Isten azt akarja, hogy az ember boldogan éljen a Paradicsomban

„És Jehova Isten vette az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt” (1MÓZES 2:15).

1. Mi volt a Teremtő eredeti szándéka az engedelmes emberekkel kapcsolatban?

A TEREMTŐ eredeti szándéka az volt, és még mindig az, hogy az engedelmes emberek öregedés nélkül, állandóan fiatalos erővel s unalomtól mentesen éljenek; mindig legyen értelmes, elérhető céljuk, olyan életük, amelyben szeretnek, és őket is szeretik, igaz, önzetlen módon, tökéletesen – egy Paradicsomban! (1Mózes 2:8; vö. Lukács 23:42, 43).

2. a) Minek kellett történni, midőn az első ember öntudatra ébredt? b) Mikor történt az első ember megteremtése, hol, és az év melyik szakában?

² Hogy ezt megérthesd, gondolj vissza az éppen megteremtett Ádámra, midőn először nyert öntudatot, ahogy megvizsgálta saját testét, és mindazt, amit maga körül látott és hallott; amikor megindultan tudatára ébredt, hogy él! Ez mintegy 6000 évvel ezelőtt történt, a mi időszámításunk előtti 4026. évben, a Szent Biblia időszámítása szerint. Azon a földterületen volt ez, amelyet ma Törökországnak ismerünk, azaz a ma Ázsiának nevezett terület délnyugati részén, valahol az Eufrátesz és Tigris folyók szomszédságában, földgömbünk északi felén. Az idő október elseje körül lehetett, mivel az ősi kalendáriumok ehhez a dátumhoz közel kezdik az időt számolni.

3. a) Milyen állapotban jött létre az első ember? b) Mi lett a neve az első embernek, és mit jelent ez?

³ Az első ember teljesen felnőtten, tökéletes formában, tökéletes egészséggel, tökéletes erkölccsel kezdett élni. Az a név, amelyet a Bibliában ismételten adnak neki, arra az anyagra hívja fel a figyelmünket, amelyből formálták. ‘A·dhamʹ volt a neve.a A föld vagy talaj, amelyből formáltatott, ‘a·dha·mahʹ néven szerepel. Az ő neve tehát „földből vett ember” értelműnek mondható. Így lett az első ember személyes neve – Ádám. Milyen szenzációs érzése lehetett Ádámnak, amikor életre kelt, öntudatos, intelligens személy lett!

4. Milyen különös életrekelésben volt része az első embernek, ezért minek nem lehetett a fia?

⁴ Midőn ez az első ember, Ádám életre kelt, értelmes öntudatra ébredt; és felnyitotta a szemét, nem egy szőrös keblen találta magát, valamiféle majomszerű nőstény teremtmény hatalmas, hosszú karjainak ölelésében; ahhoz ragaszkodva, és gyengéd ragaszkodással szemeibe nézvén, anyjának nevezve őt. Az első ember, Ádám nem ilyen különös módon kelt életre. Nem érzett testi rokonságot egy majommal, még akkor sem, amikor először látott egyet. Teremtése napján semmi sem keltette benne azt az érzést, hogy majomnak, vagy ahhoz hasonló teremtménynek leszármazottja, távoli fia lenne. De vajon homályban maradt-e Ádám, az első ember előtt, hogy miként jött létre? Nem.

5. Mit tudott határozottan Ádám a parkszerű kertről és saját magáról?

⁵ Érthető módon, homályos lehetett előtte, hogyan jött létre a sok szép dolog, amelynek létrejöttét szemlélte. Egy parkszerű kertben találta magát, egy Paradicsomban, amelyet nem ő tervezett, készített és rendezett be. Hogyan jött ez létre? Mint értelmes, tökéletesen érvelő ember, bizonyára szerette volna tudni. Nem rendelkezett korábbi tapasztalattal. Azt tudta, hogy nem önmagát alkotta, nem önmagától kifejlődött ember. Nem saját erőfeszítéseiből nőtt fel ebbe az állapotba. (Vö. Zsoltárok 100:3; 139:14.)

6. Hogyan reagált biztosan Ádám a tökéletes földi otthonában való életre?

⁶ Az első ember, Ádám, eleinte túlságosan izgatott lehetett annak az eredeti örvendetes tapasztalatnak következtében, hogy tökéletes földi otthonban él, és azon gondolkozik, hogy honnan jött és miért. Aligha tehetett róla, ha boldogan felkiáltott. Úgy tapasztalta, hogy szavak jöttek elő a szájából. Emberi nyelven hallotta magát beszélni, megjegyzéseket téve a kedves dolgokra, amelyeket látott és hallott. Milyen jó volt élni itt, ebben a Paradicsom-kertben! De amint feltöltődött információkkal a látványoktól, hangoktól, illatoktól, a dolgok érzésétől, kénytelen volt elgondolkozni. Az Ő helyében az egész dolog számunkra is titokzatos maradt volna, s ezt a titkot nem lettünk volna képesek magunktól feltárni.

Az ember létezése nem titok

7. Miért nem tartotta Ádám sokáig titokzatosnak azt, hogy életben találja magát egy Paradicsom-kertben?

⁷ Ádám, az első ember nem sokáig maradt zavarban a helyzetét illetően, amelyben élve találta magát, és egyedül, mivel nem volt látható senki hozzá hasonló a Paradicsom-kertben. Hangot hallott, valaki beszélt. Az ember megértette. De hol van a beszélő? Az ember nem látott senkit, aki beszélt. A hang láthatatlan, nem látott birodalomból jött, és őhozzá szólt. Az ember Alkotójának, Teremtőjének hangja volt az! Az ember pedig felelni tudott rá ugyanolyan beszéddel. Azon vette magát észre, hogy Istennel beszél, a Teremtővel. Az embernek nem volt szüksége modern, tudományos rádió-vevőkészülékre, hogy hallja az isteni hangot. Isten közvetlenül beszélt vele mint teremtményével.

8, 9. a) Milyen kérdésekre kaphatott választ Ádám, és milyen atyai gondoskodást és érdeklődést tapasztalt? b) Milyen választ kapott Ádám az égi Atyjától?

⁸ Most az ember megtudta, hogy nincs egyedül, és ezért jobban érezte magát. Elméje tele volt kérdésekkel. Feltehette azokat a vele beszélő láthatatlan Valakinek. Ki teremtette őt és a gyönyörűség kertjét? Miért helyezte őt oda, és mit kell kezdenie az életével? Van-e valami célja az életnek? Atyai gondoskodás és érdeklődés nyilvánult meg az első ember, Ádám iránt, mert kérdéseire feleletet kapott, ami kielégítette kutató elméjét. Milyen kellemes lehetett az Alkotójának, Életadójának, égi Atyjának hallani, amint az ember beszélni kezd, és kimondja az első szavait! Mily boldogságot jelenthetett az égi Atyának hallani fiának hozzá intézett beszédét! Az első természetes kérdés így szólhatott: „Hogyan kerültem én ide?” Az égi Atyának kedvére volt felelni erre, és így elismerni, hogy ez az első ember az ő fia. Egy „Isten fia” (Lukács 3:38). Jehova úgy azonosította magát, mint ennek az első embernek, Ádámnak Atyját. Íme, itt következik az égi Atyától Ádámnak adott felelet lényege, amelyet kérdéseire kapott, és amelyet átadott utódainak is:

⁹ „És Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és orrlyukába lehelte az élet leheletét, és így lett az ember élő lélekké. Majd kertet ültetett Jehova Isten Édenben kelet felől, és odahelyezte az embert, akit megformált. Így Jehova Isten növesztett a földből mindenfajta fát, tekintetre kívánatosat és étkezésre jót, és az élet fáját is a kert közepén, s a jó és rossz tudásának fáját. És Édenből folyó jött ki a kert megöntözésére és onnan elágazott, négy fő ágra szakadt” (1Mózes 2:7–10).b

10, 11. a) Milyen tényeket ismert meg Ádám világosan, de milyen egyéb kérdésekre várt még feleletet? b) Milyen feleleteket adott az égi Atya Ádámnak?

¹⁰ Ádám ragyogó, friss elméje figyelmesen itta magába ezeket a megnyugtató felvilágosításokat. Tudta immár, hogy ő nem abból a láthatatlan birodalomból jött, amelyből Alkotója és Megformálója beszélt. Ő a földből formáltatott, melyen élt, tehát földi volt. Jehova Isten volt az Életadója és Atyja. Ő maga egy „élő lélek” volt. Mivel az életét Jehova Istentől kapta, így egy „Isten fia” volt. Az Éden-kertben körülötte lévő fák étkezésre jó gyümölcsöket teremtek számára, hogy táplálják és életben tartsák élő lélekként. De mégis, miért kell életben maradnia, és miért van a földre helyezve, ebbe az Éden-kertbe? Teljesen kifejlett értelemmel és fizikai tulajdonságokkal, képességekkel alkotott ember volt, megérdemelte, hogy tudja. Hogyan tudná másképp elérni élete célját, és elnyerni Alkotójának és Atyjának jótetszését az isteni akarat cselekvésével? A felelet ezekre a helyes kérdésekre a következő információkban volt megadva:

¹¹ „És Jehova Isten vette az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt. És Jehova Isten ezt is megparancsolta az embernek: ’A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának fáját illeti, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz’” (1Mózes 2:15–17).

12. Milyen jótéteményekért tartozott Ádám köszönettel Teremtőjének, és hogyan dicsőítheti az ember az ő Istenét?

¹² Ádám köszönettel tartozott Teremtőjének, mivel jó elfoglaltságot adott neki a gyönyörű Éden kertjében. Most már ismerte Teremtője akaratát, és tehetett valamit érte a földön. Most már felelősség volt rajta: az Éden kertjének művelése és őrzése, ez azonban kellemes munka lehetett számára. Ezzel a munkával olyan állapotban tarthatta Éden kertjét, hogy az dicsőséget és dicséretet hozzon Alkotójára, Jehova Istenre. Valahányszor megéhezett a munkában, Ádám, megelégedésig ehetett a kert fáiról. Így megújíthatta erejét, és fenntarthatta boldog életét, határtalan ideig – vég nélkül. (Vö. Prédikátor 3:10–13.)

Örökké tartó élet kilátása

13. Milyen jövőbeni kilátása volt az első embernek, és miért?

¹³ Vég nélkül? Milyen, majdnem hihetetlen gondolat kellett hogy legyen ez a tökéletes ember számára! De hát miért ne? A Teremtője nem gondolt a mesterien megtervezett Éden-kert elpusztítására, ez nem állt szándékában. Miért is pusztította volna el saját munkáját, amely olyan jó volt, és amely kifejezte művészi alkotókészségét? Logikus, hogy nem akarta elpusztítani (Ésaiás 45:18). És mivel ezt a páratlan kertet állandóan művelni kellett, olyan művelőre, gondozóra volt szüksége, mint Ádám, a tökéletes ember. És ha a kertet gondozó ember nem evett volna soha „a jó és rossz tudásának” tiltott fájáról, soha nem halt volna meg. A tökéletes ember örökké élhetett volna!

14. Hogyan lehetett Ádámnak örökké tartó élete a Paradicsomban?

¹⁴ Ádám előtt örökké tartó élet állt az Éden paradicsomi kertjében. Ezt örökké élvezhette volna, ha tökéletesen engedelmeskedik a Teremtőjének, és soha nem eszik abból a gyümölcsből, amelyet az ember Teremtője megtiltott. Hiszen a Teremtő azt kívánta, hogy a tökéletes ember engedelmes maradjon, és örökké éljen. A „jó és rossz tudásának fája” gyümölcséből való evés tilalmának nem az volt a célja, hogy halált okozzon. Csupán próbára tette az ember tökéletes engedelmességét Atyja iránt. Alkalmat szolgáltatott arra, hogy az ember bebizonyítsa szeretetét Teremtője, az Isten iránt.

15. Miért tekinthetett előre Ádám egy boldog jövőre, Teremtőjének kezétől származó javakkal?

¹⁵ Azzal a szívbéli megnyugvással, hogy nem puszta véletlen következtében került ide, hanem van egy égi Atyja; felvilágosult elméjében, megértve az élet célját, és a Paradicsomban való örök élet kilátásával, boldog jövőre tekinthetett a tökéletes ember. Evett a fákról, amelyek étkezésre jók voltak, s kerülte „a jó és rossz tudásának fáját”. Közvetlenül a Teremtőjétől akarta megismerni a jót. Nem káros munkát, hanem az Éden-kert művelésének jó munkáját végezte a tökéletes ember.

Semmi kényszert nem érzett arra, hogy magyarázatot találjon a dolgokra

16–18. Milyen úgynevezett titkok megfejtését nem érezte szükségesnek Ádám, és miért nem?

¹⁶ A nappali fény hanyatlani kezdett, ahogy a nagy nappali világítótest, amelynek átvonulását az égen jól megfigyelhette, lenyugodott. Sötét este lett, majd a hold vált észrevehetővé. Nem töltötte el félelemmel, hiszen ez volt a kisebb világítótest, amely uralkodik éjjel (1Mózes 1:14–18). Valószínűleg világító bogarak repkedtek a kertben, amelyeknek hideg fénye mint megannyi kis lámpácska villódzott ide-oda.

¹⁷ Ahogy beállt az este, és körülfogta a sötétség, úgy érezte: aludnia kell, mint a körülötte élő állatoknak. Felébredésekor éhségérzete támadt, s jó étvággyal evett a megengedett gyümölcsökből, azt mondhatnánk reggelizett.

¹⁸ Megújult erővel az éjszakai pihenéstől, figyelmét újból napi munkájára fordította. Midőn megfigyelte a körülötte lévő zöld növényzetet, nem érezte szükségesnek, hogy belemélyedjen abba a titokba, melyet az ember évezredek múlva fotoszintézisnek nevez, abba a titokzatos folyamatba, amellyel a növények zöld anyaga, a klorofill munkára fogja a nap fényenergiáját, hogy táplálékot termeljen az ember és az állatok étkezéséhez, ugyanakkor beszívja a széndioxidot, amelyet az emberek és állatok kilehelnek, és oxigént ad nekik belélegzésre. Az ember titoknak nevezheti ezt, de Ádámnak nem volt szüksége rá, hogy ezt megfejtse. Ez az ember Teremtőjének egyik csodája volt. Ő értette ezt, és földi teremtményei javára működtette. Ezért az első ember tökéletes intelligenciájának elég volt azt tudni, hogy Isten, a Teremtő növesztett mindent, az embernek Istentől kapott munkája pedig az volt, hogy gondozza a növényi életnek ezeket az Éden kertjében növő formáit. (Lásd: 1Mózes 1:12.)

Egyedül – de nem örömtelenül

19. Mit nem tett Ádám, noha tudatában volt annak, hogy egyedül van, és nincs senki hozzá hasonló a földön?

¹⁹ Még nem fejeződött be az ember nevelése égi Atyjának keze által. Az ember gondozta az Éden kertjét anélkül, hogy valaki segített volna neki, vagy társult volna hozzá. Ami az ő fajtáját, az emberi fajt illeti, ő egyedül volt. Nem kezdett el kutatni valaki után, aki olyan mint ő, és földi társa lehetne. Nem kérte Istent, égi Atyját, hogy adjon neki egy testvért vagy nővért. Egyedülléte nem vitte végül őrületbe, és nem vette el az életéből és a munkájából fakadó örömét. Isten társaságának örvendett. (Vö. Zsoltárok 27:4.)

20. a) Mi volt a legnagyobb öröme és gyönyörűsége Ádámnak? b) Miért nem lehetett halálosan fárasztó Ádám számára az ilyen életút? c) Mit tárgyal meg a következő cikk?

²⁰ Ádám tudatában volt annak, hogy ő és a munkája égi Atyja ellenőrzése alatt áll. Legnagyobb öröme telt abban, hogy tetsszen Istenének és Teremtőjének, akinek csodálatos volta mindenütt megnyilvánult a teremtés körülötte látható gyönyörű műveiben. (Vö. Jelenések 15:3.) Ilyen életutat követni egyáltalán nem volt halálosan fárasztó robot, vagy unalmas házimunka a tökéletes egyensúlyban levő férfi számára, aki beszélgethetett az Istenével. Isten érdekes munkát adott Ádámnak, vonzó feladatot, amely nagy megelégedést és gyönyörűséget jelentett számára. A következő cikk többet mond el a Paradicsom áldásairól és azokról a kilátásokról, amelyeknek Ádám örvendett szerető Teremtőjének kezéből.

[Lábjegyzetek]

„Az elsőnek neve Pison; ez az, amely megkerüli Havilah egész földjét, ahol az arany van. És annak a földnek aranya jó. Ott van a bdellium gyanta és az onix kő is. A második folyó neve pedig Gihon; ez az, amelyik megkerüli Khús egész földjét. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, amelyik Asszíriánál folyik kelet felé. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes” (1Mózes 2:11–14).

Mit felelsz?

◻ Miért nem volt sokáig titokzatos Ádám számára a létezése?

◻ Milyen munkát bízott Isten Ádámra, és hogyan kellett ezt neki fogadnia?

◻ Milyen kilátásnak örvendett a tökéletes ember, és miért?

◻ Miért nem tette Ádám életének feladatává a titkok megfejtését?

◻ Miért nem vette el Ádám életéből az örömet az, hogy mint ember egyedül volt?