Királyság-hírnökök jelentik

◻ JÁNOS apostol ezt mondta: „Ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal” (1János 3:18). Jézus pedig azt mondta, ’úgy szeressük felebarátunkat, mint magunkat’ (Máté 22:39). Amikor cselekedettel szeretünk, az igazságot ajánljuk másoknak, amint ez a Nagy-Britanniából származó tapasztalat is mutatja.

Amikor Pauline meglátogatta édesanyját, aki sclerosis multiplexben szenvedett, senki más nem volt ott. De ennél az alkalomnál, ahogy belépett a házba, hallotta, hogy megy a mosógép és az emeleten valaki a porszívót használja. „Mi történt itt, ki van a házban?” — kérdezte az édesanyjától. Anyja megmagyarázta, hogy Jehova Tanúi jelentek meg az ajtójánál és amikor látták az állapotát, megálltak, hogy segítsenek. Miután kitakarították a házat és ételt készítettek, leültek és azt mondták: „Készen van?” „Mire készen?” — kérzedte Pauline. Anyja megmagyrázta, hogy beleegyezett a Biblia tanulmányozásába. Pauline habozott, hogy ott maradjon-e, de mivel messziről jött, megkérdezte, ott maradhatna-e, hogy csatlakozzék a tanuláshoz. Annyira tetszett neki, hogy megbeszélték: minden héten eljön ugyanabban az időpontban, hogy rendszeresen részt vegyen a tanuláson. Később egy barátnője is csatlakozott, és most mindketten alámerített Tanúk. Ennek a kezdeti tanulmányozásnak az eredményeként ma ugyanennek a családnak tíz tagja Jehova Tanúja! Igen, ez a segítség „cselekedetben”!

Új-guineai lelkész válaszol az igazságra

◻ Jézus idejében néhány pap is elfogadta Jézus tanítását. Becsületes szívű papok ma is ezt teszik, ahogyan az Új-Guinea hegyvidékéről érkezett tapasztalat mutatja egy körzetfelvigyázó elbeszélése nyomán. Ő így számol be erről: „Egy iskolázott fiatal férfi, egy pünkösdista lelkész egy kicsiny templomot épített egészen közel a Királyság-teremhez. A gyülekezetből egy testvér tanúskodott neki, ő pedig barátságosnak bizonyult. Nemsokára meglátogattam ezt a gyülekezetet és a testvérnél tartózkodtam abban az utcában, nem messze a lelkész házától. Megérkezésem után, az első este, ez a fiatal férfi odajött az ajtónkhoz Bibliával a kezében és a gyülekezetének tagjaiból álló népes csoporttal. Mindannyian hallani akartak a Királyság-üzenetről. A lelkész sok kérédést tett fel és a beszélgetés a késő éjszakába nyúlott. Látogatásom alatt ő és a többi érdeklődő is minden este eljött, hogy választ kapjon az egyre több kérdésére. Meghívtam őt a következő héten sorra kerülő körzetgyűlésre, és el is jött annak a testvérnek a társaságában, aki először tanúskodott neki. Ez a férfi folytatta a bibliatanulmányozását, otthagyta a pünkösdista egyházat és most a jó hír rendszeres hírnöke.

Valóban, Isten azt akarja, „hogy mindenfajta ember megmeneküljön és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timótheus 2:4).