Olvasók kérdései

◼ Használ-e Jehova becsapást vagy rászedést az embereknél, például szolgáinál is, amire esetleg a Jeremiás 4:10. és 20:7. verse alapján következtethetnénk?

Nem. A Teremtő nem csap be; nem fondorlatos vagy ravasz az eljárásában. Igazságos akaratát végre tudja hajtani és végre is hajtja az emberek esetleges várakozásával ellentétben.

Ennek egyik vonatkozását látjuk a Jeremiás 4:10. versében, ahol a próféta ezt mondta: „Jaj, ó Szuverén Úr, Jehova! De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: ’Békességetek lesz’, pedig a kard elérte már a lelkünket.”

Jehova Jeremiással megjövendöltette a hűtlen nemzetre jövő katasztrófát, arra a nemzetre, amely állítólag őt szolgálta (Jeremiás 1:10, 15–19; 4:5–8; 5:20–30). De voltak mások is, akik prófétáknak adták ki magukat (Jeremiás 4:9). Mit hallott a nép ezektől az úgynevezett prófétáktól? Isten így minősítette őket: „Maguk a próféták hazugságot prófétálnak . . . De az én népem ezt így szereti” (Jeremiás 5:31; 20:6).

Bár Jehova nem küldte ezeket a hamis prófétákat, de nem is gátolta meg őket üzenetük terjesztésében, miközben ezt mondták: „Békességetek lesz”, és „nem jön rátok veszedelem” (Jeremiás 23:16, 17, 25–28, 32). Az embereknek választaniuk kellett: vagy elfogadják a Jeremiás által nekik hirdetett igazi jövendöléseket, vagy hagyják magukat félrevezetni a hamis, magukat kinevező próféták által. Ilyen volt Hanániás és Semája is (Jeremiás 28:1–4, 11; 29:30–32). Mivel Isten nem állította le ezeket a félrevezető prófétákat, elmondható volt róla: „De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad: ’Békességetek lesz.’”

Jeremiást más értelemben szedte rá Jehova. „Rászedtél, Jehova, és én hagytam, hogy rászedj. Erődet használtad ellenem, miáltal legyőztél. Nevetség tárgya lettem egész napon át, engem gúnyol mindenki” (Jeremiás 20:7).

Passur, ez a vezető pap, a nyilvánosság előtt bántalmazta Jeremiást, majd kalodába záratta. Emberi nézőpontból tekintve Jeremiás úgy érezhette magát, mint aki eljutott ereje végére, és most már nem maradt ereje, hogy tovább prófétáljon ekkora közönyösséggel, megvetéssel, kicsúfolással és fizikai bántalmazással szemben. De nem ez történt. Jehova ellensúlyozta az ő erejével Jeremiásban ezt az emberi csüggedést (szinte az ő akarata ellenére). Isten Jeremiást abban az értelemben szedte rá, hogy őt, a tökéletlen embert használta fel annak elvégzésére, amit a próféta saját erejéből már képtelen lett volna megcselekedni. Jeremiás ezt rászedésnek érezte és maga is meglepődött ezen, de mindez jó célból történt. Végül is üldözői megszégyenültek, és Isten üzenete eljutott hozzájuk (Jeremiás 20:11).

Ebben a szövegösszefüggésben látva Jeremiás 4:10. és 20:7. vers szavait, mindez összhangban van Elihu végkövetkeztetésével: „Tény, hogy az Isten nem cselekszik gonoszul, és a Mindenható nem ferdíti el az ítéletet” (Jób 34:12).