Az evangéliumok Washington Codex-e

EGY gazdag amerikai gyáros és műgyűjtő, Charles L. Freer 1906 decemberében néhány régi kéziratot vásárolt egy Ali nevű arab kereskedőtől az egyiptomi Gizában. Ali azt állította, hogy a kéziratok a Sohag közelében levő Fehér Kolostorból származnak, de valószínűbbnek látszik, hogy a Nílus-deltájában levő harmadik gizai piramis közelében, a Szőlőtermelő Kolostor romjai közt találták azokat.

Freer három kéziratot vett át és még „egy csomag megfeketedett, oszlásnak indult pergament, amely kívül olyan kemény és törékeny volt, mint az enyv”. Mintegy 17 cm hosszú, 11 cm széles és 4 cm vastag kötegről volt szó, és a kéziratokkal együtt csupán azért került eladásra, mert az előbbiekhez tartozott és semmilyen saját értéket nem tulajdonítottak neki. Az összeragadt töredéklapok szétválasztása fáradságos és kényes műveletnek bizonyult, de végül 84 lap tűnt elő, éspedig valamennyi az i. sz. ötödik vagy hatodik századból való kódex Pál leveleiből.

A többi három kézirat közül az egyik Mózes ötödik könyve és Józsué könyve volt. Egy másik a Zsoltárok könyve a görög Septuaginta fordítás szerint. A harmadik és legfontosabb valamennyi között a négy evangélium kézirata volt.

Ez az utóbbi kézirat 187 finom pergamen lapból áll, javarészt juhbőrből, enyhén dőlt görög unciális (nagybetűs) írással. Az írásjelek ritkák, az egyes mondatrészek között azonban gyakran találhatók kisebb térközök. A kézirat szélei mindenütt csúnyán pusztulásnak indultak, az írásszöveg azonban a legtöbb helyen sértetlen maradt. Később odaajándékozták a Washington D. C-ben levő Freer Gallery of Art of the Smithsonian Institution nevű intézetnek. Az evangéliumok Washington Codex-e néven a „W” azonossági betűjelet kapta.

A pergament az i. sz. negyedik század végéről vagy az ötödik század elejéről származónak tekintik, így rangsorban nem sokkal a Sinai-, a Vatikáni- és az Alexandriai fontos kézirat hármas után következik. Az evangéliumok (két elveszett lap kivételével teljes egészben) az úgynevezett nyugati sorrendben szerepelnek: Máté, János, Lukács és Márk.

A kézirat olvasata szövegtípusok szokatlan keverékét mutatja fel; mindegyik nagyobb, folyamatos szakaszokból áll. Úgy tűnik, több kézirat fennmaradó töredékeiből másolták, mindegyiket különféle típusú szövegből. H. A. Sanders professzor szerint ez vissza nyúlhat arra az időre, amikor Diocletianus császár hirtelen keresztényüldözést robbantott ki az i. sz. 303-as esztendőben, és amikor elredelte az Írások minden példányának nyilvános elégetését. Történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy abban az időben néhány kéziratot elrejtettek. Úgy tűnik, hogy egy ismeretlen személy évtizedekkel később különféle kéziratok fennmaradt részeit lemásolta és így született meg a Washington Codex. Később mintegy 24–25 ívet kitevő rész a János evangélium elejéből (János 1:1-5:1) bizonyos időpontban elveszett, és az i. sz. hetedik században újra kellett írni.

Érdekes változatok találhatók a szövegben és egy szokatlan, figyelembe nem vett hozzáadás a Márk 16. fejezetéhez, amely eredetileg valószínűleg lapszéli jegyzet lehetett. A kézirat különleges értéke az ősi latin és szír változatokkal való kapcsolatából adódik. A kézirat gyakori használatára utalnak a pergamenre eső faggyúgyertya cseppek által ejtett foltok.

Az üldözés és ellenállás, valamint az idő pusztításai ellenére a Biblia csodálatosan megmaradt számunkra sokféle kézirati formában. Való igaz: „Jehova beszéde örökre megmarad” (1Péter 1:25; Isaiah 40:8).

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Courtesy of Freer Gallery of Art, Smithsonian Institution