Mi az igazán értékes dolog?

„Soknak közülünk üres az élete, nem tudnak egy állásnál megmaradni, nincsenek tartós kapcsolataik és céltalanul járják be a világot — és senki sem szereti őket. Miért? Mert dúsgazdagok.” — The New York Times, 1984. május 15.

TE is tudod, a pénz nélkülözhetetlenül szükséges ahhoz, hogy élelmet, ruhát, lakást vegyünk, vagy szállítóeszközt, orvosi kezelést és egyéb létszükségleti dolgot vegyünk igénybe. Valószínűleg nem kell hosszasan fejtegetni, hogy egy modern társadalomban nehéz lenne meglenni pénz nélkül, mert a Biblia azt mondja: „pénz kell mindenhez” (Prédikátor 10:19, Ökumenikus fordítás).

A fent idézett újságcikk, érdekes módon, a gazdagok érzelmi problémáit fejtegeti. Vitathatatlan, hogy veszélybe kerülünk, ha életünkben csak a pénz vagy az anyagi javak megszerzése áll első helyen. Mégis sokan ezt teszik. Pedig a mohó törtetés végzetes tud lenni. Hallhatunk olyan harminc-negyven éves férfiakról, akik keményen „ráhajtanak”, és szívinfarktusban halnak meg. Egyesek egészségüket, sőt még életüket is kockáztatják, csak hogy pénzszerző vágyaikat kielégítsék. Még vallásos embernek sem kell lenni ahhoz, hogy egyetértsünk Jézus Krisztus szavaival és megfogadjuk azokat: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárba vész? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért?” (Máté 16:26).

Minek van igazi értéke?

Mindenki tudja, hogy végtelen sok kísértési lehetőség kínálkozik az ember életében. Videó-magnókészülék, saját otthon, drága sportfelszerelés — egyes országokban ezek nem tartoznak az elérhetetlen dolgok közé. Másutt szerényebb dolgokkal is be kell érni. Egy fiatalasszony az egyik országban azért lett prostituált, mert csinosabb ruhában szeretett volna járni.

Még ha fel is tudjuk fogni, milyen veszéllyel járhat a kimondottan anyagias szemléletű életmód, a kérdés az: hogyan védekezzünk ellene? Fordítsunk talán hátat a társadalomnak, vagy menjünk ki a világból és éljünk remeteként, mint valamikor egyesek? Ha megvizsgáljuk, mit tartsunk életünkben igazán fontos dolognak, akkor a legelső kérdés ez: Mi hoz számodra hosszú távon igazi boldogságot és megelégedést?

Segítségként, vizsgáljuk meg annak a férfinak a példáját, akit évszázadokon át úgy tiszteltek és csodáltak, mint a kötelességtudás mintaképét. Ez a zsidó törvényben jártas jogász volt, és ahhoz az első századi szektához tartozott, amely „pénzszeretetéről” volt híres (Lukács 16:14). Pálnak nevezték. Kellő műveltséggel és energiával rendelkezett ahhoz, hogy nagy vagyonra tehessen szert, és abban a közösségben, ahol élt, még nagyobb tekintélyt vívhatott volna ki.

De megrázó élménye megláttatta vele, hogy az életben van valami sokkal értékesebb ennél. Függetlenül attól, hogy így gondolkodol–e vagy sem, érdemes elgondolkodnod azon, milyen végkövetkeztetésre jutott Pál.

Ő eldöntötte magában, hogy számára a legfontosabb dolog, hogy Jézus tanítványaként jó viszonyban éljen Istennel. Ezt annyira értékes kapcsolatnak tartotta, hogy Jézus apostolaként hajlandó volt még nehézségeket és üldöztetéseket is elviselni érte. Hasonlított az egykor élt híres férfiúhoz, Mózeshez, aki „nagyobb gazdagságnak tekintette a Krisztus gyalázatát Egyiptom kincseinél” (Zsidók 11:26; 2Korinthus 11:23–27).

Azt is tudnod kell, hogy Pál sohasem bánta meg, hogy a Krisztustól kapott apostolsága miatt elveszítette tekintélyét a zsidók szemében. Huszonöt évi odaadó keresztényi szolgálat után ezt írta: „De ami nyereségem volt, azt veszteségnek tekintem a Krisztusért. Igen, emiatt a valóságban veszteségnek tekintek minden dolgot a Jézus Krtisztus, az én Uram ismeretének mindent felülmúló értékéért. Őérette hagytam elveszni minden dolgot és azokat egy halom szemétnek tekintem, csak hogy elnyerhessem Krisztust, és közösségben lehessek vele” (Filippi 3:7–9). Aligha kételkedhetünk Pál őszinte szavaiban, aki meggyőződéssel írta, hogy valami igazán értékes dolgot nyert.

Pálnak ez a választása nem jelentette azt, hogy ezután egyáltalán nem volt anyagi java. Egy pillanatra gondolkozzunk el szavain: „Minden körülmények közt és mindenben elsajátítottam annak a titkát, hogyan kell jóllakni és éhezni, hogyan kell bővölködni és nélkülözni” (Filippi 4:12).

Tekintet nélkül arra, milyen álláspontra helyezkedtél a krisztusi hit követése tekintetében, azt mindenképpen látnod kell, milyen szép kimenetele volt Pál életének. Az a döntése, hogy azt kövesse, amit értékesnek tart, olyan megelegédést hozott számára, amit a világ leggazdagabb emberei sohasem éreztek. Jean Paul Getty, olajmilliomos beismerte: „A pénz nem szükségszerűen jár együtt a boldogsággal; inkább a boldogtalasággal.”

Előfordulhat persze, hogy valaki kereszténynek vallja magát, mégsem tudja felismerni, mi az igazán értékes dolog. Ez történt az első században is. Pál egyik társáról ezt írta: „Démás ugyanis elhagyott engem, mivel [jobban] szerette a dolgok jelen rendszerét” (2Timótheus 4:10). Démás, bár segíthetett volna a bebörtönzött apostolnak, inkább cserbenhagyta, és választotta azokat a lehetőségeket, amiket a dolgok jelen rendszere felkínált neki.

Pál rámutat arra, milyen súlyos veszélybe sodródhat egy keresztény az anyagias szemléletmódja miatt, ezt mondta: „Azok pedig, akik elhatározzák, hogy meggazdagodnak, kísértésbe, csapdába és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba viszik. Mert mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete, és akik e szeretetnek az elérésére törekszenek . . . átszegezték magukat sok fájdalommal” (1Timótheus 6:9, 10).

Joggal kérdezheted: Milyen szerepet játsszon akkor életemben a pénz és az anyagi javak? Vizsgáljuk meg a következő cikket, és látni fogjuk, hogyan szerezhetjük meg magunknak az igazán értékes dolgokat.