Félelem nélkül szóljátok az Isten szavát az atomkorszakban
„Félelem nélkül szóljátok az Isten szavát!” (FILIPPI 1:14).
1. Miről kellett félelem nélkül beszélni az elmúlt 48 év alatt az atom és az atommag Megteremtőjével kapcsolatban?
AZ ATOMKORSZAKBAN élünk. Az egész világot az atomháború fenyegeti! Az atom és az atommag mindenható Teremtője jól tudja ezt. Vajon mi az üzenete számunkra ma, amit széles e világon hirdetni kell? A mi időnkben is van valaki, egy jelképes ’gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszköz van az oldalán, és aki Isten megbízásából megjelölő munkát végez.
2. Milyen megjelölő munka folyik most és mi a célja?
2 Ez a „férfi” jelt tesz azoknak a homlokára, akik nyögnek és sóhajtoznak az utálatosságok miatt, amit az emberek elkövetnek, főleg a kereszténységben, amely azt állítja magáról, hogy Istent imádja (Ezékiel 9. fejezet). Az utálatosság láttán sóhajtozó emberek nagyon jól emlékeznek arra, hogyan viselkedett a kereszténység papsága az első- és a második világháború alatt. Lesújtottnak érzik magukat amiatt, amit okkal várhatnak az ilyen vallási vezetőktől egy esetleges világméretű atomháború esetén. Mivel sokkal jobbat vártak az úgynevezett keresztény vezetőktől, mélységesen felkavarja őket az, amit a papság megtűr ebben a mélyen erkölcstelen, erőszakos, és vallásilag megosztott világban. A korai pusztulásra szánt dolgok rendszerében a becsületes szívű embereket azért jelölik meg a homlokukon, mert meg akarják őket menteni egy új és igazságos rendszer számára.
3. Mi felett kell inkább szomorkodni, mintsem amiatt, hogy tömeges kiirtás van kilátásban, és miért folyik most a megjelölő munka?
3 Semmi kilátás arra, hogy a világ ügyei jobbra fordulnának! Akkor hát mivel lehetne eloszlatni azoknak a kereszténységen belül és azon kívül élő becsületes szívű embereknek a félelmét, akik attól rettegnek, hogy rövidesen tömeges kiirtásnak lesznek az áldozatai? Nos, ezeket az embereket joggal bántja a dolgok mai állása. De ami ennél is fontosabb, vajon bántja őket az is, hogy a Szent Biblia Istenének nevét belekeverik a dologba, és gyalázat tárgya lett amiatt, amit az olyan emberek művelnek, akik az ő népének állítják magukat? De hát kicsoda tulajdonképpen ez a ’gyolcsba öltözött férfi’, aki egyre több és több ilyen szenvedő ember homlokára teszi a jelt, és hogyan megy végbe ez a megjelölés? A kereszténység valláspapsága ugyanis nem értékeli, sőt, egyenesen ellenzi ezt a megjelölő munkát! Ezért ehhez a megjelölő munkához bizony nagy bátorságra van szükség.
4. Ki volt az előképe a megjelölést végző férfinak, és milyen képességekkel kell rendelkezniük azoknak, akik ezt a megjelölő munkát végzik?
4 Ennek ellenére ez a munka 1935 óta még nagyobb lendülettel folyik. Olyan keresztényekből álló osztály végzi, akik Jézus Krisztus által átadták magukat Jehova Istennek, és akiket Ezékiel próféta, az ókori Izrael papja árnyékolt elő. Ő kapta a látomást egy ’gyolcsba öltözött férfiról, akinek íróeszköz van az oldalán’. Ők ugyanannak az Istennek adták át magukat, akinek Ezékiel; így hát, akárcsak a próféta, ők is Jehova tanúi. Az 1983-as modernkori Ezékiel egy papi osztály, amely a szellemi Izraelhez tartozik, és amelyhez Péter apostol az 1Péter 2:9-ben írt szavakat intézte: „Ti azonban ’választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy széles körben hirdessétek a kiválóságait’ annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki titeket.”
5. Hány alpapja van annak, akit Jehova esküvel nevezett ki főpapnak?
5 Ennek alapján felismerhetjük a mai Ezékiel osztályt. Azokból áll, akik szellemi módon alpapokként szolgálnak a Főpap, Jézus Krisztus alatt, akire vonatkozóan Jehova Isten megesküdött, hogy „Melkisédek rendje szerint” való pap lesz. Ez a Melkisédek az ókori Sálem királya és „a Legfelségesebb Isten papja” volt (Zsoltárok 110:4; 1Mózes 14:18; Zsidók 5:10; 6:20; 7:10, 11, 15–17). Az első századtól kezdve, amikor Péter apostol ezt a levelet megírta, Jehova Isten kiválasztotta „királyi papság”-ának ezeket a tagjait, hogy végül is 144 000-ren legyenek a Főpap, Jézus Krisztus alatt (Jelenések 7:1–8; 14:1–4).
6. A „királyi papság” hány tagja él még testben itt a földön, és milyen jelképes férfi gyanánt szolgálnak ők?
6 Ma már csak egy kis maradék él testben itt a földön e „királyi papság” tagjai közül. Ezt az 1983. március 29-én megtartott Emlékünnep vagy Úrvacsora összesített jelentéséből tudjuk. Ezek együttesen szolgálnak a jelképes fehér gyolcsba öltözött férfi módjára, és megjelölik a homlokukon az arra érdemes embereket.
7. Jehova milyen ígéretében kell bízniuk azoknak, akiket a gyolcsba öltözött és íróeszközzel felszerelt férfi szemléltet?
7 Az ókori Ezékiel próféta mintaképül szolgál abban a tekintetben, milyen nagy bátorság kellett akkor ahhoz, hogy ne rettegjen izraelita ellenségeitől. Jehova Isten megígérte, hogy olyan keménnyé teszi Ezékiel arcát, mint az ellenségei arca, sőt annál is keményebbé! Nem volt szabad hát megrettennie pusztán emberi ellenségeitől (Ezékiel 2:4; 3:8; Ésaiás 51:12). Hasonlóképpen a szellemtől felkent keresztények maradékának, akik a gyolcsba öltözött és íróeszközt viselő férfiban szemléltetett osztályt alkotják, szintén abban kell bízniuk, hogy Ezékiel Istene az ő arcukat is keménnyé teszi, és tántoríthatatlanul szembefordulhatnak a kemény-megjelenésű ellenséggel mind a kereszténységen belül, mind azon kívül.
8. A mai időknek megfelelő milyen utasításokat adott Jehova?
8 Tizenkilenc évszázada annak, hogy Jehova Legfőbb Hírnöke, Jézus Krisztus kiküldte tanítványait azzal az utasítással, hogy a saját hazájuk földjén félelem nélkül hirdessék az Isten szavát. Mielőtt elindította őket, így szólt hozzájuk: „Ne azoktól féljetek, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a testet, mind a lelket megsemmisítheti a gyehennában” (Máté 10:28). Azonkívül a Biblia utolsó könyvében így szól a mi időnk felkent maradékához: „Ne félj a rád váró szenvedésektől. Íme, az Ördög tovább, ra is börtönbe vet közületek némelyeket, hogy teljesen próbára legyetek téve, és hogy tíz napon át tartó nyomorúságotok legyen. Bizonyulj hűségesnek mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jelenések 2:10). Mily biztatóak ezek a szavak!
9. a) Hogyan mutatja meg Jehova oly sok mai tanújának bebörtönözése, hogy ők engedelmeskednek a fentebb adott utasításoknak? b) Milyen ellenkező hatás figyelhető meg Pál esetében?
9 Ha arra gondolunk, hogy ma több mint 40 olyan országban is működnek Jehova tanúi, ahol munkájuk be van tiltva, vagy törvényileg korlátozva van — így ma több ilyen keresztényről beszélhetünk, mint amennyit az első és a második században bebörtönöztek —, nos, akkor elmondhatjuk, hogy Jehova Tanúi ma nem félnek attól amit el kell szenvedniük, a börtönt is beleértve. A keresztények bebörtönözése éppen az ellenkező hatást válthatja ki a hittestvéreiknél, mint amire az ellenségeik számítanak. Pál apostol ezt írta a fogságban tartásáról: „Az Úrban levő testvérek közül a legtöbben — bilincseimen felbuzdulva — egyre bátrabban és félelem nélkül szólják az Isten szavát” (Filippi 1:14).
10. a) Milyen forrásból származó üzenet hirdetésére kaptak ma megbízást Jehova Tanúi? b) A 19 évszázaddal ezelőtt élt apostolok milyen magatartását kell nekik is követniük?
10 Ma — akárcsak Pál idejében — nem emberi üzenet az, amit Jehova Tanúi félelem nélkül hirdetnek. A Szent Bibliából, a legfelségesebb Isten, Jehova ihletett szavából ered ez az időszerű üzenet. Ebben a beszédben Jehova elmondja önátadott, alámerített népének, hogy legyenek az ő tanúi, tanúsítsák, hogy ő Isten és Király (Ésaiás 43:10, 12). Mivel azt mondja nekik, hogy hirdessék csalhatatlan Szavát, létezhet-e olyan teremtmény, akár magas, akár alacsony pozicíóban, akinek jogában vagy hatalmában állna megparancsolni nekik vagy arra kényszeríteni őket, hogy ne beszéljenek? Nekik is az 1900 évvel ezelőtti keresztények állásfoglalásához kell igazodniuk akik azt válaszolták a hatóságoknak: „Mint uralkodónak, inkább Istennek kell engedelmeskednünk, semhogy embereknek” (Cselekedetek 5:29).
11. Vajon istenekké tették-e magukat az emberek az atombomba feltalálásával, és mit mondhatunk arról a hatalomról, amellyel megpróbálnak szembeszegülni a Királyság-üzenet hirdetésének?
11 Az emberek azzal nem lettek istenekké, hogy feltalálták az atombombát, és bizony számot kell adniuk a legfelségesebb Isten előtt arról, hogyan használták fel azt. (Figyeld meg a Zsoltárok 82:6, 7. versét!) Amikor az atombombát elrettentésül szánják, a kormányzatok a föld feletti uralmukat akarják ezzel megszilárdítani és állandósítani, nem pedig Isten Királyságának érdekeit kívánják előmozdítani, amely Királyság most Jézus Krisztus kezében van. Nem szívesen veszik, sőt gátolják a Királyság hirdetését, amit Jézus Krisztus igaz és engedelmes követői végeznek ma. Pedig ez az atomkorszak egyáltalán nem tette időszerűtlenné vagy gyakorlatiatlanná Krisztus prófétai szavait: „Mindez a szorongató gyötrelmek kezdete. Ti pedig vigyázzatok magatokra; az emberek kiszolgáltatnak titeket a helyi törvényszékeknek és megvernek a zsinagógákban, helytartók és királyok elé állítanak majd titeket miattam, hogy tanúskodjatok nekik. Előbb azonban prédikálni is kell a jó hírt az összes nemzeteknek. De amikor hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok előre amiatt, hogy mit szóljatok, hanem mondjátok azt, ami abban az órában megadatik nektek, mert nem ti beszéltek, hanem a szent szellem” (Márk 13:8–11).
12. Mit kell előbb prédikálni az ádáz ellenállás dacára, és minek lesz ez egyik legkiemelkedőbb jele?
12 A szorongató fájdalmak 1914-ben kezdték el gyötörni ezt a világot. Jézus Krisztus hű követőinek megjövendölt üldözése pedig egészen napjainkig tart. Minden jel arra mutat, hogy „a dolgok rendszerének befejezése” idején élünk, igen, közel vagyunk annak atomkorszakbeli nagy csúcspontjához (Máté 24:3; Márk 13:3, 4). De mielőtt elérkezne a teljes vég, „előbb” „prédikálni kell a jó hírt”. Az a tény tehát, hogy a Királyság érdekében az egész világon ’félelem nélkül szólják az Isten szavát’, egyik legkiemelkedőbb bizonyítéka annak, hogy „a dolgok rendszerének befejezése” idején élünk (Máté 24:14).
Fogyasszuk el Isten beszédét és szóljuk azt továbbra is széles e világon
13. Milyen élményben volt része a felkent maradéknak az első világháború után, ahogyan a Jelenések könyve előre leírta, és a pillanatnyi felfrissülés után milyen parancsot kaptak?
13 János, a Jézus apostolaként kiválasztott utolsó élő tanítvány is befejezte földi pályafutását az első század vége felé. A „dolgok e rendszerének befejezése” idején, 1914 óta pedig itt van a Jehova szellemétől felkent, önátadott, alámerített keresztények egy maradéka. Ezt a maradékot János, a bibliai kánon utolsó könyvének, a Jelenéseknek írója ábrázolta elő. A maradék a háború utáni első évben, 1919-ben olyan élményben részesült, mint amit János saját személyével kapcsolatban leír a Jelenések 10. fejezetében. Ebben az élményben Jánosnak akkor volt része, amikor már befejezéséhez közeledett az „Isten titka”, vagy az ő „szent titka” (Jelenések 10:7, Authorized Version, ÚV.). Miután mintegy szellemi felfrissülést nyertek abból, hogy megették az édes ízű „kis tekercset”, amelyet átnyújtottak nekik, a János által szemléltetett modernkori osztály tagjai valójában ezt az utasítást kapták: „Ismét prófétálnod kell népekre, nemzetekre, nyelvekre és sok királyságra való tekintettel” (Jelenések 10:10, 11).
14. Kik teljesítették a megbízást, amelyet János apostol Pátmosz szigetén kapott?
14 Nincs ihletett írásunk arról, hogy János apostolnak sikerült-e magas kora ellenére teljesíteni Pátmosz szigetén ezt a széles körű szolgálati megbízást. De mi a helyzet azokkal a mai felkentekkel, akiket János előábrázolt? Ez az osztály tölti be most János prófétai helyét, és igyekszik teljes mértékben teljesíteni az apostolnak adott megbízást. Az „ismét prófétálnod kell” kifejezés arra utal, hogy tanúskodásának szabad gyakorlását félbeszakította a Pátmosz szigetére való száműzetése. Nyilvánvaló, hogy amit neki mondtak, az tulajdonképpen a modernkori ellenképének is szól. S mivel ez így van, kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: Vajon Jehova Tanúi hány országban és hány nyelven szólják félelem nélkül az Isten szavát, amikor megpróbálják „a királyságnak ezt a jó hírét” prédikálni „az egész lakott földön tanúskodás végett”? (Máté 24:14).
15. Milyen méretekben folyik ma a prédikálómunka?
15 Jehova Tanúi 1983–as Évkönyve 205 országról ad jelentést, ahol mintegy 190 nyelven terjesztik a bibliai irodalmat. Ebben a 205 országban vannak feketék, fehérek, vörösek és barnák; különböző törzshöz csoporthoz, szektához tartozó, sokféle nyelvet beszélő emberek. Az első világháború óta nagy mértékben megfogyatkozott ugyan a trónon ülő „királyok” száma, de sokféle típusú politikai uralkodó van ma is hivatalban. Tekintet nélkül hivatali címükre vagy politikai hovatartozásukra, mindannyiukra érvényes az, amit Jehova Tanúi üzenetként hirdetnek. Ezt igazolja az is, hogy oly sok országban betiltották Jehova Tanúi működését.
16. Minek a hirdetése halad ellenállhatatlanul előre annak ellenére, hogy a világ vezetői valami másért mondanak vallásos imát?
16 Ezért annak ellenére, hogy létrejött a Népszövetség és annak utóda, az Egyesült Nemzetek, amely szervezeteket azért hozták létre, hogy elősegítsék és fenntartsák az egységes világot, nem lehet feltartóztatni azt a bátor hirdetést, amely szerint az emberiség egyedüli reménysége az Isten Királysága, Krisztus vezetése alatt. A „királyságnak ez a jó híre” azonban nem, látszik valami „jó”-nak a világ vezetői előtt mivel annyira különbözik attól, amit ők jónak, sőt a legjobbnak tartanak a lesújtott emberiség számára. Úgy érzik, hogy csak ők képesek gondját viselni a földi ügyeknek és ez az ő dolguk. Ha pedig valamiféle emberfeletti segítségre van szükségük, valójában „e világ istenéhez” száll az imájuk, nem pedig annál magasabbra. A „Királyság jó hírének” isteni Forrása nem kedves „e világ” szemében, ahol Sátán, az Ördög istenként uralkodik (2Korinthus 4:4, AV).
17. a) Miért nem sikerült az ellenségnek kiszorítani a világból az Isten írott szavát? b) 1919 óta kik folytatták élőszóval Isten beszédének a terjesztését?
17 A prófétai Biblia bátran hirdeti, hogy az Isten szava határtalan ideig, örökké megmarad (1Péter 1:23–25). Kijelentéseit mind a mai napig senki sem tudta megcáfolni. A Bibliát, Isten ihletett írott Szavát nem sikerült kitörölni a létből, bármennyire igyekeztek is az emberek megsemmisíteni vallási tilalmakkal és könyvégető máglyákkal. Isten írott Szavának ezért szüksége volt valakire, aki élőszóval, hallható módon terjessze. Jehova Tanúi félelem nélkül szólták az Isten szavát, amely szívósan tört előre a háború utáni 1919. esztendőtől kezdve egyre több és több ajakról annak ellenére, hogy dühös ellenállók igyekeztek elnémítani a bátor hirdetőket.
18. Meddig fogja még Jehova megkeményíteni az ilyen egyének homlokát?
18 Egyáltalán kételkedhetünk-e abban, hogy a Szó mennyei Adományozója továbbra is gyémántkeménnyé teszi a modernkori Ezékiel osztály és bátor társaik homlokát, hogy szembeszállhassanak a keményfejű ellenfeleikkel, amíg a teljes pusztulás meg nem szünteti az ilyenek ellenállását? Cseppet sem kételkedhetünk! Mind ez ideig sikeressé tette tanúinak munkáját. Továbbra is eredményessé teszi azt mindaddig, amíg a félelem nélküli ’újraprófétálás népekre, nemzetekre, nyelvekre és sok királyra vonatkozóan’ be nem fejeződik. Joggal számíthatunk rá, hogy ezt megteszi saját dicséretére és egyetemes felsőbbségének igazolására!
Emlékszel még rá?
◻ Kinek az előábrázolása volt a ’gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszköz volt az oldalán’, és milyen munkát végez ma?
◻ Miért van szükségük Jehova Tanúinak félelem nélküliségre?
◻ Amikor János apostol megette a „kicsiny tekercset”, mit kellett megtennie, és milyen párhuzamot vonhatunk ezzel kapcsolatban ezekben a modern időkben?
[Kép a 19. oldalon]
Ebben az atomkorszakban egy jelképes, gyolcsba öltözött férfi félelem nélküli tevékenységet végez. Téged is érint ez a munka?
[Kép a 21. oldalon]
Amiként János is kapott egy jelképes „tekercset”, valamint arra szóló parancsot, hogy „újra prófétáljon”, a mai keresztények is félelem nélkül hirdetik Isten üzenetét