Bepillantás a hírekbe

Nem elég az, ha van Bibliánk

EGY nemrégen végzett felmérésből az derült ki, hogy azoknak akiknek volt Bibliájuk, a fele még sohasem olvasta azt. Ebbe a csoportba tartozott sok „újonnan született” keresztény is. A megkérdezett állítólagos keresztények közül 30 százalék nem tudta, hogy Jézus Betlehemben született. The Detroit News szerint „18 százalékuk Jeruzsálemet, 8 százalékuk Názáretet jelölte meg Jézus születése helyéül”. George Barna, a felmérés vezetője ezt mondta: „Ha az embereknek ilyen elemi kérdésről is csak halvány sejtelmük van, hogyan várható el, hogy értelmesen tudjanak beszélni az Írások tartalmáról egy hitetlennek, vagy hogyan tudnának a bibliai alapelvekkel összhangban élni?”

Pál apostol hasonló helyzetet figyelt meg azok között, akikben volt „Isten iránti buzgóság, de nem a pontos ismeret szerint”. Azokra utalt, akiknél megvolt „az önkényes imádati forma és az alázatoskodás”, és megjövendölte, hogy „az utolsó napokban” lesznek olyan emberek, akiknél „meglesz az isteni önátadás [külső] formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak” (Róma 10:2; Kolossé 2:23; 2Timótheus 3:1–5). Az igaz keresztények azonban nagyra értékelik az Isten Szavát. Elismerik, hogy ha valakinek van Bibliája, az önmagában még nem elegendő. Ehelyett teljes szívvel magukévá teszik a következő figyelmeztetést: „Vágyakozzatok a Szó hamisítatlan teje után” (1Péter 2:2).

A törvénytelenség rabszolgái

Jézus Krisztus a dolgok jelen rendszere utolsó napjainak „jele” részeként említi „a törvénytelenség növekedését” (Máté 24:3, 12). A kábítószerezés drámai befolyást gyakorol a törvénytelenség mai elburjánzására. Például a The Sydney Morning Herald ausztrál újság arról tudósít, hogy Új-Dél-Wales-ben minden 10 bűncselekmény közül hetet kábítószerrel kapcsolatban követnek el, és a fegyveres rablótámadásoknak körülbelül 85 százalékát a heroinisták követik el. A kábítószer-fogyasztás egyre nagyobb gondot jelent.

Az U.S. News and World Report azt mondja, hogy „Európában sincs olyan hely, ahol ne szenvednének ettől a csapástól”. A Szovjetunióban a kábítószer-fogyasztók száma – becslés szerint – milliókra rúg. A szovjet kormány abban a kétségbeesett igyekezetében, hogy visszaszorítsa a kábítószerezés elterjedését, tárgyalásokat kezdett 25 ország kábítószerrel foglalkozó hatóságaival. Azok a remények, hogy az egyes kormányok el tudnak valamit érni, nagyon valószínűtlennek tűnik, mert olyan tudósítások jelennek meg, amelyek szerint a kábítószer-árusításból befolyt nyereséget arra fordítják, hogy rendőröket, ügyészeket, sőt bírákat is megvesztegessenek. Egy elkeseredett kormánytisztviselő azt mondta: „Nincs ma a világon olyan rendőrség, amely képes lenne észrevehetően csökkenteni az utcára kerülő [kábítószer-] utánpótlást.” Majd hozzáfűzte: „A helyzet azért lehangoló, mert semmilyen megoldás nem kínálkozik e tekintetben a jövőben.”

Ezek a szavak Jézusnak az utolsó napokra vonatkozó próféciáját juttatják eszünkbe. Ő arról jövendölt, hogy ebben az időben ʼaz emberek elhalnak a félelem miatt, mivel nem tudják a kivezető utat’ (Lukács 21:25, 26).

Jézus és a politika

A Johannesburgban (Dél-Afrika) megjelenő The Star című újság szalagcímben ezt közölte: „A Katolikus Egyház feltárja az SA [Dél-Afrikára] vonatkozó pásztori tervét.” A cikk szerint a terv abból indul ki, hogy Dél-Afrikában fel kell állítani „az Isten királyságát”, méghozzá „az egyház azon eltökéltsége alapján, hogy ki kell küszöbölni a faji megkülönböztetést”. E cél elérése érdekében Jude Pieterse, a Dél-afrikai Katolikus Püspökök Konferenciája főtitkára elmondta, hogy „az egyház szeretné megnyerni más egyházak, valamint a Dél-afrikai össztársadalom minden rétegének” a támogatását. De nem minden katolikus lelkesedik e tervért. Reginald Orsmond, johannesburgi püspök szerint egyesek ezt a „püspökök összeesküvésének tartják, akik a katolikusokból politikai aktivistákat akarnak csinálni”. Jóllehet Pieterse elismerte, hogy a tervnek voltak politikai vonatkozásai is, Orsmond azonban azt mondta, ebben nem volt „semmi új”, mert ez „legalább egyidős Jézussal”.

Jézus Krisztus a valóságban sohasem szólította fel tanítványait politikai tevékenységre. Amikor Pontius Pilátus kihallgatta, Jézus félreérthetetlenül kijelentette: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36). Jehova több mint 3 millió tanúja között nincs faji megkülönböztetés, mert Jézus ʼúj parancsával összhangban élnek, azaz szeretik egymást, mint ahogyan Jézus szerette őket’ – nemcsak Dél-Afrikában, hanem az egész világon! (János 13:34).