bélyegét viselte magán; és ugyanez érvényes a büszke dicsekvésre, melyet Titusz jelenlétében mondtam: az is igaznak bizonyult.” (2Kor 7:14, Új Angol Biblia) Mindnyájan követünk el hibákat és szükségünk van helyreigazításra. Így amikor valamit helyesen teszünk, egy „Ezt jól csináltad” dicséret segítségünkre van. Felélénkíti szellemünket! — Máté 25:21, 23.

MAGUNK MEGVIZSGÁLÁSA

10-12. Miért adjunk tanácsot kedvesen és a szelídség szellemében?

¹⁰ „Folyton vizsgáljátok magatokat, hogy a hitben vagytok-e.” (2Kor 13:5) Ez olyan figyelmeztetés, melyet a tanácsadásra is vonatkoztathatunk. Vajon kiálljuk a vizsgát a következő szövegek alapján?

¹¹ Efezus 4:32: „Legyetek kedvesek egymáshoz, gyengéden együttérzőek.” Ilyenek vagyunk, amikor tanácsot adunk?

¹² Galata 6:1: „Testvérek, még ha az ember valamely ballépést követ is el, mielőtt tudatára ébredne, ti, akik szellemi képesítéssel rendelkeztek, igyekezzetek rendbehozni az ilyen embert szelídség szellemében, ugyanakkor mindegyikőtök tartsa egyik szemét önmagán, nehogy magad is megkísértess.” Szelídséggel és gyengeségeink tudatában adjuk-e a tanácsot?

13, 14. Miről legyünk jól értesültek, mielőtt tanácsot adunk?

¹³ Kolossé 4:6 (Új Angol Biblia): „Tanulmányozd, hogyan beszélhetsz a legjobban mindenkivel, akivel találkozol.” Fordítunk-e időt rá, hogy megismerjük az egyént, s azután szükségleteihez mérten alakítsuk mondanivalónkat?

¹⁴ Példabeszédek 18:13: „Ha bárki válaszol egy dologra, mielőtt meghallgatja, az részéről balgaság és megalázó.” Megismerkedünk-e minden oldaláról a dologgal, mielőtt tanácsot adunk?

15, 16. Mit tartsunk magunkkal kapcsolatban elménkben, amikor másokat tanáccsal látunk el?

¹⁵ Filippi 2:3: „Semmit se tegyetek versengésből vagy önzésből, hanem az elme alázatosságával, a többieket különbnek tekintve magatoknál.” Amikor másoknak tanácsot adunk, tudatában vagyunk-e annak, hogy más dolgokban valószínűleg különbek nálunk?

¹⁶ Róma 2:21 „Te azonban, aki valaki mást tanítasz, nem tanítod-e magadat is? Te, aki azt prédikálod ,Ne lopj’, lopsz-e?” Vajon képmutatóknak mutatkozunk, azt prédikálva, amit nem gyakorlunk?

17, 18. Hogyan tanúsítsunk önuralmat és megfontolást az iránt, akinek tanácsot adunk?

¹⁷ János 16:12: „Nekem [Jézusnak] még sok mondanivalóm van számotokra, de jelenleg még nem tudnátok elviselni.” Túlmegyünk-e a dolgon, amely pillanatnyilag megkívánja figyelmünket és kezdjük felsorolni az illető összes hibáit, amelyek csak eszünkbe jutnak, ezáltal vagy haragra ingerelve őt vagy összetörve szellemét?

¹⁸ Máté 18:15: „Ha a testvéred bűnt követ el, menj el és tárd fel hibáját négyszemközt.” Vajon először bizalmasan adjuk a tanácsot, figyelembe véve testvéreink érzéseit?

19. Mi az egyszerű útmutató a tanácsadáshoz, és mik az előnyei?

¹⁹ Egy egyszerű útmutató a tanácsadáshoz, de olyan, melyet hajlamosak vagyunk időnként elfelejteni, ez: „Mindig bánjatok másokkal úgy, ahogy szeretnétek, hogy ők bánjanak veletek.” (Máté 7:12, Új Angol Biblia) Szeretjük, ha megértenek minket; nos akkor nekünk is megértőknek kell lennünk. Tetszik, ha szóhoz jutunk; akkor hagynunk kell, hogy mások is szóhoz jussanak. Ha nekünk nem tetszik a leckéztetés, akkor megtartóztatjuk-e magunkat attól, hogy másokat megleckéztessünk? A tanácsadás a meghallgatást is magába foglalja, ily módon pedig nemcsak ésszerűséget mutatunk fel, hanem betekintést nyerünk az illető problémájába, és tájékozottak leszünk érzéseit illetően is. Az így adott tanács a beszélgetés részeként vetődik fel, és nem úgy, mintha leckéztetésnek szánnák.

MENNYIRE JÓ A TANÁCSOD?

20, 21. Mikor lesz tanácsunk értéke kérdéses, és hogyan tehetjük tökéletesen megbízhatóvá?

²⁰ Jeremiás próféta mondta: „Nem a járókelő emberre tartozik, hogy igazgassa lépteit.” Ha valaki nem tudja a saját lépéseit igazgatni, mennyire alkalmas arra, hogy a másét igazgassa? Jeremiás azután így imádkozott: „Igazíts helyre engem, ó Jehova!” Annyira tudatában vagyunk mindnyájunk tökéletlenségeinek, hogy nehéz bármelyikünktől helyreigazítást elfogadni — hacsak a helyreigazítás, melyet kapunk, nem Isten helyreigazítása! Hogy mennyire jó a tanácsunk, az attól függ, milyen mértékben ragaszkodik Isten Igéjéhez. — Jer 10:23, 24.

²¹ „Ne menjetek túl a megírt dolgokon!” Ez jó tanács. (1Kor 4:6) Olyan rendszerekből jöttünk ki, ahol emberi szabályok érvényesülnek — tragikus következményekkel. Többé nem akarjuk, hogy emberi szabályoknak legyünk alávetve, melyeket Isten Igéje nem követel meg, mivel mi „nem szemnek szolgáló cselekedetekkel mint embereknek tetszeni akarók, hanem a szív nyíltságával, Jehova félelmével” engedelmeskedünk. Követjük Pál tanácsát: „Bármit tesztek is, munkálkodjatok teljes lélekkel mint Jehovának és nem embereknek.” (Kol 3:22, 23) A farizeusok szabályai terhet róttak az emberekre és Isten Igéjét eredménytelenné tették. — Máté 23:4; 15:3.

22, 23. Milyen kihívó magatartást vettek fel a farizeusok, de hogy nyilvánított ki Pál ellenkező magatartást?

²² A farizeusok a hatalom zsarnokságát használták, amikor a Jézus letartóztatására kiküldött katonatisztek nélküle tértek vissza, mert Jézus tanítása hatást gyakorolt rájuk. „Csak nem vezetett félre titeket is?” — kérdezték a farizeusok. „Egy uralkodó vagy farizeus sem hisz benne, nemde? De ez a tömeg, mely nem ismeri a törvényt, átkozott emberek ők.” A farizeusok nem használták az értelmüket, hanem csak kijelentették, hogy a bölcs emberek elvetették Jézust, csak az ostobák hallgattak rá. — Ján 7:45-49.

²³ Amikor másoknak tanácsot adunk, használnunk kell értelmünket és az írásszövegeket. Ne kívánjuk meg, hogy tanácsunkat az általunk esetleg betöltött állás miatt fogadják meg. (Fil 4:5) Legyünk olyanok, mint Pál, aki nem használta fel apostoli állását arra, hogy az embereket valamire rákényszerítse. Ehelyett azt ajánlotta nekik: ellenőrizzék, hogy tanítása a Biblián alapul-e. „A legnagyobb készséggel fogadták az igét, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy így vannak-e a dolgok. Ezért sokan közülük hívőkké lettek.” — Csel 17:11, 12.

24, 25. a) Milyen ellentét volt a között, ahogyan Sátán használta az Írásokat, és a között, ahogyan Jézus használta őket? b) Milyen példa mutatja, hogy az Írások alkalmazását a szövegösszefüggés határozza meg?

²⁴ Az Ördög az Írásokat használta, amikor Jézust megkísértette a pusztában, és Jézus is az Írásokat használta, hogy megcáfolja őt. Mindketten az Írásokat használták, de a következő különbséggel: Sátán hibásan alkalmazta, Jézus azonban helyesen használta. (Máté 4:1-10) Soha nem szabad kiforgatni a szövegeket, hogy saját céljainkat szolgálják, ahogyan Sátán tette. Bizonyosodjunk meg róla, hogy amit állításunk szerint Isten mond, azt valóban mondja is!

²⁵ Például a Róma 14. fejezetében óvnak bennünket attól, hogy táplálék vagy ital vagy bármi tekintetében a gyengék botlását okozzuk. Ha egy nagy család tagja kijelenti, hogy botlását okozza, ha étkezésnél kávét szolgálnak fel, akkor azt jelenti ez, hogy többé ne kapjon senki kávét? Vagy fekete cipőt kell hordani, mert a barna cipő valakinek a „botlását” okozza? Nincs-e valamilyen korlátozó tényező, mely e tanács alkalmazását irányítaná? A szövegösszefüggés a hit dolgaira utal: napokra, melyeket egyesek szentnek tekintettek, húsokra, amelyekről némelyek azt gondolták, hogy beszennyezi őket. A tanács lelkiismereti ügyeket érint, és ezen a területen másoknak segítséget nyújtó engedményeket kell tennünk. De ez nem általános érvényű utasítás, amely a hittel összefüggésben nem levő, minden személyes szeszély kielégítésére szolgál.

HA SZÜKSÉGED VAN RÁ, EL TUDOD-E FOGADNI?

26. Ha nehéznek tartjuk a fegyelmezés elfogadását, mire emlékeztet bennünket a Zsidók 12:11?

²⁶ Ha a tanácsot szeretettel és az Írások szerint adják, képesek vagyunk-e szelíden megfogadni? Nem könnyű, de hasznos. „Semmilyen fegyelmezés nem látszik jelenleg örvendetesnek, hanem elszomorítónak; de azután azoknak, akik részesültek benne, békességes gyümölcsöt terem, nevezetesen igazságosságot.” (Zsid 12:11) Korábban arra kértek minket, hogy amikor tanácsot adunk, vizsgáljuk meg magunkat a magatartásunkat illetően. Most vizsgáljuk meg magunkat a tanács elfogadására való hajlandóságunkat illetően.

27-31. Mely írásszövegek és milyen kérdések hangsúlyozzák ki annak szükségességét, hogy nyugodtan hallgassunk, amikor tanácsot kapunk?

²⁷ Példabeszédek 17:27: „Bárki, aki megtartóztatja magát a beszédben, ismerettel rendelkezik, s a megkülönböztető képességgel rendelkező férfi higgadt szellemű.” Hallgatunk-e és higgadtak maradunk?

²⁸ Példabeszédek 12:15: „A balga útja helyes a maga szemében, de aki hallgat a tanácsra, bölcs.” Azt gondoljuk, hogy mindezt tudjuk, vagy figyelünk?

²⁹ Példabeszédek 29:20: „Láttál-e olyan férfit, aki siet szavaival? Több reménye van az ostobának, mint neki.” Megkíséreljük-e azonnal megcáfolni az adott tanácsot?

³⁰ Prédikátor 7:9: „Ne siess szellemedben, hogy megsértődj, mert a sértődés az ostobák kebelében nyugszik.” Túlságosan érzékenyek vagyunk, könnyen sértődősek?

³¹ Jakab 1:19, 20: „Minden férfi legyen gyors a hallásra, lassú a beszédre, lassú a haragra; mert a férfi haragja nem munkálja Isten igazságosságát.” Tudjuk úgy hallgatni a tanácsot, hogy ne ingereljen haragra?

32. Hogyan mutatják ki egyesek, akik tanácsot kérnek, hogy valójában magukat akarják igazolni?

³² Néha azok az emberek, akik elhatározták, hogy egy bizonyos cselekvési pályát követnek, egyik állítólagos tanácsadótól a másikig mennek, amíg nem találnak valakit, aki egyetért velük. Az ősi Izraelben Roboám király az idősebb férfiakhoz fordult tanácsért, de tanácsuk nem tetszett neki. Akkor a fiatalabb férfiakhoz fordult, akik azt mondták neki, amit hallani akart. A következmény katasztrófális volt: tíz törzs fellázadt ellene és megalakította saját királyságát! (1Kir 12:1-20) Pál apostol beszélt arról az időről, amikor az emberek addig keresnek, amíg olyan tanácsadókat nem találnak, akik éppen azt mondják majd, amit hallani akarnak tőlük: „Tanítókat gyűjtenek maguknak, hogy csiklandoztassák fülüket.” — 2Tim 4:3.

33. Milyen példák mutatják a tanács helyes módon történő megfogadását?

³³ De mi fogadjuk el az Isten Igéje által alátámasztott tanácsot. Amikor Náthán próféta megfeddte Dávidot, ő így válaszolt: „Vétkeztem Jehova ellen.” (2Sám 12:13) A korinthusi gyülekezet megfogadta Pál tanácsát és tisztázta magát minden vád alól. Jézus szemléltette a helyes eljárásmódot amikor beszélt egy apáról, akinek két fia volt. Az apa megparancsolta fiainak, hogy menjenek dolgozni szőlőjébe. Az egyik beleegyezett, de nem ment el. A másik visszautasította, de később elment, és így elnyerte atyja helyeslését, noha eleinte nem fogadott szót. (Máté 21:28-31) Azok, akik tanácsot adnak, gyakoroljanak türelmet, időt hagyva a feddésben részesítettnek, hogy kiértékelje azt.

34. Milyen vizsgálódó kérdést tegyenek fel maguknak a Zsoltárok 16:7 alapján azok, akik tanácsot adnak?

³⁴ „Áldani fogom Jehovát, aki tanácsot adott nekem.” (Zsolt 16:7) Vajon akiknek mi adunk tanácsot, képesek lesznek-e áldani bennünket érte?

35. Miben különbözik az itt bemutatott tanács a cikk elején adott tanácstól?

³⁵ „Köszönöm Jim, hogy fogadtál. Jó előmeneteled van most a gyülekezetben. Szeretném ismét megemlíteni azt a problémádat, hogy némelykor nem beszélsz okosan. Persze ebben mindnyájan hibázunk; ahogy Jakab mondta, ha nem használjuk helytelenül a nyelvünket, akkor tökéletesek vagyunk. Pál három éven át — éjjel és nappal — látta el tanáccsal az efezusi véneket. Ezért remélem, nem gondolod, hogy bosszantani akarlak azzal, hogy ezt újra megemlítem. Jól haladsz előre, csak folyton dolgozz rajta. Azt javaslom, olvasd el újra a Jakab 3. fejezetét. Ha pedig segíthetek valamiben, ne habozz újra felkeresni!”