Spiritizmus — Hogyan tekinti Isten?
„A TARTÓS barátság alapja az, ha a barátok ugyanazt kedvelik vagy nem kedvelik” — mondta Sallust, római történész. Barátnak azt fogadjuk el, akivel a legtöbb dologban egyetértünk vagy akiben megbízhatunk. Isten is akkor tekint bennünket barátainak, vagy akkor kerülünk vele szorosabb kapcsolatba, ha mi is azt szeretjük, illetve azt gyűlöljük, amit ő. Eszerint olyan isteni tulajdonságok után kell vágyódnunk, mint a szeretet, békesség, kedvesség, jóság, és a legkomolyabban törekednünk kell arra, hogy ezek a tulajdonságok meglegyenek az életünkben (Galata 5:22, 23).
Annak megállapítása végett, hogy helyesli-e Isten a spiritizmust, azt kell megvizsgálnunk, milyen gyümölcsei vannak (Máté 7:17, 18). Vajon kifejleszti-e bennünk ezeket a vonzó isteni tulajdonságokat? Válasz végett, nézzünk meg két életből vett tapasztalatot.
Jóslás, zaklatás, és halál
Asamaja Amelia, egy középkorú Suriname-i asszony, 17 éves volt, amikor jóslással kezdett foglalkozni. A jóslás a spiritizmus egyik válfaja. Mivel jóslatai beváltak, és a hozzá fordulók hasznot merítettek tanácsaiból, a helybeliek szemében igen nagyra nőtt a tekintélye. (Vö. Cselekedetek 16:16.) Egy dolog azonban zavarta őt.
„Azok a szellemek, akik rajtam keresztül megszólaltak, kedvesek voltak azokhoz, akik segítségért fordultak hozzájuk — mondja —, de az én életemet alaposan megnyomorították. Minden szeánsz után úgy éreztem magamat, mint akit agyonvertek, alig tudtam megmozdulni. Amikor eljött az este, azzal a reménnyel feküdtem le, hogy majd kipihenem magam, de a szellemek nem hagytak nekem békét. Folyton zaklattak, beszéltek hozzám és nem hagytak aludni. Mindig csak mondták a magukét!” — sóhajt Amelia és a földre néz, és undorral rázza a fejét. „Kedvenc témájuk volt a szex, és mindenáron viszonyt akartak folytatni velem. Ezen nagyon megbotránkoztam. Férjes asszony voltam. Nem akartam hűtlen lenni férjemhez, és ezt meg is mondtam nekik. De rám sem hederítettek. Egyszer egy láthatatlan erő letepert, megfogott és megszorította testemet, és meg is csípett. Szerencsétlenül éreztem magamat.”
Talán azt kérded: ’Képesek a szellemek nemi erkölcstelenségre is rávenni valakit? Ez azért túlzás! Vagy ennyire lealjasultak volna?’
„De ez még semmi!” —mondja a korábban említett Izaak. „Az egyik éjjel hívtak bennünket egy asszonyhoz, hogy segítsünk rajta, mivel a szellem zaklatta. A csoport vezetője — egy erősebb szellem médiuma — megpróbálta elűzni a szellemet. Egy egész napon át könyörögtünk az ő szellemének a segítségéért. Táncoltunk és doboltunk, és lassacskán az asszony jobban lett. Kiparancsolta belőle a szellemet, és ez segített. ’Győztünk’ — sugárzott az örömtől a vezető arca. Ezután leültünk, hogy egy kicsit kipihenjük magunkat.”
Izaak egy pillanatra abbahagyta kezével a gesztikulálást és sokatmondóan szünetet tartott. Majd így folytatta: „Egy ideig mindenki jól érezte magát, de hirtelen egy sikoltás zavarta meg a csendet. Berohantunk a házba, ahonnan jött a sikoltás, és ott találtuk a vezető feleségét. Hisztériásan zokogott. A lakásban megtaláltuk a kislányát, feje hátra volt tekerve. Mintha egy erő megragadta volna és kitekerte volna a nyakát, akár egy csirkéét. Szemmel láthatóan a kiűzött szellem állt bosszút. Undorító! Ezek a szellemek szadista gyilkosok!”
Spiritizmus és „a hústest cselekedetei”
Tisztátalanság, nemi erkölcstelenség, és gyilkosság — vagyis a spiritizmussal kapcsolatos két tapasztalatban előforduló jellemvonás — mind szöges ellentétben áll Isten személyiségével. Ebből máris megállapíthatjuk, kik is valójában ezek a szellemek. Igaz, hogy Isten üzenetközvetítőjének adják ki magukat, a valóságban azonban erkölcstelen és gyilkos tetteik alapján Isten ellenségének, s a történelemben a legelső gyilkosnak, Sátánnak az Ördögnek utánzói (János 8:44). Ő a vezetőjük. De vannak segítőtársai is: a gonosz angyalok vagy démonok (Lukács 11:15–20).
De kérdezheted: ’Ugye ezek a sátáni vonások a spiritizmusban is csak ritkán mutatkoznak meg? Lehet-e a spiritizmus révén jó szellemekkel is kapcsolatba lépni, akik Istennel szorosabb kapcsolatba hoznak bennünket?’ Nem, a Biblia a ’spiritizmus gyakorlását’ a „hústest cselekedetei” között említi, és azt mondja, hogy ezek szöges ellentétben állnak a keresztényi tulajdonságokkal (Galata 5:19–21).
A Jelenések 21:8-ban azok, akik a „spiritizmust gyakorolják” (vagy akik „démonokkal társalognak”, The Living Bible), egy kategóriában vannak azokkal, akik „hitetlenek, és akik tisztátalanságuk következtében undort keltők, gyilkosok és paráznák. . .bálványimádók és hazugok”. Hogyan tekinti Jehova a szándékos hazugokat, paráznákat, gyilkosokat, és a spiritizmus gyakorlóit? Gyűlöli tetteiket (Példabeszédek 6:16–19).
Aki a spiritizmussal kacérkodik, olyan mintha azt kedvelné, amit Jehova Isten gyűlöl. Egyértelmű lenne Jehova megvetésével. Sátán táborába állna, és együttműködne Isten ősellenségével és támogatóival. Gondolkozz el azon: Szívesen ápolnál szoros barátságot azzal, aki ellenséged pártján áll? Bizonyára nem! Inkább távol tartanád magadat attól a személytől. Ugyanezt a reagálást várhatjuk el Jehova Istentől is. A Példabeszédek 15:29. verse ezt mondja: „Távol van Jehova a gonoszoktól.” (Lásd még Zsoltárok 5:4, [5:5, Károli].)
A spiritizmus halálhoz vezet
A spiritizmus gyakorlása veszélyezteti életünket is. Isten halálbüntetést helyezett kilátásba az ősi Izraelben annak, aki az ő népe közül a spiritizmust gyakorolta (3Mózes 20:27; 5Mózes 18:9–12). Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a spiritiszták „nem öröklik Isten királyságát” (Galata 5:20, 21). Nem, mert „osztályrészük a tűzzel égő tóban lesz”, ami a „második halál” vagy az örök pusztulás (Jelenések 21:8). Bár a kereszténység egyházai ma lehet, hogy eltűrik a spiritizmust, a Biblia álláspontja e tekintetben változatlan.
Mi a teendő akkor, ha valaki már megtette az első lépéseket a spiritizmus felé? Ez esetben késlekedés nélkül meg kell szakítani minden kapcsolatot a spiritizmussal. Kövesd az isteni ihletett tanácsot, amit Isten Ésaiás prófétán keresztül adott az egykori izraelitáknak. Helyzetük hasonlított olyan mai emberek helyzetéhez, akik tisztátalan szokásokat űznek, de azt gondolják, hogy ugyanakkor Istent imádják. Sokat tanulhatunk az izraeliták esetéből. Lássuk, mit!
Szívleld meg Ésaiás figyelmeztetését
Ésaiás első fejezetét elolvasva, rögtön megállapíthatjuk, hogy az izraeliták „elhagyták Jehovát” és „elfordultak tőle” (4. vers). Bár rossz útra tévedtek, az áldozataik bemutatásával nem hagytak fel, megtartották a szokásos vallási előírásokat, és imádkoztak. De hasztalan! Mivel szívük mélyén nem vágyakoztak arra, hogy Teremtőjüknek, Jehovának tetsszenek, Jehova ezt mondta nekik: „Eltakarom szemem előletek. Még ha megsokasítjátok imáitokat, én meg nem hallgatlak titeket.” Azok az izraeliták tisztátalan szokásaik gyakorlásával Isten ellen lázadtak, sőt odáig mentek, hogy még ’vér is tapadt kezeikhez’ (11–15 vers).
Milyen körülmények között lett volna hajlandó Jehova visszafogadni őket? Ésaiás 1:16. verse így fogalmazza meg ezeket a követelményeket: „Mosakodjatok és tisztuljatok meg.” Ha azt a tanácsot mi is komolyan vesszük, felhagyunk a tisztátalan szokásokkal, beleértve a spiritizmust is, mivel ez „a hústest cselekedete”. Mivel tudjuk, hogy a spiritizmus mögött meghúzódó gonosz gondolat magától Sátántól az Ördögtől ered, gyűlöletet fejlesztünk ki iránta.
De nemcsak ezt tesszük: el fogunk távolítani minden spiritizmussal kapcsolatos tárgyat. Izaak is ezt tette. Ezt mondja: „Az egyik nap összehordtam házam elé az összes spiritiszta kellékeket, fejszét ragadtam, és darabokra vágtam őket. Szomszédom ezt kiabálta: ’Vigyázz, mert még megbánod, amit most teszel.’ De én hangos sivalkodása közepette fogtam a benzines kannát, leöntöttem benzinnel az összehordott tárgyakat, és az utolsó szálig mindent elégettem. Semmi sem maradt belőlük.”
Mindez 28 évvel ezelőtt törtért. Vajon megbánta Izaak ezt a tettét? Ellenkezőleg! Ma boldogan szolgálja Jehovát, mint keresztény evangéliumhirdető Jehova Tanúi egyik gyülekezetében.
Ésaiás 1:17-ben ezt a további tanácsot olvashatjuk: „Tanuljatok meg jót cselekedni!” Hogy ezt megszívlelhessük, ebből a célból kutatnunk kell Isten Szavát, a Bibliát, mert abból tudhatjuk meg, mi „Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2). És ha, alkalmazzuk az így megtanult igazságokat, felfrissítő áldások birtokába jutunk. Ezt tapasztalta Asamaja is.
Bár Asamaja rokonai és szomszédai heves ellenállásba kezdtek, ő továbbra is bátran tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival és nemsokára szakított a spiritizmussal. Utána átadta magát Jehova Istennek és egy kongresszuson alámerítkezett. Most, 12 évvel később, hálásan ezt mondja: „Alámerítkezésem óta többé nem zaklatnak a szellemek.” Visszaemlékezése közben mosolyog, és ezt mondja: „Az alámerítkezésem utáni éjszakán olyan mélyen és annyira nyugodtan aludtam, hogy még a másnap délelőtti kongresszusi programot is lekéstem.”
Maradandó előnyök
Izaak és Asamaja a zsoltáros Aszáffal együtt örömmel ezt mondja: „Oly jó nekem Isten közelsége!”(Zsoltárok 73:28). És tényleg, Jehova közelsége fizikailag és érzelmileg is sok hasznot hozott számukra. De mindezekből a legfontosabb az, hogy Jehovával sikerült szoros kapcsolatot kialakítani és benső békére szert tenni.
Ezek az áldások messze kárpótolnak bárkit azért az erőfeszítésért és fáradságért, amit a spiritizmus igájától való megszabadulás érdekében kell megtenni. A szakítás olykor lehet igazi megpróbáltatás. Lintina van Geenen, Suriname-i asszonynak is ilyen tapasztalata volt. A következő cikkből megtudhatjuk, hogyan vergődött évekig a spiritizmus igájában, de végül hogyan sikerült megszabadulnia tőle.