A bibliai alapelvek követése — a legkiválóbb út

„KUNGSHI, kungshi fa tsai!” (Gratulálok, légy gazdag!) Ez a szokásos kínai újévi köszöntés az anyagi boldogulásra helyezi a hangsúlyt, ami oly általános világszerte. Az ember gazdaggá válási képességének fokozásában, az oktatást szinte imádat tárgyává teszik. Számos keleti országban, gyakran a szülők legfőbb gondja, hogyan juttassák be gyermekeiket a legjobb óvodákba, hogy azután a legjobb elemi iskolába kerüljenek és így tovább kollégiumba vagy egyetemre. Ehhez hasonlóan, a nyugati országokban sokan belemerülnek a jólét hajszolásába és annak könnyű életmódjába.

Hogyan állja ki az összehasonlítást a bibliai alapelvekkel az anyagi javak hajszolásába való ilyen szokásos belemerülés? „Azok pedig, akik elhatározták, hogy meggazdagodnak, kísértésbe, csapdába, és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba viszik” — figyelmeztet Pál apostol. Majd így folytatja: „Mert mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete, és akik e szeretetnek az elérésére törekszenek, eltévelyedek a hittől és mindenütt átszegezték magukat sok fájdalommal” (1Timótheus 6:9, 10). Kihangsúlyozva azt a körülményt, amely oly gyakorta nyilvánvalóan látható, amikor az emberek anyagi célokat tűznek ki életük legfőbb céljaként, a Prédikátor 5:10 megállapítja: „Aki csupán csak az ezüstöt szereti, nem elégszik meg ezüsttel, sem aki a vagyont szereti, a jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.”

Mily gyakran megesik, hogy mind a férj, mind a feleség keményen dolgoznak, hogy megszerezzék az élet minden kellemességét, azonban olyan elfoglaltak lesznek, hogy soha nincsenek otthon, hogy elvezhessék a megszerzett dolgaikat! Ezzel szembeállítva, mielőtt a fenti figyelmeztetést adta Timótheusnak, Pál kijelentette: „Bizony nagy nyereséget jelent az isteni önátadás megelégedéssel! Ha tehát van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Timótheus 6:6, 8). És a Példabeszédek 28:20 ezt a gondolatot teszi hozzá: „A hűségesen cselekvő ember sok áldásban részesül, aki azonban gyorsan akar meggazdagodni, nem marad ártatlan.” Milyen tragikus is látni, hogy az egyébként barátságos, vendégszerető emberek feláldozzák a becsületesség, a méltóság és az erkölcsös viselkedés emelkedett erkölcsi szempontjait abban az erőfeszítésükben, hogy egyre nagyobb gazdagságot halmozzanak fel!

Családi körön belül

Néhány törzs és nép között az a szokás, hogy elvárják gyermekeiktől — különösképpen a leányaiktól, akik esetleg el akarják hagyni az otthont házasságkötés miatt —, hogy elmenjenek dolgozni, és küldjenek haza egy bizonyos havi összeget gyermeki jámborságuk szemléltetésére, és hogy visszafizessék a szüleiknek a felnevelésüket. Például, Jehova Tanúinak egyik családjában a lány azt mondta szüleinek, hogy szeretne elmenni egy városba, hogy úttörő legyen (teljes idejű szolga). Képzeld csak el döbbenetét, amikor a szülei azt mondták neki, azt akarják, hogy dolgozni menjen, hogy megsegítésükre havonta pénzt tudjon hazaküldeni! Nem, nem voltak anyagi szükségben. Így a gyermekekre vonatkozó alapelv, hogy gondoskodjanak az idős, beteg, vagy a szűkölködő szülőkről, nem volt alkalmazható erre az esetre. (Máté 15:4–6; 1Timótheus 5:8) Ez csupán szokás volt a törzsükben, hogy a gyermekeknek segíteniük kell a családnak a gazdagság felhalmozásában. Noha a szociális ellátások hiánya miatt ez gyakran szükséges, ezt a szokást csupán azért követték, hogy a közösségben megőrizzék tekintélyüket, vagy mert megfertőzte őket a „fa tsai” (légy gazdag) általánosan elterjedt vágya.

Amikor az apa megvitatta ezt a dolgot egy keresztény vénnel, buzdítást kapott, hogy vegyen figyelembe néhány szentírási gondolatot és ezután hozzon döntést. A számára kihangsúlyozott szövegek között volt a 2Korinthus 12:14, ahol Pál ezt az alapelvet ismerteti: „Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek; hanem a szülők a gyermekeknek.” Miután ezt és más bibliai alapelveket is megvizsgálták, a szülők meghozták döntésüket. Mennyire örömére szolgált a leánynak, hogy megkapta az engedélyt — sőt még némi anyagi segítséget is —, hogy általános úttörő lehessen!

Alárendeltség — Milyen mértékig?

Egy másik terület, melyen a helyi szokások és uralkodó magatartásformák gyakran ütköznek a bibliai alapelvekkel, az alárendeltség kérdése. Néhány országban az a szokás, hogy az élet minden területén megkövetelik a szülők és más hatóságok iránti teljes alárendeltséget. Ilyen országokban nem számít szokatlannak, ha a 40 éves vagy idősebb férfiak visszautasítják minden olyan vallási irodalom olvasását, mely különbözik a szüleikétől, de addig nem hoznak lényeges döntéseket, amíg előbb nem értekeztek velük, mivel tartanak a szülők nemtetszésétől. Mindazonáltal az ilyen országokban egyre általánosabbá válik, hogy a fiatalok nyíltan lázadoznak szüleik ellen. A Biblia a dolgok kiegyensúlyozott nézőpontjával segít nekünk elkerülni mindkét szélsőséget. Az emberi hatóságok iránti viszonylagos alárendeltség világosan megfogalmazódik a Cselekedetek 4:19. és 5:29. verseiben. Figyeljük meg azt is, hogyan buzdítja Pál a gyermekeket, hogy legyenek szüleik iránt engedelmesek, és mégis megmutatja, hogy ez mégsem létezik bizonyos korlátozás nélkül, amikor ezt mondja: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek, egységben az Úrral, mert ez igazságos: ’Tiszteld atyádat és anyádat’, ami az első parancsolat ígérettel” (Efézus 6:1–3).

Egy másik bibliai alapelv, amely kihat valakinek a szülők iránti alárendeltségére, ez a feleségnek a férjjel szembeni alárendeltsége. „A feleségek legyenek alárendelve férjüknek, mint az Úrnak, mert a férj feje a feleségének” — írta Pál apostol. Azután kifejtette ezt az alapelvet, amikor visszaidézte, hogy mit mondott Jehova az első emberi házasság megkötése után: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és ketten egy testté lesznek” (Efézus 5:22–31).

Mindazonáltal, mi a helyzet abban az esetben amely sok országban fennáll, ahol a fiú továbbra is szülei otthonában él házasságkötését követően is? A Biblia megemlíti, hogy legalábbis a kereszténység előtti időkben Jehova imádói gyakran cselekedtek így. Ilyen körülmények között a háznép atyja maradt a család patriarkális feje, de a feleségek a saját férjüknek voltak alárendelve. Ámbár néhány országban mégis az alakult ki, hogy az anyós a meny feje. Ez nagyban megnehezíti a fiú számára, hogy teljes mértékben alkalmazza a férji főség alapelvét, és felesége számára, hogy férje iránt igazi alárendeltségben legyen. Mindazonáltal a fiúnak egyensúlyban kell tartania a szülei iránti tiszteletet, azzal a szükségszerűséggel, hogy ő legyen a fő a saját háznépe számára, ha szeretné, hogy Jehova jelen legyen harmadik fonálként a jelképes ’hármas kötélben, amely nem könnyen szakad el’ (Prédikátor 4:12).

Néhány országban még nehezebb helyzet adódik akkor, ha egy férfi olyan családba nősül be, ahol nincs férfi örökös. Sok ilyen férfi helyzetét jellemzi a következő eset, amikor az életük későbbi időszakában tanulják és megpróbálják alkalmazni a Biblia alapelveit. Egy fiatal katolikus férfi benősült egy katolikus családba. Rögtön a kezdettől úgy érezte, hogy a család lenézi őt és alig volt több, mint egy fizetés nélküli munkás, akitől elvárták, hogy gyermekeket nemzzen,hogy a családi név fennmaradjon. Ahogy az megszokott dolog az ilyen elrendezésnél, fel kellett adnia saját nevét, lehetőséget nyújtva gyermekeinek, hogy azokat tekintsék a családi vagyon örököseinek. Amikor megtanulta a családi főség alapelvét és megpróbálta azt alkalmazni, felesége reagálása ugyanaz volt, mint az egész családé: ’Semmit sem hoztál ebbe a családba, így semmi beleszólásod nincs abba, hogyan rendezzük a dolgokat!’

Noha nem minden ilyen házassági szövetség ennyire szélsőséges, mint ez a különleges eset, könnyen meglátható, hogy ahol az ilyen szokás általános szabály és az alárendeltséget a férj részéről várják el, ott nehézségek merülnek fel a Biblia főségre vonatkozó alapelveinek az alkalmazásakor. Nagyon nehézzé válhat egy keresztény férj számára, hogy gyakorolja a szerető főséget a saját családja felett, és ugyanúgy nehéz a feleségnek, hogy férje iránt alárendeltségben legyen „mély tisztelettel”, sokkal inkább, mintsem szülei iránt, akiknek hajlékában fognak továbbra is a legnagyobb valószínűség szerint élni (Efézus 5:33).

Egy másik szemléltetés arra, hogyan ütközhetnek a bibliai alapelvek a helyi szokásokkal, azt foglalja magában, amikor a szülők ütik nyélbe a házasságot gyermekeik számára. Hitetlen szülők keresztény gyermekei számára ez gyakran jelent igazi problémát, mivel a szülők úgy érzik, hogy kudarcot vallottak, ha gyermekeik nem kötnek házasságot egy bizonyos kort elérve. Így aztán nagy nyomást alkalmaznak, beleértve az ütlegeléseket is, hogy gyermekeiket, különösen a leányokat házasságba kényszerítsék. Amikor hiányzik a megfelelő keresztény házastárs, a hitetlen szülők szinte mindent elkövetnek, hogy összehozzanak egy házasságot, míg a keresztény elméjében tartja a „csak az Úrban” házasodjunk alapelvet (1Korinthus 7:39; 5Mózes 7:3, 4).

A bibliai alapelvek követéséből származó előny

A bibliai alapelvek kiváló szépsége abban áll, hogy bárkinek megjavíthatják az életét, aki alkalmazni kívánja azokat, függetlenül attól, hogy hol él az illető. Következetesek és közel hozzák egymáshoz a családtagokat. Becsületesebbé teszik az embereket, jobb férjekké és apákká, jobb feleségekké és anyákká, jobb gyermekekké és jobb alkalmazottakká formálják őket. Az ilyen személyek felül tudnak kerekedni a problémákon, melyek a helyi szokásokkal történő ütközésből erednek, és mérlegelni tudják, mely szokások nem ütköznek közvetlenül Istennek az emberre vonatkozó akaratába, hanem talán olyasmihez való alkalmazkodást jelentenek, ami később okozhat nehézséget. Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Először is, éppen úgy, ahogy a Thessalonikában levő keresztények tettek, el kell fogadnod azt a tényt, hogy a Biblia „valóban az Isten Szava”. Ez azt jelenti, hogy felismerjük, hogy az a legfelsőbb Forrásból származó valódi bölcsesség. Másodszor, igyekezned kell megtanulni azt, amit az „Isten Szava” mondani akar a te javadra. Tanuld meg különválasztani Isten alapelveit és törvényeit, amikor olvasod és tanulmányozod a Bibliát. Azután pedig harmadik lépésként, engedned kell, hogy a szó „munkálkodjon benned” (1Thessalonika 2:13). Ez magában foglalja a szoros társulást Isten népének gyülekezeteivel, melyek most több mint 200 országban és a tenger szigetein megtalálhatók. Ez az, ami Jehova Tanúinak egész világra kiterjedő testvériségét azzá tette, ami a valóságban — igazi testvéri közösséggé és nem csupán látszattá.

Elsősorban és legfőképpen, Jehova népe abban érdekelt, hogy egységben legyen Istennel azáltal, hogy az életüket a bibliai alapelvek által hagyják irányítani. Vajon mi ennek az eredménye? Igazi és tartós egység másokkal, akik szintén egységben vannak Istennel, valamint elmebeli béke, mely erőt ad az embernek minden helyzetben, ami a dolgok jelen rendszerében adódik (Filippi 4:6, 7). Az ilyen egység, valamint az Istenhez és egymáshoz fűződő szoros kapcsolat pozitív segítséget jelent az élet minőségének megjavításához most és magában hordja az örökké tartó élet ígéretét Isten igazságos új rendszerében, ahol végül minden dolog teljesen az isteni akaratnak lesz alávetve. (1Timótheus 4:8; 1Korinthus 15:28).