Életed, feddhetetlenséged és a kis kártya
„HA JÖN a baj, az előrelátó ember elrejtőzik, az együgyű figyelmetlenül továbbmegy, saját bánatára” (Példabeszédek 27:12, Charles Thomson Septuagint).
Ez az ihletett példabeszéd kiemeli a bölcs előrelátás fontosságát. Az a „baj” vagy „katasztrófa”, amit Isten szolgái szeretnének elkerülni, a feddhetetlenségük megsértése. Jó pár éve Jehova Tanúi a fentiek figyelembevételével járnak el Istennek azzal a parancsával kapcsolatban, hogy a keresztények kötelesek „tartózkodni a vértől” (Cselekedetek 15:28, 29).
A keresztények tudják, hogy egy balesetnél könnyen elveszíthetik öntudatukat, vagy nem tudnak részletes magyarázatot adni arra, miért nem akarják elfogadni a vérátömlesztést. „Még ha a sérült Tanú tudna is beszélni és el is tudná mondani, hogy nem kíván vért elfogadni – azzal az alapelvvel összhangban, hogy ilyen fontos kérdésekben a beteg hozzájárulása is szükséges –, az orvosok vagy a kórházi személyek esetleg attól tarthatnának, hogy jogilag felelősségre vonhatnák őket, ha nem követik az ilyenkor szokásos gyógyeljárásokat. Ezért Jehova Tanúi néhány éve már állandóan magukkal hordanak egy kis kártyát: Az orvos figyelmébe címmel. Ez egy aláírással és tanúk hitelesítésével ellátott okirat, amely felmenti az orvosokat és a kórházi személyzetet minden olyan jogi bonyodalom alól, amely abból származna, hogy tudtak a beteg vért elutasító szándékáról. Az új kártyát minden évben újra kell keltezni, aláírni, hogy érvényessége ne járjon le és mindig érvényes legyen.
Ha szeretnél engedelmeskedni Isten vérre vonatkozó törvényének, vajon mindig magadnál hordod ezt a kis kártyát? Meggyőződtél-e arról, hogy nem járt-e le az érvényessége, ott van-e alatta — ha lehet — valamelyik legközelebbi hozzátartozód aláírása is? Kísérjük figyelemmel a következő levelet, amelyből kitűnik, miért oly fontos ezt megtenni:
„Férjemmel együtt nagyon hálásak vagyunk azért, hogy kellő időben eljutott hozzánk a szellemi táplálék, és bőséges oktatási anyaggal láttatok el bennünket. Ezek nagyon hasznosak. Azt szeretném leírni, hogyan mentették meg életünket ezek az anyagok.
1983. június 6-án, egy meglehetősen esős időben, este munkából tértünk hazafelé. Egy új építkezésen dolgoztunk mint szállítók, 30 km-re otthonunktól, és éppen három kisgyermekünkért mentünk az iskolába. Amikor férjem, John északi irányba fordult az autópályán kis teherautónkkal, a legközelebbi kerületkongresszusról kezdtünk beszélgetni. Közben észrevettem, hogy déli irányból egy nyerges vontatású traktor fordult meg, és olyan erővel ütközött össze velünk a felező vonalon, hogy csak úgy röpült a sár és a fű a levegőbe. Abban a pillanatban, hogy az irányjelző jelzett, máris áttért a vontató a felezővonalon, és megállt előttünk, mint valami óriási téglafal.
Már többször megfordult elménkben, mit tennénk, ha egyszer balesetet szenvednénk. Az utasításoknak megfelelően beszélnénk a családi orvosunkkal és a helyi kórházzal, hogy ne adjanak vérátömlesztést. De mit csinálnánk az esetben, ha elveszítenénk eszméletünket, és nem a mi városunkban lennénk és képtelenek lennénk a vérátömlesztést elutasítani? Nos, erre az esetre jött alkalmas időben a ti (Őrtorony Társulat-tól jövő) szerető gondoskodástok: Az orvos figyelmébe című kis kártya. Mi mindig magunkkal hordjuk ezt a kártyát, ami szabályosan ki van töltve, dátummal és aláírással el van látva.
Amikor eszméletlenül feküdtem, összezúzott állapotomban, egy hölgy, aki szakképzett ápolónő volt, megállt. Magával akarta vinni két gyermekemet, akik elérhető helyzetben voltak, egyikük azonban erősen vérzett egy koponya-sebből kifolyólag. John ezt meg is engedte. A másik kislányommal együtt odaszorultunk a teherautóba, s mindaddig nem tudtunk kijönni, amíg ki nem feszítették az ajtót.
Amikor az ambulanciás mentő megérkezett, John megkérte az egyik mentőst, hogy tudassa a kórházat rádión keresztül arról, hogy semmilyen körülmények között nem adhatnak vért. A mentős nem volt hajlandó John kérését teljesíteni. Ekkor John elolvastatta vele Az orvos figyelmébe kártyát. Csak ezután volt hajlandó az üzenetet rádión továbbítani a kórháznak.
John nagyon rossz bőrben volt, súlyos fejsérülést szenvedett, bal csuklója eltört, és több helyen sérülése volt. Állandóan azért imádkozott, hogy addig ne veszítse el eszméletét, amíg családjáról megfelelőképpen nem gondoskodnak, és figyelembe nem veszik kérésüket.
Nekem is eltört a két csípőcsontom, az egyik szilánkosan, és a bal farcsont is, amely belső vérzést okozott. Amikor kórházba érkeztünk, még mindig eszméletlen voltam. Az orvos azt mondta Johnnak, hogy néhány órán belül fele véremet elveszítem, és meghalok, ha nem kapok vérátömlesztést. John, állapota ellenére, folyton azt mondta: „Vér nem kell!” A zaklatást nem hagyták abba, azt mondták neki, hogy feleség nélkül marad, és akkor ki fog törődni a gyerekekkel? Végül megtalálták Az orvos figyelmébe kártyámat. Az orvos másolatot készíttetett róla és jegyzőkönyvbe vették. Hivatalos okiratára való tekintettel tiszteletben tartották, és ezután már nem erőltették a vérátömlesztést. Hat órával később magamhoz tértem, és akkor már tudtam magam helyett beszélni. A csodálatos az volt, hogy bármennyire jelentéktelennek gondolják egyesek, ez a kis kártya óvott meg a vérátömlesztéstől, amit rám erőltettek volna eszméletlen állapotomban.
Majdnem két hétig voltam a kórházban, de úgy érzem, felépülésem eléggé gyors volt, ami részben annak tulajdonítható, hogy szervezetemnek nem kellett idegen vért befogadnia, ami bonyodalmakkal járt volna. Most újra együtt a család, és szépen meggyógyultunk. Hála Jehovának, hogy ilyen csodálatos segédeszközről gondoskodik, mint Az orvos figyelmébe kártya. Igazán hatásos, jól bevált!”
Jehova Tanúi ezeket az értékes okiratokat beszerezhetik a gyülekezeti vénektől. A fenti tapasztalat jól érzékelteti; miért kell „előrelátónak” lenned családoddal együtt, és miért fontos, hogy mindig nálunk legyen az érvényes, le nem járt, szabályosan kitöltött Az orvos figyelmébe kártya (Példabeszédek 22:3).