Élet a halál után — Megválaszolatlan kérdések
„HA EGY testileg ép ember meghal, élhet-e újra?” (Jób 14:14). Ezt a Jób patriarcha által évszázadokkal korábban feltett kérdést fontolgatták az emberek korszakokon át minden társadalomban és nem volt hiány a javasolt válaszokban.
Az ókori görögök azt állították, hogy a holtak lelkei tovább élnek. Ezeket komppal átszállították a Styx folyón egy hatalmas földalatti birodalomba, amelyet alvilágnak neveztek. Ott a bírák vagy kínzásra ítélték a lelkeket magasfalú börtönökben, vagy tökéletes boldogságra az eliziumi mezőkön. Más ókori népek azt gondolták, hogy a lelkek csillagok vagy üstökösök lettek. Megint mások úgy tartották, hogy a lelkek fénylenek és a hold magához vonzza őket; minden hónapban telihold alkalmával átkerültek a napba.
Manapság szép számmal vannak elméletek a túlvilági életre vonatkozóan. A hinduk és a buddhisták a lélekvándorlásban hisznek. A muzulmánok tanítása szerint a lélek túléli a test halálát, az utolsó ítéletkor pedig vagy a paradicsomba vagy a pokolba jut. A legtöbb protestáns vallásban azt tanítják, hogy a lelkek tovább élnek a halál után, hogy égi áldásokban részesüljenek vagy a pokol tüzének kínjait kell elszenvedniük. Ehhez a színpadképhez még hozzájárul a katolicizmus pokol tornácának és tisztítótüzének tana.
Egyes országokban a halottak feltételezett lelkei tekintetében kialakult hiedelmek a helybeli hagyományok és a névleges kereszténység egyfajta érdekes keveréke. Vegyük például a Nyugat-Afrikában élő sok katolikus és protestáns között gyakorolt szokást, hogy tükreiket befedik amikor valaki meghal, nehogy belenézzenek a tükörbe és meglássák az elhunyt személy szellemét. Negyven nappal a szeretett személy halála után a család és a barátok ünnepet tartanak, hogy a lélek égbe menetelét megüljék. Ezek után — rendszerint karácsonykor vagy újév napján a rokonok elmennek a temetőbe és szeszes itallal locsolják meg a sírt. Még beszélni is szoktak a halottakkal, kérve őket, hogy részesítsék őket kegyeikben, valamint hogy a családdal kapcsolatos híreket elújságolják nekik.
Ezekből a szokásokból nyilvánvaló, hogy a világ vallásai között vajmi kevés egyetértés van azt illetően, hogy pontosan mi is történik a halál után. Egy alapvető dologban azonban majdnem egyetemes egyetértés uralkodik és ez az emberi lélek halhatatlansága. A halál utáni élettel kapcsolatos tanítások egyszerűen ennek az alapvető tételnek a változatai.
Mindazonáltal ennek kapcsán több idegörlő kérdés vetődik fel: Honnan ered az az elképzelés, hogy a lélek halhatatlan? Ezt tanítja a Szentírás? Ha így áll a helyzet, vajon miért tanítják ezt a nem keresztény vallások is? Ezek a kérdések valójában egyáltalán nem elhanyagolhatók. Bármi legyen is a vallási meggyőződésed, a halál olyan tény, amellyel szembe kell nézned. A felvetett vitakérdések így téged is érintenek, mégpedig mélységesen és személy szerint. Ezért szeretnénk, ha ezekbe a dolgokba figyelmesen beletekintenél.