Lehull a lepel a rejtélyes Kimbilikitiről

KIMBILIKITI a Közép-Zaire keleti részén elterülő Kivu tartományban élő Rega törzs ősi vallása. A regák őserdei vadászok, asszonyaik halászattal, családtagjaik földműveléssel foglalkoznak. De az egész közösség életét legfőképpen Kimbilikiti, a törzs Nagyszelleme befolyásolja, akinek feltétlen engedelmességgel tartoznak. Az imádatával kapcsolatos valamennyi titkot féltve őrzik, és ezeknek a kiszivárogtatása halálbüntetés terhe mellett tilos. Már az is azonnali halálbüntetést von maga után, ha valaki tiltakozni mer valamelyik családtagjának a Kimbilikiti parancsára végrehajtott megölése miatt.

Hogyan kezdődött ez a befolyásos vallás? Nos, hogy megtudjuk a választ, vissza kell mennünk a múltba.

Keletkezésének titokzatossága

A törzsi legenda szerint sok-sok idővel ezelőtt élt egy férfi, akinek három fia volt. Katima Rega, az elsőszülött fiú, egy csúf törpe volt, aki csúnyasága miatt nem tudott megnősülni. Esze azonban rendkívül éles volt, és nagy képzelőerővel rendelkezett. Roppant szerette a hasát: falánk volt. Hogy minél több táplálékhoz jusson anélkül, hogy dolgoznia kellene érte, kieszelt egy bambuszból készült furulyafélét, amely kisérteties hangot hallatott. Alakja csónaktestre hasonlított, amelynek egyik végére egy zsineget erősített. Amikor ezt a szerkentyűt a feje körül gyorsan megpörgette, kísértetiesen hangos búgó hang hallatszott.

Ez a leleményes legendás törpe elsőnek két unokaöccsén próbálta ki szerkentyűjének hatását. Sikerült velük elhitetnie, hogy a kijövő hangok egy szellemtől származnak, és megfélemlítéssel rávette őket, hogy két öccsétől lopjanak számára élelmet és dohányt. Aztán úgy döntött, hogy kiszélesíti működési körét. E célból elrejtőzött egy bokorban, és megvárta, míg az asszonyok elkészültek a halfogással és hozták a zsákmányt. Akkor megpörgette a feje körül elmés szerkezetét, amelynek hangja annyira pánikba ejtette az asszonyokat, hogy nyomban hazaszaladtak a faluba és otthagyták a halakat.

Először senki sem akart hinni a pánikba esett asszonyoknak. De amikor többször is megismétlődött a jelenet, és nem volt hal, és nem volt mit enniük a törzsbelieknek, a férfiak óvatosan bezárták a „démonállatot”, s kiderült, hogy ez nem volt más, mint Katima Rega. Néhányan rögtön a helyszínen meg akarták ölni, mások viszont úgy érveltek, hogy nem is buta dolog a találmánya, okosan fel lehet használni arra, hogy az így keltett „hang” legyen a törzs szelleme. Ettől kezdve féltve őrzött titokként kezelték a dolgot, és a be nem avatottak számára ez „titok” is maradt. Ettől kezdve az összes törzsbeliek kötelesek voltak engedelmeskedni minden olyan parancsnak, utasításnak és rendeletnek, amely e „hangtól”, az őserdő szellemétől jött. De minek nevezzék el? Ekkor előállt egy bölcs vén egy javaslattal: legyen a neve: „Kimbilikiti”. Ezt azután egyöntetűen elfogadták.

Így született meg a Rega törzs vallása. E köré a primitív történetek köré fonódott a szabályok, szokások és babonák egész szövevénye. Idővel Kimbilikiti mellé még három más láthatatlan „szellem” is társult. Kabile, akit időnként nővérének, de máskor feleségének is tekintettek, egy rendkívülien szép és nem mindennapi teremtés. Állítólag minden férfivá serdülő fiú a vele folytatott nemi kapcsolatban nyeri el a csodálatos körülmetélkedést. Twambáról, Kimbilikiti öccséről viszont azt tartják, hogy olyan ereje van, hogy képes viharokat támasztani, házakat összedönteni, stb. Az ő „hangja” szól csónakszerű fadarab búgásából. A harmadik szelllem Sabikangwa vagy Mukungambulu. Ő Kimbilikiti legfiatalabb öccse, és szerepe: küldönci feladat.

A titokzatos beavatási szertartások

Kimbilikitit a látható világban főpapjaiból (a bölcs bámikból) álló hierarchia képviseli. Egyikük, név szerint Mukuli, a körülmetélési szertartások felügyelője. Egy másik főpap, Kitumpu, orvosként működik, és ő végzi el tulajdonképpen a serdülő fiúk körülmetélését. A harmadik, Kilezi, viseli gondját az újonnan körülmetélteknek. A beavatási szertartásra kijelölt tábor és a falu lakossága között a közvetítő szerepet a bikundik, vagyis a beavatáson már átesett férfiak töltik be.

A beavatási szertartásokra (az ő nyelvükön: Lutendére) az őserdő kellős közepén kerül sor. Itt tartózkodik állítólag Kimbilikiti. A szertartások a legszigorúbb titoktartás mellett mennek végbe. Nyomban megfojtanak bármilyen nőnemű lényt (legyen az állat vagy ember), aki arrafelé merészkedik. A beavatási napon a környező falvakban nagy ünnepségeket rendeznek, ilyenkor kora reggeltől megszakítás nélkül tartanak a mulatságok, játékok és táncok. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a beavatandók ellenállóképességét kipróbálják. Később meghallgatják Kimbilikiti történetét, és mindazt a mitoszt, ami évek során Kimbilikiti körül kialakult. A fiúkkal elhitetik, hogy Kimbilikiti és Kabile, vagyis a nővér-felesége valóságos személy. Majd felkészítik a fiatalokat a Kabilével való megküzdésre, ezután nemi viszonyt folytathatnak vele és csodálatos körülmetélésben részesülhetnek. Ha e két próbát nem állták ki sikeresen, akkor Kabile dühösen bepanaszolja őket Kimbilikitinak, ő viszont a vétkest nyomban megöli.

Ha már egyszer a fiatalok az őserdőbe kerültek, kiderül, mind ebből az elmondott dologból semmi sem igaz és egész más történik. A három főpap (Mukuli, Kitumpu, és Kilezi) ugyanis sorba elkapják a fiatalokat és körülmetélik őket. Ez tulajdonképpen a Kabilével való megküzdés! Ha történetesen valamelyik fiú nem gyógyulna meg arra az időre, amely ki lett tűzve a faluba való visszatérésére, akkor megfojtják és eltüntetik a testét, ugyanis a körülmetélkedésből származó betegség megfosztaná nimbuszától a szépséges, természetfölötti Kabilével folytatott nemi viszony eredményeként megtörténő csodálatos körülmetélés mítoszát.

Annak ellenére, hogy általában Kabilét nagy tisztelet övezi, a beavatási szertartások alatt a fiúkat arra oktatják ki, hogy ocsmány szavakkal illessék a nőket, többek között édesanyjukat és leánytestvérüket is. Amikor a beavatottak visszatérnek falujukba, a nőket erőszakkal ráveszik, hogy majdnem meztelenül jelenjenek meg, és térden állva menjenek és táncoljanak a fiúk előtt, akik a már megtanult ocsmányságokat vágják a fejükhöz.

A beavatási ünnepek alatt a bikundik (a beavatáson már átesettek) faluról falura járnak, és élelmiszert és anyagi javakat gyűjtenek, olykor erőszakosan is. A családok kötelesek mindent odaadni, amit Kimbilikiti és a beavatási táborban tartózkodók nevében kérnek. Még az utakat is eltorlaszolják, és az arra járók csak akkor folytathatják útjukat, ha lerótták azt, amit Kimbilikiti hívei követelnek. Ily módon érvényesül „a hang” eredeti célja: élelemhez jutni ingyen, erőfeszítés nélkül.

Voltaképpen, mi is hát a Kimbilikiti vallás? Közönséges fadarabokkal végrehajtott csalás! De hogy mindez le ne lepleződhessék, ki kellett egy terrorrendszert építeni, amely a halálfélelmet használta a megfélemlítés eszközéül (Zsidók 2:14, 15). Persze nem hiányoztak a többi kellékek sem: babonaság, a kapzsiság, és trágárság. És mindezeknek fennmaradásán őrködött a főpapi hierarchia. De mi köze volt mindennek Jehova Tanúi üldözéséhez?

[Kép a 6. oldalon]

Kimbilikiti „furulya”

[Kép a 7. oldalon]

Feddhetetlen Tanúk Pangi falu környékéről