Nagyszerű kilátások az ember számára egy kellemes Paradicsomban

„Isten megáldotta őket, s azt mondta nekik Isten: ’Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein és minden élő teremtményen, amely mozog a földön’” (1MÓZES 1:28).

1, 2. Mire irányult Jehova szerető munkája az emberekre vonatkozóan, és milyen munkát bízott Ádámra?

„ISTEN szeretet” – közli velünk a Szent Biblia. Szeretettel és önzetlenül érdeklődik az emberi nem iránt, és szüntelenül azon munkálkodik, hogy az emberek a kellemes földi Paradicsomban örökké egészséges, békés életnek örvendjenek (1János 4:16; vö. Zsoltárok 16:11). Az első embernek, a tökéletes Ádámnak békés élete és érdekes, élvezetes munkája volt. Az ember Teremtője megbízta őt, hogy művelje az Éden gyönyörű kertjét. Aztán más feladatot is bízott rá az ember Teremtője, egy különleges feladatot, olyan megbízatást, amely kihívást jelenthetett, amint a beszámolóból kitűnik:

² „Ekkor Jehova Isten alkotott a földből mindenféle vadon élő mezei állatot, és az egek mindenféle repülő teremtményét, és kezdte az ember elé vinni azokat, hogy lássa, minek nevezi mindegyiket; és amilyen nevet adott az ember minden élő léleknek, az lett annak a neve. Így az ember nevet adott minden háziállatnak, az ég minden repülő teremtményének és a mező minden vadállatának” (1Mózes 2:19, 20).

3. Miért nem volt félelem Ádám és az állati teremtmények között?

³ Az ember elnevezte a lovat sus-nak, a bikát shohr-nak, a juhot seh-nek, a kecskét ʽez-nek, a madarat ʽohph-nak, a galambot yoh·nahʹ-nak, a pávát tuk·kiʹ-nak, az oroszlánt ʼar·yehʹ-nek vagy ʼariʹ-nak, a medvét dov-nak, a majmot qohph-nak, a kutyát keʹlev-nek, a kígyót na·chashʹ-nak és így tovább.a Midőn átment a folyón, amely az Éden kertjéből folyt ki, halakat látott. A halnak a da·gahʹ nevet adta. A fegyvertelen ember nem félt ezektől a házi- és vadon élő állatoktól, sem a madaraktól, és azok sem féltek tőle, mivel ösztönösen felsőbbrendűnek, magasabb életformájúnak ismerték el őt. Isten teremtményei voltak, aki megajándékozta őket élettel, és az ember nem érzett vágyat arra, hogy megsebesítse vagy elvegye az életüket.

4. Mit tételezhetünk fel Ádámnak az állatok és madarak elnevezésével kapcsolatban, és milyen tapasztalatot jelenthetett ez?

⁴ Hogy pontosan meddig tartott a házi- és vadon élő állatok és az ég repdeső teremtményeinek bemutatása az embernek, nem mondja meg a beszámoló. Minden isteni vezetés és irányítás mellett történt. Ádám bizonyára időt fordított a különféle állatok tanulmányozására, megfigyelte különböző szokásaikat és felépítésüket, azután választott ki egy nevet, amely legjobban illett rájuk. Ez jelentős mennyiségű időt vehetett igénybe. De rendkívül érdekes tapasztalat lehetett Ádám számára így megismerni a földi teremtmények életét, sok fajtáját, és nagy értelmi képességet és beszélőképességet kívánt tőle, hogy hozzájuk illő névvel különböztesse meg az élő teremtmények ilyen fajait.

5–7. a) Valószínűség szerint milyen kérdések merültek fel? b) Milyen feleleteket ad az 1Mózes 1:1–25-ben lévő teremtési beszámoló?

⁵ De milyen rend szerint történt mindezen élő teremtmények megteremtése? Vajon a földi állatok a madarak előtt teremtettek, vagy nem, és az ember hol áll az időben és sorrendben az összes alacsonyabb rendű élő teremtményhez viszonyítva? Hogyan készítette elő Isten a föld felszínét az ilyen sokféle teremtett élőlény számára, hogyan gondoskodott levegőről, hogy a madarak olyan magasra tudjanak repülni, és vízről, hogy igyanak, és növényi életről, hogy táplálékul szolgáljon, nagy világító testről, hogy megvilágítsa a nappalt, és képessé tegye az embert, hogy lásson, és kisebb világító testet az éjszaka megszépítésére? Miért volt az idő olyan enyhe és meleg, hogy az ember mozoghatott, dolgozhatott és alhatott a szabadban és mezítelenül?

⁶ Az embernek nem kellett találgatni a feleletet. Kutató elméje értelmes választ érdemelt olyan hiteles forrásból, amely pontosan tudja azt. Nem volt elhagyatva mint Isten tudatlan fia, hanem az értelmének magas foka valószínűleg emelkedett stílusban kapta meg a teremtés csodálatos történetét, ahogy a Mózes első könyvében megtaláljuk az 1:1–25. versekben.

⁷ Ádám nagyon hálás lehetett a teremtés ilyen megragadó beszámolójáért. Ez megmagyarázott sok mindent. Abból a módból, ahogy meg volt fogalmazva, megértette, hogy három hosszú időszak telt már el, amelyeket Isten a saját időmérése szerint napoknak nevezett, mielőtt a negyedik teremtési időszakban Isten előidézte, hogy a két nagy világítótest megjelenjék az ég kiterjedésén, és megjelölje az ember sokkal rövidebb, 24 órás napját. Ez a rövidebb emberi nap a földön addig tartott, amíg a lefelé tartó nagyobb világítótest következő lenyugvása elérkezett. Ádám azt is észrevette, hogy évnyi idők is voltak számára, és kétségtelenül nyomban számolni kezdte életének éveit. Az egek kiterjedésén lévő nagyobb világítótest lehetővé tette ezt számára. De ami Isten hosszabb teremtési napjait illeti, az első ember megértette, hogy akkor Isten földi teremtő munkájának hatodik napján élt. Még nem említették meg a hatodik nap végét, amelyen azokat a szárazföldi állatokat, majd külön az embert teremtették. Most megérthette a növényi élet teremtési sorrendjét, a tengeri életet, a madarak életét és a szárazföldi állatokét. Az Éden kertjében azonban Ádám önmagában nem volt teljes, tökéletes kifejezése Isten szerető szándékának az ember iránt a földi Paradicsomában.

Az első nő megteremtése

8, 9. a) Mit figyelhetett meg a tökéletes ember a teremtett állatokkal kapcsolatban, de milyen következtetést vonhatott le magára vonatkozóan? b) Miért volt illendő, hogy a tökéletes ember ne kérjen Istentől egy élettársat? c) Hogyan írja le a Biblia beszámolója az első feleség megteremtését?

⁸ Az első ember a maga tökéletes elméjével és felfogóképességével látta a madár- és állatvilágban, hogy hím és nőstény példányok vannak, és azok egymás között szaporítják az utódaikat. Az embernél azonban akkor ez nem volt így. Ha ez a megfigyelés hajlamossá tehette arra a gondolatra, hogy egy társnak örvendhessen, nem talált illő társat magának az állatok birodalmában, még a majmok között sem. Ádám vajon következtethetett úgy, hogy nem volt társ számára, mert ha lett volna, Isten hozzá vitte volna azt a társat? Az ember külön teremtetett mindazoktól az állatfajtáktól, és különböző szándékkal is! Nem vágyott önként eldönteni maga számára a dolgokat, és szemtelenül arra kérni Istent, a Teremtőjét, hogy élettársat adjon neki. Az illendőség azt kívánta, hogy a tökéletes ember teljesen Istenre bízza ügyét, és nemsokára meg is tudta, hogy Isten levonta a saját következtetését a helyzetről. Erről és a továbbiakról ezt mondja a beszámoló:

⁹ „De az ember számára nem volt található segítőtárs, mintegy kiegészítőjeként. Ezért Jehova Isten mély álmot bocsátott az emberre, s mialatt az aludt, kivette egyik bordáját, és összezárta a húst annak helyén. És Jehova Isten a bordából, amelyet az emberből vett, nőt alkotott, és az emberhez vitte. Ekkor az ember így szólt: ’Ez végre csontomból való csont és húsomból való hús, asszonyember legyen a neve, mert emberből vétetett.’ Ez az, amiért a férfi elhagyja majd apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek. Mindketten mezítelenek voltak, a férfi és a felesége, és mégsem szégyellték magukat” (1Mózes 2:20–25).

10. Hogyan reagált a tökéletes ember a tökéletes feleség bemutatásakor, és mire mutattak rá szavai?

¹⁰ Teljes megelégedés nyilvánult meg szavaiban, amikor a tökéletes asszonyt bemutatták neki segítő és kiegészítő gyanánt: „Ez végre csontomból való csont és húsomból való hús.” Tekintettel ezekre a szavakra, melyeket akkor szólt, amikor az újonnan teremtett feleséget végre meglátta, lehetséges, hogy már várt egy idő óta e gyönyörű emberi hasonmás elnyerésére. Kiegészítőjének leírásában Ádám „asszony”-nak (ʼish·shahʹ, azaz szó szerint „asszony-ember”-nek) nevezte feleségét, „mivel férfi emberből vétetett” (1Mózes 2:23, New World Translation Reference Bible lábjegyzete). Ádám nem érzett testi rokonságot a repülő teremtményekkel és szárazföldi állatokkal, amelyeket Isten előzőleg elébe hozott névadás végett. Az ő húsa más volt, mint az állatoké. Ez az asszony azonban valóban az ő húsfajtája volt. Az oldalából kivett borda ugyanolyan fajta vért termelt, mint amilyen az ő testében folyt. (Lásd: Máté 19:4–6.) Most már volt valakije, aki iránt Isten prófétájaként cselekedhetett, és akivel megoszthatta a csodálatos teremtés beszámolót.

11–13. a) Milyen kérdések merülhettek fel azzal, hogy Ádám feleséget kapott? b) Mi volt Isten szándéka az első emberpárral? c) Minek kellett táplálékul szolgálnia a tökéletes emberi család számára?

¹¹ De mi volt a Teremtő célja azzal, hogy feleséget adott az embernek? Vajon csupán az, hogy segítővel és kiegészítővel lássa el őt, fajtájabeli társsal, és megkímélje a nyomasztó egyedülléttől? A beszámoló feltárja Isten szándékát, amikor elbeszéli az áldást, amelyet Isten a házasságukra kimondott:

¹² „És Isten [így] folytatta: ʼAlkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és neki legyenek alárendelve a tenger halai, az egek repdeső teremtményei, a háziállatok, az egész föld és minden mozgó állat, amely a földön mozog.ʼ És Isten hozzálátott, hogy megteremtse az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette őt; férfiúvá és nővé teremtette őket. Majd Isten megáldotta őket, s azt mondta nekik Isten: ʼLegyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein és minden élő teremtményen, amely mozog a földönʼ.

¹³ És Isten [így] folytatta: ʼÍme nektek adtam minden maghozó növényzetet, az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van. Szolgáljon az nektek eledelül. És a föld minden vadállatának és az egek minden repdeső teremtményének és mindennek, ami a földön mozog, amiben lélekként élet van, eledelül adtam az összes zöld növényzetet.ʼ És úgy lett” (1Mózes 1:26–30).

Az első emberpár előtt lévő kilátások

14. Milyen jövő állt a tökéletes férfi és nő előtt Isten áldásával, és mit láthattak képzeletükben helyesen?

¹⁴ Milyen csodálatos lehetett a tökéletes ember és tökéletes felesége számára hallani Isten hozzájuk intézett szavát, amint megmondja nekik, mit kell tenniük, és amint megáldja őket! Isten áldásával nem lesz hiábavaló az életük, hanem képesek lesznek megtenni, amit Isten mondott, hogy tegyenek. Micsoda jövő állt előttük! Amint a boldog házaspár otthonukban, Éden kertjében állt, valószínűleg elmerengett azon, mi is lesz velük, ha végrehajtják Istennek rájuk vonatkozó akaratát. Amint értelmi szemeikkel a távoli jövőbe tekintettek, nem csak „az Éden kertjét, kelet felé”, hanem az egész földet látták benépesítve, ragyogó arcú férfiakkal és nőkkel (1Mózes 2:8). A férfi és az asszony szíve repesett a gondolattól, hogy mindezek az ő gyermekeik, leszármazottaik. Mindannyian tökéletesek, testi formában és felépítésben hibátlanok, maradandó módon fiatalok, jó egészségtől duzzadók és életörömtől sugárzók, mind tökéletes szeretetet fejeznek ki egymás iránt, mind egyesülten imádják nagy Teremtőjüket, égi Atyjukat, s mindezt az első emberi atyjukkal és anyjukkal együtt teszik. Bizonyára büszkéségtől duzzadhatott a szíve az első férfinek és nőnek arra a gondolatra, hogy ilyen családjuk van!

15, 16. a) Miért lett volna bőven táplálék az emberi család számára? b) Milyen munkája lett volna az Éden kertjén kívül a számszerűen növekvő boldog családnak?

¹⁵ Az egész földet megtöltő eme család minden tagjának elég, bőséges tápláléka lenne. Bőséges táplálékkal kezdhették az életet, ott, az Éden kertjében. Isten gondoskodott róluk, nekik adta az összes magtermő növényt, a gyümölcstermő fákkal együtt, egészséges, életfenntartó táplálékul. (Vö. Zsoltárok 104:24.)

¹⁶ Ahogy nő a boldog családjuk, úgy kell kiterjeszteni a kertet az Éden határain túl lévő földre, mivel Isten szavai jelezték, hogy az Éden kertjén kívül befejezetlen állapotban volt a föld. Legalábbis, gondozatlan volt, és nem volt olyan művelési szinten, mint amilyen Éden kertjét jellemezte. Ezért mondta nekik Teremtőjük, hogy „hajtsák uralmuk alá” a földet, amint betöltik azt (1Mózes 1:28).

17. Miért lett volna bőven táplálék a növekvő népességnek, és mi uralkodott volna végül a kibővült kertben?

¹⁷ Amint a kertet kiterjesztik a művelők és gondozók, az uralmuk alá hajtott föld bőven terem a növekvő lakosságnak. Végül az állandóan terjedő kert fedné be az egész földet; és egy egész földre kiterjedő Paradicsom uralkodna, az emberiség örök otthonaként virágozva. Gyönyörű hely lenne az égből letekintve, és az égi Teremtő azt mondhatná, hogy nagyon jó. (Vö. Jób 38:7.)

18. Miért lett volna rendzavarástól mentes az egész földre kiterjedt Éden kertje, és milyen békességnek kellett volna uralkodnia?

¹⁸ Minden éppen olyan békés és zavarmentes volna, mint az Éden kertje, amelyben az új házas férfi és nő találta magát. Nem kellene félni veszélytől vagy azoknak az állatoknak és repdeső teremtményeknek ártalmától, amelyekre az első ember, Ádám felügyelt, és amelyeket elnevezett. Mint az első emberi atyának és anyának, az egész földre kiterjedő Paradicsom tökéletes lakóinak is uralma alá tartoznának a tenger halai, az ég repdeső teremtményei és minden élő, ami mozog a földön, még a mező vadállatai is. Az embernek való alárendeltség ösztönös érzésével, aki „Isten képmására” teremtetett, az alacsonyrendű állatok békében volnának vele. Az őket uralmuk alatt tartó tökéletes emberi uraik a béke légkörét mozdítanák elő a teremtett állatok között. Ezeknek az Isten képmására teremtett emberi uraknak békés befolyása védően terjeszkedne ki ezek fölé a megelégedett, alsóbbrendű élő teremtmények fölé. Mindenekfölött békében lenne a tökéletes emberiség Istennel, akinek az áldása soha nem távozna el róluk. (Vö. Ésaiás 11:9.)

Isten megpihen teremtői munkájától

19. a) Isten szándéka tekintetében mit kellett megérteni az első férfinak és nőnek? b) Mit jelzett Isten az időre vonatkozóan?

¹⁹ Amint a tökéletes emberpár elképzelte az Isten szándéka szerint elkészült földi színteret, valamit megérthetett. Ennek az Istentől kapott csodálatos megbízatásnak véghezviteléhez időre van szükségük. Mennyi időre? Ezt az ő Teremtőjük és égi Atyjuk tudta. Jelezte nekik, hogy a teremtő napok nagy sorozata most egy másik befejezéshez ért, és hogy ők az „este” idején vannak, egy új nap kezdetén, a teremtési napoknak Isten saját jelölési módja szerint. Ennek áldott napnak kellett lennie, éspedig Isten saját, tiszta, igazságos szándékának szentelve. A tökéletes ember, Isten prófétája, megjegyezte ezt. Az ihletett elbeszélés így szól erről:

20. Mit mond a bibliai beszámoló „a hetedik nap” tekintetében?

²⁰ „Ezután Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, [az] igen jó [volt]. És este lett és reggel lett: hatodik nap. Így készültek el az egek és a föld és minden seregük. És a hetedik napra befejezte Isten az ő munkáját, amelyet alkotott, és nyugodni kezdett a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott. És Isten megáldotta a hetedik napot és megszentelte, mert azon pihent meg Isten minden teremtő munkájától. Ez az egek és a föld története, amikor teremttettek, azon a napon, amelyen Jehova Isten a földet és az eget megalkotta” (1Mózes 1:31–2:4).

21. a) Mondja-e a Biblia, hogy Isten befejezte az ő pihenőnapját, és hogy az nagyon jó volt? Magyarázd meg. b) Milyen kérdések merülnek fel?

²¹ A beszámoló nem mondja, hogy Isten befejezte ezt a nyugalom-napot, és látta, hogy az igen jó, és lett este, és lett reggel hetedik nap. Hogy az megfeleljen az előző hat teremtési napnak, a hetedik napot még ezután kell kijelenteni igen jónak, mivel az még nem fejeződött be. Mondhatta-e Jehova Isten nagyon jónak a napot mind ez ideig? Vajon békés nyugalmat jelentett-e eddig számára? Mi lett a szívet gyönyörködtető kilátásból, amelyet az első férfi és nő látott maga előtt a házasságkötésük napján a Paradicsomban? Lássuk a jelenet feltárulását a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Hogyan felelnél?

◻ Milyen feladatot kapott Ádám Istentől a kert gondozása mellé, és mi járt együtt azzal?

◻ Mit tár fel az 1Mózes 1:1–25-ben lévő teremtés beszámoló?

◻ Hogyan teremtetett az első emberi feleség, és hogyan reagált Ádám a házasságuk napján?

◻ Milyen kilátások voltak az első emberpár előtt?

◻ Hogyan jelezte Isten, hogy a teremtési napok nagy sorozatában egy másik befejezés érkezett el?