1986 — A „béke megóvásának” éve?

AZ Egyesült Nemzetek Szervezete 1986-ot Nemzetközi Békeévnek nyilvánította. Vajon milyen eredményeket értünk el a világbéke megvalósítása terén? Az alábbi kommentárok a világ különböző részéből valók.

1986. április 7-12-ig 103 ország törvényhozói vettek részt az IPU (Interparlamentáris Unió) 75. ülésén Mexikó-Városban.

Javier Pérez de Cuéllar ENSZ főtitkár ezt az üzenetet intézte az Unióhoz: „Amikor elkezdődik a Nemzetközi Békeév, mindenki gondoljon arra, hagy az év jelszava — ’Megóvni a békét és az emberiség jövőjét’ — nemcsak 1986-ra jelent igen fontos feladatot, de az elkövetkezendő évekre is. Ragadjuk meg szilárd elhatározással az 1986-os év lehetőségeit.”

Az IPU elnöke kijelentette, hogy sok országba ellátogatott, hogy megkérdezze, „az ottani parlamenti tagok nem Iehetnének-e a béke parlamenti tagjai”. Végkövetkeztetése: „Úgy láttam, ez bizony nagyon nehéz, némely esetben valójában reménytelen.”

Maga a Mexikói Csoport „súlyos csalódásának adott hangot amiatt, hogy a fegyverkezési verseny veszélyei által kiváltott, egyre növekvő általános aggodalom, valamint az Egyesült Nemzetek erőfeszítései ellenére, az utóbbi években lényeges előrehaladás nem történt a leszerelés területén”.

Az Argentin Csoport számításba vette, „hogy sem a második világháború hatvan millió halottja, sem a hirosimai nukleáris epilógus, sem az azóta megvívott százharminc fegyveres összecsapás nem volt elegendő ahhoz, hogy megtanítsa az emberiséget arra, hogy önmaga elpusztításának a küszöbén áll”. Mélységes megdöbbenéssel látják, hogy „öt nukleáris hatalom több mint 50 000 nukleáris fegyvert halmozott fel, ami azt jelenti, hogy bolygónk minden lakosára három tonna hagyományos robbanóanyag jut”.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának Állandó tagjai is képviseltették magukat, s néhányan közülük így nyilatkoztak:

A Brit Csoport kijelentette: „A fő politikai cél az, hogy megakadályozzuk a fegyverkezési versenyt a világűrben. Mindazonáltal reálisaknak kell lennünk. . . A világűr máris militarizált terület.” A Francia Csoport azt hangsúlyozta, „hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tehetetlensége a kollektív biztonság, valamint a béke fenntartása terén különösképpen abból ered, hogy egyes Államok megszegik a nemzetközi és az erkölcsi törvény lényeges alapelveit”. A Szovjet Csoport „mélységes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a nukleáris katasztrófa veszélye fenyegeti az emberiséget, ami a földi civilizáció pusztulásához vezethet”. Az USA küldöttsége a tudósítás szerint azt mondta: „megkísérli másokkal is megértetni, mennyire szükség van nemzetközi együttműködésre a terrorizmus leküzdése céljából”.

A föld másik felén, a Nemzetközi Békeévet a március 21-én megtartott nagy találkozó jellemezte Pekingben, a Népi Nagy Csarnokban. A kínai miniszterelnök Csao Sziang derűlátóbb volt a többieknél, amikor azt mondta: „Amíg a világon élő emberek fenntartják szüntelen erőfeszítéseiket, biztosan megnyerik a békét.”

A Nemzetközi Békeévvel kapcsolatban II. János Pál pápa kijelentette, hogy a Szentszék „a békéért mondott világméretű ima-mozgalomra óhajtja ösztönözni az embereket az összes nemzet és vallás részvételével”.

A béke elkerüli ezt a világot. Vajon miért? Az igazi béke alapja a szeretet; a világot pedig megosztja a nemzeti büszkeség és a nacionalista gyűlölet. Az igazi béke bölcs és igazságos uralmat kíván; a tökéletlen emberi uralkodók pedig nem képesek megfelelni ennek az irányadó mértéknek. A valódi béke az egyetlen igaz Isten egyesült imádata köré kell hogy összpontosuljon; a világ vallásai pedig reménytelenül szekták ezreire bomlanak szét, és egyikben sem tisztelik Jehovát mint Szuverén Urat. A valódi béke megköveteli „a dolgok e rendszere istenének”, Sátánnak az Ördögnek és egész uralkodói rendszerének az eltávolítását; csak Jehova Királysága az ő Krisztusának kezében képes összezúzni Sátánt és az ő műveit! (2Korinthus 4:4).

[Képek a 34. oldalon]

Ausztráliai arany „béke” dollár

Kenyai 10 shillinges „béke” bélyeg