A kapzsiság halálos lehet
„AZ INDÍTÉK: kapzsiság” — állapította meg a kerületi ügyész. A bűntett: gyilkosság. 29 éves férfi állt a bíró előtt azzal a váddal, hogy lelőtte és megölte apósát, anyósát és 16 éves sógorát. És miért? Hogy 200 000 dollár értékű vagyont örököljön!
Jóllehet a többség nem engedi, hogy a kapzsiság miatt gyilkosságra vetemedjen, a kapzsiság gyakran indítékként hat, és megrontja, elmérgesíti a jó viszonyt. Amikor a kapzsiság beszivárog a keresztény gyülekezetbe, szellemi kárt, sőt halált is okozhat, mivel testvért testvér ellen fordít, és a gyűlölet lángját oly hevesre szítja, hogy az a szellemi ’emberölés’ fokáig is, elér (1János 3:15; Márk 7:21, 22).
Kik hajlamosak rá?
A kapzsiság lehetősége ott rejlik mindannyiunkban. Öröklött tökéletlenségünk következtében a kapzsiság az anyagi javak és az anyagi biztonság iránti természetes vágynak a vadhajtása (Róma 5:12). A javak, a hírnév és a hatalom iránti túlzott és csillapíthatatlan vágyból fakad. A finom, előzékeny egyént képes könyörtelenné változtatni. Az utóbbi időben létezik egy olyan embercsoport, amely különösen hajlamos arra, hogy áldozatul essék a kapzsi mesterkedők ravasz cselszövéseinek.
A vallásos beállítottságú egyének a csalók fő célpontjai. Vajon miért? A vallásos emberek általában jobban megbíznak az emberekben, és segítőkészségben is felülmúlják a többieket. A kapzsi ember szemében ez a gyengeség, a naivság jele. Brent Ward, az USA egyik ügyésze — miután Utah államban egy csalási esettel foglalkozott, amelyben egy vallási csoport tagjaitól 200 millió dollárt csaltak ki mintegy két esztendő alatt, a következőket mondta: „Úgy tűnik, hogy valahányszor csak belép a vallás valamilyen elárusító helyre, az ügynöknek máris sikerül hihetővé tenni a hihetetlent.” A fent említett áldozatokkal ugyanis elhitették, hogy könnyen és gyorsan meggazdagodhatnak, és semmi mást nem kell tenniük, mint befektetni a pénzüket. Nem kapzsiság indított-e némelyeket arra, hogy nehezen megtakarított pénzüket ilyen vállalkozásba fektessék?
A biztonság illúziója
Hogyan tud megnövekedni a kapzsiság — a javak és a jólét iránti sóvárgás? Hogyan lehetséges az, hogy a kapzsiság az óvatos befektetőt is hiszékennyé teheti? A Prédikátor 4:4 megadja rá a választ: „És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!” (Ökumenikus fordítás).
Lelkiismeretlen üzleti ügynökök gyakran a jólét, a gazdagság kiáradó hatását használják fel üzleti fogásként — egy fényűző autót, egy drága ékszert —, és így ejtik csapdába, így kerítik a kapzsiság által horogra a gyanútlanokat. Azt akarják, hogy megkívánd a felkínált fényűző cikkeket. Olyannyira megkívánd, hogy elhidd: ha üzleti vállalkozásaikba fekteted a pénzedet, te is a javak özönéhez és nagy gazdagsághoz jutsz anélkül, hogy sokat kellene dolgoznod érte. A valóság azonban az, hogy ha nem is veszíted el nyomban a befektetett összeget, az lesz a vége, hogy többet és keményebben kell dolgoznod, mint azelőtt.
A kapzsiság azt az illúziót kelti az emberekben, hogy csupán a pénzre van szükségük. Igaz a pénz oltalmul szolgálhat, de sem a boldogságot, sem az örök életet nem lehet pénzen megvásárolni. A pénznek is korlátozott a hatalma. „Mert a bölcsesség oltalom, mint ahogy a pénz is oltalom; az ismeret előnye azonban az, hogy a bölcsesség életben tartja tulajdonosát” — állapítja meg a Prédikátor 7:12. A Jehova Isten és Fia, Jézus Krisztus pontos ismeretére alapozott cselekedetek adhatnak igazi boldogságot és vezethetnek az örök élethez. Ezért nem bölcs dolog-e inkább olyan befektetést eszközölni, ami Isten előtti szellemi gazdagsághoz vezet, mintsem emberek előtti anyagi gazdagságra törekedni? (Máté 5:3; Lukács 12:20, 21; János 17:3)
Ámde nem csupán pénzről van itt szó. A tulajdonképpeni kérdés az: hogyan keressük meg azt a pénzt és mire használjuk fel? (Máté 6:24)
Keresztényi kapcsolatok
Számos kereskedelmi szervezet arra buzdítja a képviselőit, hogy mindenkit úgy tekintsenek, mint szóba jöhető fogyasztót — még az egyháztagjaikat is. A hittársak természetesen felvevő piacnak számítanak mindenre, ami csak eladható. Ezzel a trükkel próbálják az eladók bővíteni a fogyasztói körüket. De vajon az igaz keresztény üzleti előnyt kereshet a keresztényi kapcsolataiban, a hittestvérei társaságában? (1Korinthus 10:23, 24, 31–33).
Pál apostol, miután három évet töltött ez efézusi gyülekezetben, tiszta lelkiismerettel elmondhatta: „Nem kívántam mohón senki ezüstjét, aranyát és ruházatát” (Cselekedetek 20:33). Pál nemcsak azt tagadta meg magától, hogy megkívánja mások anyagi javait, hanem az igazságot sem akarta személyes anyagi nyereségre felhasználni.
Vannak üzleti vállalkozások, ahol az isteni nevet reklámcélokra használják fel, és az eladási kampányukat Jehova Tanúira irányítják a Királyság-termek révén. Vajon állíthatjuk-e, hogy az effajta gyakorlat összhangban van a Cselekedetek 20:33-ban található alapelvvel? Aligha! A Királyság-termek és a bibliatanulmányozási csoportok vagy Jehova Tanúinak az összejövetelei, kongresszusai nem olyan helyek, ahol személyes üzleti ügyeket lehet megtárgyalni, munkaerőket toborozni, hanem ezek a szellemi társalgás és testvéri beszélgetés központjai az összejövetelek előtt, alatt és után is. (Zsidók 10:23–25.) Tehát a keresztényi közösség szellemi szépségét kalmárszellemmel elcsúfítani annyit jelent, hogy egyáltalán nem becsüljük meg a szellemi értékeket.
De előfordulnak olyan esetek is, amikor a Királyság-termen kívül próbálnak üzleti előnyt szerezni a keresztényi kapcsolatokból. Vajon azt jelenti ez, hogy a keresztény hittestvérek nem köthetnek üzletet egymással, vagy nem léphetnek együtt üzleti vállalkozásra? Nem, ez teljesen személyes döntés kérdése. Ámde egyes keresztények olyan kalandos üzleti vállalkozásokat kezdeményeznek, amelyek kapzsiságra ösztönöznek, és megpróbálják hittestvéreiket is rábeszélni arra, hogy üzletfeleik, üzlettársaik vagy üzleti képviselőik legyenek. Sok ilyen üzleti vállalkozás csődbe jut, és igen sokba kerül azoknak, akik ilyesmibe fektették be a pénzüket.
Igaz, vannak esetek, amikor a pénzüket befektető egyéneket is a gyors nyereség iránti erőteljes vágy sarkallta erre a lépésre. De vajon nem kellene minden szervezőnek felelősséget éreznie mások iránt az ilyen kockázatos üzleti vállalkozások kimenetele tekintetében? Nem kellene alaposan jó előre megvizsgálni, milyen hatással lehet szellemi vonatkozásban másokra az, ha az üzlet nem sikerül? Ha igen, a megnövekedett felelősséggel vajon nem együtt jár általában a szigorúbb felelősségre vonás is?
Akad kisszámú keresztény felvigyázó is, aki kétes értékű vállalkozást kezdeményez és kárt okoz vele hittestvéreinek. Az ilyenek legyenek tisztában azzal, hogy ez kihatással lehet a gyülekezetben viselt kiváltságaikra. Mi senkinek sem írhatjuk elő, hogyan intézze a világi ügyeit. De senki sem használhatja fel tisztességtelenül üzleti célokra a keresztényi kapcsolatait. (2Korinthus 6:3, 4; 7:2; Titus 1:7.)
Őrizkedjetek a gyors meggazdagodási tervektől
A keresztény, aki egyébként hamar felismeri, hogy milyen veszélyt rejt magában a gyors meggazdagodást ígérő világi üzleti terv, könnyen engedhet az éberségéből, ha azt látja, hogy keresztény hittestvérei is benne vannak az üzletben, és talán a következő okoskodás csapdájába eshet: „Ez az üzleti vállalkozás egészen más; keresztény hittestvéreim kezdeményezik, és a nyereséget jól fel tudom majd használni. Biztos vagyok benne, hogy ők nem mennének bele valamiféle kétes értékű vállalkozásba és nem tennék kockára hittestvéreik befektetett pénzét. Azon kívül, így több időm marad a szellemi dolgokra. Talán még úttörő is lehetek.” De vigyázz! „Árulóbb a szív, mint bármi más, és mindenre elszánt” — figyelmeztet a Biblia. Ez a te szívedre is vonatkozik. A kapzsiság vakká tehet minket olyannyira, hogy kockázatos utat választunk vagy kihasználjuk a testvéreinket önző céljainkra. Őszintén meg kell vizsgálnunk az indítékainkat Isten Szavának a fényében. (Jeremiás 17:9, 10.)
Nem bölcs dolog bárkivel vakon üzleti kalandba bocsátkozni, még testvérekkel sem. Az a bölcs eljárás, ha előbb ’kiszámítjuk a költségeket’ (Lukács 14:28, 29.) Ismerd meg a tényeket — a saját korlátaidat, az üzlet korlátait!
Vedd figyelembe ezt a szemléltető példát: A biztos autóvezető ismeri a kocsija és az út gyengéit. Tudja, hogy más kocsikat könnyebben lehet kezelni a kanyarokban és nagyobb sebességgel lehet kikerülni az akadályokat, mint a saját kocsijával. Azt is tudja, hogy minél gyorsabban megy a kocsi, annál kevésbé tűri el a tévedést és annál nagyobb a kockázat arra, hogy összetörik. Ezért meg sem próbálja megtenni azt, amit más vezetők és más kocsik megtehetnek — szóval ismeri a korlátait. Hasonlóképpen ma sem annak az idejét éljük, hogy megpróbáljuk: meddig és milyen sebességgel mehetünk el a dolgok jelenlegi rendszerében. Az a tény, hogy az egyik keresztény talán sikeres lesz valamilyen üzleti vállalkozásban, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a másik is az lesz. A kapzsiság olyan, mint az autóvezetőben levő alkohol: előidézheti, hogy a keresztény túlbecsüli a korlátait, szellemi kudarchoz és károsodáshoz, vagy ami még rosszabb, szellemi halálhoz is vezethet. (Galata 5:26.)
Mielőtt belemennél valamilyen kockázatos üzleti vállalkozásba, kérdezd meg magadtól: Valóban szükségem van erre? Ez a kínálat a kapzsiságnak szól, vagy valódi szükségletet elégit ki? Megengedhetem-e magamnak, hogy esetleg elveszítsem a befektetett pénzemet? Ha az üzlet csődbe jut, megfosztom-e magamat és a családomat a szükséges anyagi biztonságtól? Mennyire kockázatos a befektetés? Ha én leszek a tulajdonos vagy az üzlettárs ebben a vállalkozásban, milyen üzleti tapasztalattal vagy éleslátással rendelkezem? Jól ismerem az adótörvényt? Utánajártam, hogy a tulajdonosok vagy az üzlet mennyire hitelképesek és milyen elveket vallanak magukénak? Emelkedik-e az üzleti kereslet? Nem leszek-e annyira eladósodva, hogy nehezen tudom majd kiegyenlíteni? Ha súlyosan megbetegszem, hogyan érinti az majd az üzletet?
Még ennél is fontosabb megkérdezni: Valóban több időm lesz arra, hogy szellemi dolgokkal foglalkozzam? Vagy inkább kevesebb lesz? Azok, akik már benne vannak ilyenfajta üzleti dolgokban, vajon valóban növelni tudták a szellemi dolgokra fordított idejüket?
Az ilyen kérdésekre kapott válaszok közvetlenül a szellemi életedhez kapcsolódnak. A rossz üzleti szokások, elképzelések, tervek még nem lesznek jobbak attól, ha keresztény hittársaid érdekeltek benne, mint ahogyan a jó anyagból épült ház sem biztonságosabb a viharban, ha az alapjait a homokra rakták le! A keresztény számára nemcsak az anyagi veszteség jelenti a veszélyt, hanem a szellemi veszteség is. (Máté 7:24–27.)
Dániel, egy hatgyermekes családapa úgy látta, hogy az évi 200 000 dolláros üzlete túl sok órát követel meg tőle a családjától távol, és rombolólag hat a szellemi életére. Mit tett hát? „Elhatároztam, hogy kilépek az üzletből” — mondta. Ez 12 évvel ezelőtt történt, és hozzáfűzte: „Sohasem bántam meg; sok áldásban részesültem Jehovától, és az egész családunk egységben szolgálja nagy Teremtőnket, Jehovát.”
Veszélyes tendencia
Az anyagi javakkal kapcsolatos ravasz, veszélyes tendencia sokakat megzavar, és az érdekelt keresztényeket a következő nyilatkozatra készteti:
„A világ tele van a nagy és gyors pénzszerzésre vonatkozó tervekkel — amit részidőben vagy teljes idejű munkában lehet megvalósítani, különösen a közvetlen többlépcsős eladás területén. Sok keresztény társamat kísértésbe ejtette ez a dolog — de csak a drága idejüket és a pénzüket vesztegették. Én, magam háromszoros vesztes vagyok. Sajnálom, hogy belekevertem a hittestvéreimet. Elvesztették a pénzüket, amit nem engedhettek volna meg maguknak, hogy elveszítsék.”
„Néhány kiváló keresztény különféle befektetéseket és üzleti terveket propagál itt a testvérek között. Éppen a múlt héten háromszor is felkerestek, vagy azért, hogy vegyek valamit az egyik testvértől, vagy azért, hogy lépjek be egy testvérek által létesített beruházási egyesülésbe, vagy azért, hogy üzletet kössek egy testvérrel.”
„Úgy tűnik, hogy a keresztényeket annyira lázba hozta ez a lehetőség (egy piramis-rendszerű biztosítási terv), hogy bárki, az új érdeklődő, a szellemi nehézségekkel küzdő hívő, szóval mindenki úgy tekinthető, mint ennek az üzleti vállalkozásnak az ügyfele.”
„Időnként a gyors meggazdagodás szószólói megcsúfolják az igazi szellemi értékeket, amikor például hízelgően azt állítják, hogy az újonnan szerzett gazdagságuk vagy az elért siker közvetlenül annak köszönhető, hogy Isten megáldotta üzleti vállalkozásukat.”
A gazdagsággal kapcsolatos isteni nézőpont figyelmezteti a keresztényt a kapzsiság csapdáira, és segít neki ellenállni, nehogy áldozatává legyen az anyagiasság világi tendenciájának. Hogyan tekintsük hát a gazdagságot, hogy az ne keltse fel a kapzsiság szellemét?
[Kiemelt rész a 23. oldalon]
Lelkiismeretlen üzleti ügynökök azt akarják elérni, hogy megkívánd a felkínált fényűző dolgokat
[Kiemelt rész a 23. oldalon]
Amikor a kapzsiság beszivárog a gyülekezetbe, abból szellemi kár keletkezik
[Kiemelt rész a 24. oldalon]
A kapzsiság azt az illúziót kelti az emberekben, hogy csupán a pénzre van szükségük
[Kiemelt rész a 25. oldalon]
A Királyság-terem nem olyan hely, ahol munkaerőket lehet toborozni vagy kereskedelmi üzleteket lehet propagálni
[Kiemelt rész a 26. oldalon]
’Sajnálom, hogy belekevertem a hittestvéreimet. Elvesztették a pénzüket, amit nem engedhettek volna meg maguknak, hogy elveszítsék’
[Kiemelt rész a 28. oldalon]
A gazdagsággal kapcsolatos istenfélő nézet ébren tartja a keresztényt a kapzsiság csapdájával szemben