Spiritizmus — Miért növekszik az érdeklődés iránta?
FRANS a helyi protestáns egyház oszlopa. Ha akad valami egyházi tennivaló, ő az első, aki rögtön segít. Wilhelmina is istenfélő. „Menni kell a templomba” — mondja ő, és megy is. Eszter szintén rendszeresen jár a templomba, és nem mulasztana el egyetlen napot sem, hogy ne imádkozna. Mind a hármukban van azonban egy közös vonás: Valamennyien spiritiszta médiumok.
De nemcsak ez a három Suriname-i személy az. Világszerte nagyfokú érdeklődés mutatkozik a spiritizmus iránt. Csak példaként idézzük: Csupán az Egyesült Államokban körülbelül 30 folyóirat jelenik meg több mint 10 000 000 összpéldányszámban. Ezek általában a legkülönbözőbb területeken megnyilvánuló spiritiszta jelenségekkel foglalkoznak. Körülbelül 2 000 000-ra becsülik azoknak a brit lakosoknak a számát, akiket szintén érdekel ugyanez a téma. Hollandiában nemrégen közvéleménykutatást rendeztek. Ebből az derült ki, hogy a természetfölötti jelenségekben hívő emberek főleg városi lakosok, nagy műveltségű emberek, és fiatalok. Ezenkívül, Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában több országban is a lakosok azt tanúsítják, hogy a spiritizmus életüknek elválaszthatatlan része. Nem csoda, ha John Weldon és Clifford Wilson Occult Shock and Psychic Forces című könyvükben így következtetnek: „A hírmagyarázók széles skálája szerint joggal érezhetjük, hogy az okkultizmus ma példátlan reneszánszát éli.”
Igen, a spiritizmus és az okkultizmus — és ennek válfajai: az asztrológia, hipnotizmus, parapszichológia, telepatikus észlelet, mágia, álomfejtés, stb. — rendkívül vonzó a társadalom minden rétege számára. Miért?
Legfőképpen azért, mert a kereszténység némely egyháza elnézi, sőt még helyesli is. Úgy vélik, hogy a szellemekkel való kapcsolatfelvétel az Istenhez való közeledésnek egy lehetséges másik módja.
Surinameban egy 70 éves kereskedő, Izaak Amelo jó szemléltető példája ennek. Hét éven keresztül volt az egyházközség tisztelettel körülövezett tagja, de ugyanakkor közismert spiritiszta médium is. Így emlékezik vissza: „Minden szombaton az egyházközségünk tagjai összegyűltek a falun kívül szellemidézés céljából. Az egész estét ott töltöttük. Másnap reggel a segédlelkész fél szemével órájára pillantva, körülbelül öt órakor jelezte, hogy most már abbahagyhatjuk. Alighogy lefürödtünk és felöltözködtünk, máris indultunk a templomba, mert eljött az ideje a délelőtti istentiszteletnek. E hét év alatt egyszer sem róvott meg bennünket azért a lelkész, hogy valami rosszat cselekszünk.”
R. van Lier, holland professzor, amikor a Suriname-i egyházak és a spiritizmus közötti kapcsolatot vizsgálta, megerősíti, hogy sokan a spiritizmusban egyfajta „pótvallást” látnak. A Leideni Egyetem kiadásában megjelenő egyik nemrégi tanulmányában azt is megjegyzi: „A spiritizmust a liberális vallásos alkotmány részének kell tekinteni, amelyben a krisztusi hit mellett ennek is egyenrangú helye van.”
De joggal kérdezheted: Elegendő biztosíték-e Isten helyeslésére az, ha a kereszténység egyházai nem találnak benne kivetnivalót? Közelebb kerül-e Istenhez az, aki szellemekkel érintkezik? Mit mond voltaképpen a Biblia a spiritizmusról?