Olvasók kérdései

■ A Filippi 2:9-ben Pál azt mondja Jézusról: „Isten … kedvesen olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött áll.” Milyen értelemben kapott Jézus „olyan nevet, amely minden más név fölött áll”?

Abban az értelemben, hogy őt olyan állással vagy hatalommal ruházta fel Jehova, amilyet nem kapott egyetlen más teremtmény sem. Egyesek arra gondolhatnak, hogy egyedül a mindenható Istent illeti meg a ‘minden más név fölött álló’ név. Ezek úgy érvelhetnek, hogy a szövegrész azt bizonyítja, hogy Jézus Jehova Istennel egyenlő vagy azonos személy. A szöveg alapos vizsgálata azonban azt mutatja, hogy nem támasztható alá ilyesfajta érvelés.

A szövegösszefüggés a Filippi 2:9-ben arra utal, hogy Jézus ezt a „nevet” kapta, mégpedig a halála és a feltámasztása után. Így tehát ezen idő előtt nem rendelkezett ‘minden más név fölött álló’ névvel. Az állásában bekövetkezett változásra utal az, hogy ezt a nevet kapta. Vajon megváltozhat-e valamilyen módon Jehova állása? Nem. Ő mindig a legfőbb. Mivel Jézus kapta ezt a ‘felette álló’ nevet, ez azt bizonyítja, hogy nem egyenlő vagy azonos Jehovával.

Figyeljük meg, hogy Jézus a ‘kedvesen adott nevet’ Jehovától kapta. Nem kétséges, hogy ha Isten úgy dönthet, hogy Fiát, Jézust ilyen névvel ruházza fel, akkor az Atya feltétlenül nagyobb, neki Jézus alá van rendelve (1Korinthus 11:3). Így minden tisztelet, ami Jézust kiemelkedő kiváltsága miatt megilleti, az „Istennek, az Atyának dicsőségére” szolgál (Filippi 2:11).

Tehát Jézus olyan nevet kapott, amely felette áll mindannak, amit Isten bármelyik teremtményének adományozott. Természetesen az, hogy ezt a nevet kapta, nem teszi őt egyenlővé Istennel. Hasonlítsd össze az 1Korinthus 15:29. verssel, amely azt mondja, hogy Isten mindent Jézus lábai alá vetett, de nem vetette saját magát Jézus alá.

Mi volt az a nagy név, amelyet Jézus kapott? Ésaiás próféta segít a válaszadásban. Jézusról azt mondja: „A fejedelmi uralom az ő vállán lesz. És Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának, Béke Fejedelmének fogják nevezni” (Ésaiás 9:6, 7). Ez az írásszöveg arra utal, hogy a „név” a nagy hatalmat, pozíciót vagy tekintélyt szemlélteti — az Ésaiás által említett minden vonatkozásban —, amit Jézus kapott azért, hogy valóra váltsa Jehova akaratát.

Jézus utalt végrehajtó hatalmának mértékére, amikor közölte tanítványaival: „Minden hatalom nekem adatott a mennyen és a földön” (Máté 28:18). Az emberi nem egyedüli jövőbe vetett reménysége az a magas állás, amit Jézus kapott; ezért alkalmazható rá Ésaiás próféciája: „Az ő nevében reménykednek majd a nemzetek” (Máté 12:21).

Pál apostol azt mondta, hogy „Jézus nevére minden térd meghajoljon” (Filippi 2:10). Ez nemcsak formalitás. Jézus figyelmeztetett, hogy sokan azt mondják majd, hogy hatalmas tetteiket az ő ‘nevében’ hajtják végre, ő mégsem fogja ismerni őket (Máté 7:21–23). Az, hogy ‘Jézus nevére meghajlik minden térd’, azt jelenti, hogy elismerik állását és teljesen alárendelik magukat hatalmának. Napjainkban ez a Királynak való alárendeltséget jelenti, továbbá a Királyság jó hírének hirdető munkájában való részvételt, és semlegességünk megőrzését a földi királyságok ügyeivel kapcsolatban (Máté 24:14).

Ez ellenségeskedést vált ki a földi királyságok részéről. Jézus is figyelmeztetett: „És minden nemzet gyűlöletének céltáblái lesztek az én nevemért”. (Máté 24:9). De azok számára, akik ‘térdet hajtanak’, Jézus neve igazi hatalmat jelent.

Péter apostol kijelentette: „Nincs más név az ég alatt az emberek között, amely által megmentésben részesülhetnénk” (Cselekedetek 4:12). Ezt megelőzően Péter azt mondta a béna férfinak: „A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” (Cselekedetek 3:6, Károli) Jézus megmondta követőinek, hogy az ‘ő nevében’ imádkozzanak. Ha használjuk imáinkban Jézus nevét, az nem csupán előírás megtartását jelenti. Sokkal inkább azért könyörgünk, hogy Jézus Krisztus nagy hatalma és tekintélye a segítségünkre legyen.

Ha megfelelően tiszteljük és méltányoljuk Jézus ‘nevét’ — magas állását és tekintélyét —, azok közt leszünk, akik felfigyelnek arra a felhívásra, hogy minden nyelv nyíltan ismerje el, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:11).