A pápa az ENSZ-nél — a reménység hírnöke?

VÁLASZKÉNT Kurt Waldheim főtitkár meghívására, II. János-Pál pápa október 2-án látogatást tett az Egyesült Nemzeteknél. Összesen hét napot töltött az Egyesült Államokban, s rövid időre ellátogatott Boston, New York, Philadelphia, Des Moines, Chicago és Washington, D.C. városokba is. Amerre a gépkocsi-oszlop elhaladt, katolikusok és nem katolikusok azon ügyeskedtek és erőlködtek, hogy megpillanthassák az életerős, 59 éves főpapot.

A pápa megjelenése különös érdeklődést keltett még az ENSZ-ben is, ahol pedig szinte napirenden van a híres emberek látogatása. Az Általános Közgyűlésen mondott beszéde amerikai útjának legfőbb eseménye volt. A beszédről ezt mondta a New York Post vezércikke: „Egy új kezdet, a remény friss látomása és újjáéledése mellett emelt szót.”

Vajon ez az üzenet alapul szolgált egy megújult reménységre? Melyik forrásra hívta fel a figyelmet, ahonnan az emberiség problémáinak a megoldása várható?

AZ ENSZ BAJNOKA

A figyelmet az Egyesült Nemzetekre irányította. A pápa ezt mondta: „Remélem, hogy az Egyesült Nemzetek mindig a béke és az igazság legfelső fóruma marad, a jobb jövő után áhítozó népek és egyének szabadságának igazi székhelye.”

De a pápa a 62 percig tartó beszéde során egyetlenegyszer sem említette Jézus Krisztust vagy a Királyságot. Nem meglepő ez attól, aki a „Krisztus Helytartója” címet viseli? Ez a mulasztás különösen furcsa, ha azt nézzük, hogy a Biblia nem az Egyesült Nemzeteket, hanem Krisztus Jézus Királyságát tartja Isten eszközének, mely békét hoz a földre. Úgy gondolod, hogy az ENSZ-beli nem keresztények és ateisták megsértésének elkerülésére irányuló óhaj igazolhatja ezt a mulasztást?

AZ EMBERI SZÜKSÉGLETEK FELISMERÉSE

A pápa mindamellett rámutatott az emberi család valóságos szükségleteire is, amelyek ma nem nyernek kielégítést. Beszélt például „ijesztő különbségekről túlságosan gazdag egyének . . . [és] a többséget alkotó szegények között, vagy valósággal nyomorgók között, akik nem jutnak élelemhez, nincs lehetőségük a munkához és az oktatáshoz és nagyrészük éhezésnek és betegségnek van kitéve.”

Ezen a helyzeten javítani kell, hangsúlyozta a pápa. „Nem titok — mondotta —, hogy a rendkívül gazdagok kisebbsége és a nyomorgók tömege között tátongó szakadék igen súlyos kórtünet bármely társadalom életében.” De vajon a pápa saját egyháza példát mutat-e abban, hogyan lehet megvalósítani a javak igazságos elosztását vagy kiegyenlítését?

II. János-Pál pápa kiemelte még, hogy mennyire szükséges megóvni „a vallásszabadságot és a lelkiismereti szabadságot”. Minden igazságszerető ember feltétlenül egyetért a pápával, amikor az kijelenti: „A legnagyobb horderejű kérdés, hogy . . . minden emberi lény minden nemzetben és országban képes legyen ténylegesen teljes mértékig élvezni jogait bármilyen politikai rezsim vagy rendszer alatt.” De maga az egyház példát mutat-e abban, hogy mindenki számára védelmébe veszi a vallásszabadságot?

Egy további nyomasztó emberi szükségletet hangsúlyozva II. János-Pál megismételte VI. Pál pápa szavait, amelyeket az ENSZ Általános Közgyűlése előtt mondott 14 évvel ezelőtt: „Nem kell több háború. Soha többé háborút!” Valóban szükség van arra, hogy véget vessenek a háborúnak és a háborús készülődéseknek! De ismét csak megkérdezzük: Milyen példát mutatott a katolikus egyház ezen a téren?

Mindössze néhány nappal a pápa ENSZ-beli beszéde előtt, az Írországban tett látogatása során ezt mondta a katolikusoknak: „Térden állva könyörgök nektek, térjetek le az erőszak ösvényéről és térjetek vissza a békesség útjára. . . . A további erőszak Írországban csak romba dönti az országot, amelyről azt állítjátok, hogy szeretitek és elpusztítja az értékeket, amelyek állítólag nagyon kedvesek nektek.”

Számíthatunk-e arra, hogy János-Pál látogatása Írországban és az Egyesült Államokban segít megoldani az emberiség előtt álló súlyos problémákat? Példát mutat-e az általa képviselt egyház az emberiség azon szükségleteinek kielégítésében, melyeket a pápa felsorolt? Abból ítélve, ahogyan milliók igyekeztek látni és hallani a pápát, nyilván sokan tekintik őt a reménység hírnökének. De valóban az? Válaszoljanak a tények!