Pontosság — te hogyan állsz vele?

EGY KERESZTÉNY felvigyázónak az egyik dél-amerikai gyülekezetben számos kiváló tulajdonsága volt. A legközelebbi barátai azonban tréfásan elnevezték őt Armageddonnak. S hogy miért? Nos, „tudjuk, hogy eljön — mondták — csak azt nem tudjuk, hogy mikor!”

Igen, a pontosság — vagy a pontatlanság — igen sokat számít abban, hogy kinek milyen hírneve van. Bölcs Salamon király így szemlélteti ezt: „A döglött legyektől lesz büdös és erjedt a kenőcskészítő olaja. Ilyen hatása van egy kis ostobaságnak is arra, aki a bölcsessége és a dicsősége által értékes” (Prédikátor 10:1 [9:21, Károli]). Lehet egy kereszténynek megannyi nagyszerű tulajdonsága, de elhomályosítja a jó hírnevét, ha nincs jó időérzéke.

„A pontos emberek bizalmat keltenek bennem” — mondta egy felvigyázó. „Ők azok, akikkel szívesen dolgozom.” Az ilyen egyéneket az üzleti világban is kedvelik. „Időben láss hozzá a munkának, légy pontosan ott a megbeszélt találkozóknál, add le a jelentéseket, amikor azok esedékesek” — tanácsolja az Emily Post’s Etiquette. Hasonlóképpen a The New Etiquette (1987) is kijelenti, hogy általában „a későn érkezők faragatlan érkezők”. A szerzők még hozzáteszik: „Az istentiszteletek is olyan alkalmak, ahová nem illik későn érkezni.”

Mindannyian nagyra értékeljük, ha mások pontosak. Pál apostol is nyilván így gondolkodott, mert ezt írta a Kolosséban levő keresztényeknek: „Veletek vagyok a szellemben, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet” (Kolossé 2:5). És bizonyosan együtt érzünk Dávid királlyal is, aki Jehova ígéreteivel kapcsolatban ezt írta a Zsoltárokban: „Ó Istenem, ne késlekedj túl sokat!” (Zsoltárok 40:17; 70:5, [40:18; 70:6, Károli]).

Legyetek Istennek utánzói!

A valóságban Jehova sohasem késik. Ő felülmúlhatatlanul tisztában van az idővel. Ez minden teremtésművében visszatükröződik. A határtalan világegyetemtől a legparányibb élőlényig minden úgy működik a teremtésben, mintha egy láthatatlan óra irányítaná. Például Japán közelében egy bizonyos tengeri liliom évente egyszer, októberben délután három óra tájban, pontosan azon a napon bocsátja ki szex sejtjeit, amikor a hold az első vagy a harmadik negyedében van. A kis grunion tavasszal úgy időzíti párzási ciklusát, hogy az a kaliforniai partoknál azon a néhány percen belül történjék meg, amikor a szokásos dagály a csúcspontjához érkezik.

Jehova időrendje akkor is pontos, amikor az ígéreteinek teljesítéséről van szó. A 2Mózes 12:41-ben például ezt olvassuk: „Történt pedig, hogy a négyszázharminc esztendő végén, sőt pontosan azon a napon, Jehova összes seregei kijöttek Egyiptom följéről.” Így teljesítette Jehova azt az ígéretét, amelyet évszázadokkal korábban tett Ábrahámnak (1Mózes 15:13–16; Galata 3:17).a

Jehova pontosan a Dániel próféta által több mint ötszáz évvel korábban megjövendölt időpontban küldte el Fiát, a Messiást, az pedig „a meghatározott időben meghalt az istentelen emberekért” (Róma 5:6; Dániel 9:25). Ami a dolgok jelenlegi rendszerének a végét illeti, a Biblia megmutatja, hogy Jehova tudja „azt a napot és órát” (Máté 24:36). Nem fog elkésni. Világos tehát: Jehova példája a pontosság terén méltó arra, hogy kövessük! (Efézus 5:1).

„A meghatározott időben”

Jehova mindenkor elvárta szolgáitól, hogy legyenek tisztában az idővel, főleg az imádat tekintetében. Amikor az izraeliták áldozatokat mutattak be, „napi időrend” szerint kellett azt végezniük. Jehova megparancsolta nekik: ’Legyen gondotok rá, hogy bemutassátok nekem az engem megillető áldozatot . . . a meghatározott időben.’ Az összejövetelekkel kapcsolatban is megadta Mózesnek a megfelelő útmutatást: „Gyűljön hozzád az egész közösség” (3Mózes 23:37; 4Mózes 10:3; 28:2).

Később a zsidók betartották „a tömjénáldozat óráját” (Lukács 1:10). Mind a zsidók, mind mások betartották „az imádság óráját, a kilencedik órát” (Cselekedetek 3:1; 10:3, 4, 30). A keresztény összejövetelekre vonatkozóan pedig Pál ezt írta: „Minden dolog illendően és rendben menjen végbe” (1Korinthus 14:40).

Mit követelt meg mindez az izraelitáktól és az első keresztényektől? Azt, hogy pontosan tartsák be a határidőket, különösképpen az imádatuk tekintetében. Semmi okunk azt gondolni, hogy Jehova ennél kevesebbet vár el szolgáitól napjainkban.

Amiért egyesek ezt nehéznek tartják

Az idő fogalmával kapcsolatos magatartás jelentősen eltérő lehet a világ különböző részein. Egy misszionárius arról számol be, hogy egy kis dél-amerikai városban a felesége volt némelykor az egyetlen személy, aki a hallgatóságot képezte, amikor ő bejelentette a kezdő éneket a keresztény összejövetelen. Amikor viszont a befejező éneket jelentette be, 70 személy volt jelen. Másrészt egy nyugat-európai országban ezt kérdezték meg mintegy ezer személytől: „Ha tegyük fel este 7 órára hívnának meg vacsorára, vajon öt vagy tíz perccel korábban, avagy öt vagy tíz perccel későbben érkeznél-e, vagy netán pontos időben?” A többség azt válaszolta, hogy „az udvariasság megköveteli a vendéglátó iránti teljes tiszteletet és azt, hogy percnyi pontossággal érkezzünk.”

A pontosság azonban sokkal több, mint pusztán helyenként változó előnyben részesítés kérdése. Ez egy viselkedési forma vagy szokás, éppen úgy, mint amikor valaki mindig tiszta, rendszerető vagy udvarias. Természetesen nem születtünk ilyen szokásokkal; ezeket ápolni kell. Ha gyermekkorodban megtanítottak a pontosságra, ez bizony nagy áldás. De sokan olyan családból származnak vagy olyan neveltetésük volt, amelyben kevés határvonalat szabtak meg vagy kevéssé volt szükség arra, hogy erőfeszítéseiket mások erőfeszítéseivel összehangolják. Számukra csak akkor lett valóságos igénnyé a pontosság, amikor a keresztény gyülekezet részévé lettek, eljártak az összejövetelekre és a nyilvános szolgálatba. Talán nehezen tudnak javítani azon a rossz szokásukon, hogy mindig elkésnek, amit kiskorukban megszoktak. A Jehova iránti és a felebarátaik iránti szeretet azonban arra indíthatja őket, hogy megváltozzanak. De hát miért van szükség erre a változásra?

Miért legyünk pontosak?

„Szereted az életet?” — kérdezte egyszer Benjamin Franklin. „Akkor ne fecséreld az időt, mert abból tevődik össze az élet.” Mindannyian elismerjük ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát. De a keresztények számára ugyanilyen fontos az is, hogy ne fecséreljék másoknak az idejét sem. „A későn érkező — jegyzi meg egy misszionárius — a tettével mintha ezt mondaná: ’Az én időm drágább, mint a tiétek, ezért hát ti várhattok, amíg én elkészülök.’ ” A pontatlan személy nem csak szervezetlennek és megbízhatatlannak tűnik, de bizonyos fokig önzőnek és tiszteletlennek is. A keresztények semmit sem szeretnének ’versengésből vagy önzésből’ cselekedni, hanem inkább ’alázatosan, másokat, különbnek tartva önmaguknál’ (Filippi 2:3).

Némelyek talán úgy érzik, nem szeretnének mindig az órához igazodva élni, nem szeretnék, ha minden lépésüket az óra szabná meg. A pontosság azonban nemcsak abból áll, hogy az óra irányít minket. Azt is jelenti, hogy szívünkön viseljük mások érdekeit és javát, és ’nem csak a saját személyes érdekeinket tartjuk szem előtt, hanem mások személyes érdekeit is’ (Filippi 2:4).

Nézzük például ezt a bibliai tanácsot: „Fogadjátok be szívesen egymást, miképpen Krisztus is szívesen fogadott be minket” (Róma 15:7). Amennyiben ez a betű szerinti üdvözlésekre vonatkozik, világos, hogy még nehezebb alkalmazni, ha valaki szokásszerűen elkésik az összejövetelekről. Ha korábban érkezel az összejövetelekre, nagyban hozzájárulhatsz az ilyen együttlétek szerető, barátságos és befogadó szellemű légköréhez. És ennek valóban kettős előnye is van. Ha időben érkezel, részt vehetsz a bevezető énekben és imában, ami fontos része az egyesült gyülekezeti imádatnak. Ha pedig hallod az előadandó témának vagy a címének bejelentését, könnyebben követheted a programot.

A részedről megnyilvánuló pontosság másoknak is lehetővé teszi, hogy összehangolják erőfeszítéseiket, és így nagyobb lehet az eredmény. Amikor Józsué megtámadta Ai városát, elküldte csapatai egy részét, hogy kicsalják az ellenséget a városból, mialatt a többi emberével elrejtőzött, hogy elfoglalja a várost. A döntő pillanatban azután megadta a jelt. Emberei „abban a pillanatban, amikor a kezét felemelte rohanni kezdtek”, és a város elesett. El tudod-e képzelni, mi történik, ha nem végzik pontosan a feladatukat? (Józsué 8:6–8, 18, 19).

A keresztény szolgáknak ma számos okuk van arra, hogy tisztában legyenek az idő fontosságával. A Királyság-prédikálásban való részvétel, a kongresszusi vagy az összejöveteli programok elpróbálása, sőt még a Királyság-terem kitakarítása is mind-mind megköveteli, hogy pontosan összehangoljuk a munkánkat másokkal. Sokkal többet végezhetünk, ha pontosak vagyunk. Ez még az olyan egyszerű dolgok esetében is érvényes, mint például a prédikáló-tevékenységről szóló jelentés összeállítása a hónap végén. Ha mindenki együttműködik ennek gyors elvégzésében, abból pontos, és mind gyülekezeti szinten, mind világviszonylatban buzdító jellegű jelentés születik.

Pontosnak lenni azt is jelenti, hogy betartjuk a megbeszélt találkozások és összejövetelek időpontját, amiből minden napra több is jut. Ezek között vannak nagy jelentőségűek és egészen hétköznapiak is. A menyegződnek pontosan a kiválasztott időpontban kell megkezdődnie. De talán szereted a tojást is az előírt néhány percig főzni. Tehát bármiről legyen is szó, a pontos egyénnek nem szükséges kétségbeesetten kapkodnia egyik dologból a másikba, és mégis mindenben elkésnie. Ehelyett nyugodt és jól szervezett. Többet tud teljesíteni, mert jól megtervezi a napját, mindig időben, sőt egy kicsivel korábban is indul.

Valóban, a keresztényeknek számos okuk van arra, hogy tudatában legyenek az időnek. Mindenekfelett azonban ez az egyik módja annak, hogy kinyilvánítsuk a keresztény társaink iránti önzetlen szeretetünket, és az igaz imádat érdekében tett teokratikus intézkedések iránti tiszteletünket.

De hogyan fejlesztheti ki valaki a pontosság jó szokását?

’Ismerjük a kiszabott időket’

„Még a gólya is . . . jól ismeri a kiszabott időt”, amikor költöznie kell, és a hangya is „nyáron gyűjti eledelét”, hogy felkészüljön a télre, mondja a Biblia (Jeremiás 8:7; Példabeszédek 6:8). Ebben rejlik a pontosság titka és az, hogy időben végezzük el minden dolgunkat.

Nekünk is ’ismernünk kell a kiszabott időket’. Bár nem vagyunk sem merevek, sem fanatikusak, tisztában kell lennünk az idővel. Nemcsak azt kell tudnunk, hogy mi a teendőnk, hanem azt is, hogy mikor kell azt elvégeznünk. Meg kell szoknunk, hogy előre gondolkozzunk, számba kell vennünk az esetleges késleltető tényezőket, és szükség esetén hajlandónak kell lennünk megszakítani egy folyamatban levő tevékenységet valamilyen fontosabb dologért, mint például az összejövetelünkért, a szántóföldi szolgálatért és egyéb teokratikus tevékenységért.

Ebben a tekintetben lényeges a jó családi együttműködés. Megfigyelték, hogy az apa gyakran a feleségre bízza a család felkészítését. Azután kilép az ajtón és a válla felett hátraszól: „Siessetek már, mert elkéstek!” Jákób nem így tett: ő segítőkészen „felkelt és feltette gyermekeit és feleségeit a tevékre”, amikor eljött az indulás ideje (1Mózes 31:17).

Hogyan segíthet hát az apa a családjának? Megtaníthatja a gyermekeket arra, hogy elég időt fordítsanak a fontosabb dolgokra ahelyett, hogy mindent az utolsó percre hagynának. Segíthet nekik kifejleszteni a felelősségtudatot, valamint bizonyos fokú büszkeségérzést a dolgok gyors elvégzése esetén. Mint család, vizsgáljátok meg együtt az olyan bibliai példákat, amelyek megmutatják, milyen fontos mindig időben készen lenni (1Mózes 19:16; 2Mózes 12:11; Lukács 17:31). Biztos, hogy a szülői példa a legjobb és a leghathatósabb tanítás.

A keresztény felvigyázók is segíthetnek a gyülekezetnek a saját jó példájukkal. Ők csak akkor nevezhetők ki, ha „rendszeretők” (1Timótheus 3:2). A többi testvér és testvérnő valószínűleg pontosabb lesz, ha tudja, hogy a vének ott lesznek és fogadják őket, hogy elöl járjanak. Ezért a lelkiismeretes felvigyázók igyekeznek korán ott lenni a Királyság-teremben, hogy segítsenek a gyülekezetnek. Mindenki nagyra értékeli azokat a kisegítő szolgákat, akik korán érkeznek, hogy üdvözölhessék a testvéreiket és kiszolgálják őket.

Természetesen önuralomra és fegyelemre van szükség ahhoz, hogy pontosak legyünk. Nem, nem azért, hogy katonás pontosság uralkodjon, hanem a keresztény testvéreink iránti szeretetből, és a teokratikus rend iránti tiszteletből. Ez is az új egyéniség része, amelyet igyekszünk magunkra ölteni (Kolossé 3:10, 12). Mindenekfelett azonban szeretnénk égi Atyánkhoz, Jehova Istenhez hasonlítani, aki azt tanítja nekünk, hogy ’mindennek meghatározott ideje van’ (Prédikátor 3:1).

[Lábjegyzet]