„Az isteni önátadás valamilyen formája”

AZ EGYRE csökkenő támogatás ellenére, amelyben részesülnek, az egyházak kétségbeesetten igyekeznek visszaszerezni vagy új életre kelteni tagjaikat. De az általuk alkalmazott taktika néha inkább ront a helyzeten. Az egyházak igyekeznek kihasználni a gyönyör felé irányuló emberi beállítottságot. S hogy mi módon, arra hadd említsünk néhány példát, amelyben az egyházak megpróbálják visszacsalogatni a templomok padjaiba az elmaradt egyháztagokat:

„Ma 3000 papi bohóc csoport működik az Egyesült Államokban. Ezek hatalmas műorrokat ragasztanak fel és tarka ruhákba öltöznek, hogy Istent szolgálják” — jegyzi meg a Time folyóirat. Magukat „Isten bolondjai” vagy „Szent bolondok” néven nevező csoportok táncolnak, ügetnek, némajátékot rendeznek, kerékpáron száguldoznak a templomban, pattogatott kukoricát és konfettit szórnak, és ballonokat eresztenek a gyülekezet sorai közé. Saskatoon-ban (Kanadában) a Kanadai Lelkipásztorképző Egyesület egyik kongresszusán a „keresztény bohócmutatványok”-ból is tartottak tanfolyamat, mivel ezt is eszköznek tekintik az emberek megnyerésére.”

„Felkelteni az emberek érdeklődését — Az evangéliumi egyház tagjai karateval próbálják elérni ezt.” Ez volt az egyik újságcikk címe, amelyben leírták, hogyan tartott „show-prédikációkat” egy baptista prédikátor. „Az emberek nem szívesen mozdulnak ki, hogy meghallgassák egy prédikátor beszédét, aki elmondja nekik, hogy mi a baj velük” — magyarázta a prédikátor. „De szívesen kimozdulnak, hogy lássanak egy karate-szakembert.” A prédikátor elmondta, hogy a legtöbben ott maradtak a prédikációra is, miután végignéztek egy show műsort. „Néha akad valaki, aki elmegy, de ez nem túl gyakori”, tette hozzá a prédikátor.

„Az egyházak a mágiához folyamodnak, hogy magukhoz édesgessék a híveket.” Ez alatt a cím alatt idézi a The Wall Street Journal egy Indiana állambeli lelkipásztor szavait, aki elmondta, hogy „amikor mágus megjelenik az emelvényen, még azok is eljönnek az istentiszteletre, akik hónapok óta nem jöttek el”. A Keresztény Mágusok Felekezetenkívüli Szövetsége úgy véli, hogy országszerte (az USÁ-ban) több mint ezer mágus-lelkész működik, és a szövetség szemináriumon oktatja őket minden új trükkre.

„Vetkőzőszám a dobogón” — írja egy újság a Dallasi Unitárius Egyházban történtekről. Az egyház „exotikus táncosnőt” szerződtetett a vasárnapi istentiszteletre, „és amikor a táncosnő befejezte a műsorát, nem maradt rajta más, csak egy keskeny szalagocska és a gyülekezet képzelete”, írja a riport. Ezt a látványos bemutatót az egyház 200 felnőtt tagján kívül gyermekek is végignézték. „Egyetlen panasz sem érkezett” — mondta a lelkipásztor. „A műsor igen jól illett az istentiszteletünkhöz.”

Ezek semmiképpen nem elszigetelt esetek és nem valamiféle különös szektáknál vagy keleti valláskultuszoknál fordultak elő. Az úgynevezett tiszteletreméltó, közismert régi egyházak folyamodnak efféle fogásokhoz. A bohócokon és bűvészeken kívül folk énekesek, rock-együttesek, hastáncosok, űrpilóták, mozicsillagok és egyéb hírességek is fellépnek az istentiszteleteken, hogy kissé felélénkítsék az ilyen szertartások egyre halványodó vonzerejét.

De még ha néhány „elveszett lelket” az egyházhoz vonzanak is az ilyen ravasz fogások, vajon valóban segítséget kapnak ahhoz, hogy „Istent szerető” egyénekké legyenek, ha csupán az „exotikus táncosnő” vagy egy bűvészmutatvány érdekli őket? Nem inkább az ellenkezője történik, ugyanis az, hogy még inkább az ’élvezeteket, a gyönyört szeretők’ lesznek az ilyenek, és elhallgattatják a lelkiismeretüket, hisz most egyházi jóváhagyással merülnek bele az élvezetekbe? Valóban megvan náluk „az isteni önátadás valamilyen formája, annak erejére nézve azonban hamisnak bizonyulnak” (2Timótheus 3:5).

A beteljesedett prófécia

Minderről William Rauscher lelkész ezt mondja: „Ma igen sok egyház amolyan Szentlélek szórakoztatási központtá lett, és inkább kísértet-beszédet tartanak szentbeszéd helyett. Ebből a vallásos komédiából sok minden megbotránkoztatná Szent Pált.” Pedig Pál apostol aligha botránkozna meg. S vajon miért nem? Azért, mert amint láttuk, arra kapott ihletést, hogy megírja: az utolsó napokban az emberek „inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent”.

Ezzel a kifejezéssel: „inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent” (Ökumenikus fordítás), Pál apostol az ilyen embereknél tapasztalható ellentmondásra és következetlenségre, tehát képmutatásra hívja fel a figyelmet. Ezek még szeretnék, ha valamiféle vallásos elem megmaradna az életükben, de az élvezeteket teszik Isten helyére, mint szeretetük és odaadásuk tárgyát. Ezzel az élvezet lesz az istenük.

A világiasság előretörése és az egyházak támogatásának csökkenése további világos jele annak, hogy a dolgok jelenlegi rendszerének utolsó napjaiban élünk. Sőt mi több, mindez azt mutatja, hogy az utolsó napok legvégső, befejező szakaszában vagyunk.