Holt-tengeri tekercsek — Az igen értékes lelet

JERUZSÁLEMTŐL délkeletre, mintegy 24 kilométer távolságra, egy kietlen, kiszáradt folyómeder, Wadi En-Nar veszi útját keletre, lefelé a Holt-tengerhez. A parti síkság mögött a sziklák meg-megszakadó vonala húzódik. Ezen a síkságon legeltetik és őrzik birka- és kecskenyájaikat a Ta‘amireh beduinok az őszi forró napokon és a nappal melegétől olyannyira eltérő hideg éjszakákon.

Ezekilencszáznegyvenhétben, mialatt a nyájat egy fiatal beduin legeltette, követ dobott az egyik szikla omladozó felületén felfedezett kicsiny nyílásba. A kő okozta zaj megijesztette a fiatalembert. A zaj oka valószínűleg az volt, hogy a kő összetört egy nagy agyagedényt. A fiút a félelem menekülésre késztette, de két nap elteltével visszatért a helyszínre és felmászott a sziklára 100 méter körüli magasságba, hogy egy nagyobb, tágasabb nyíláson át a szikla belsejébe jusson. Ahogy szemei megszokták a sötétséget, tíz magas agyagedényt pillantott meg a barlang falai mentén sorakozni, és letört szikladarabokat, melyek között egy halom cserép hevert szétszórtan a földön.

A legtöbb agyagedény üres volt, egy azonban három tekercset rejtett magában, amelyek közül kettő anyagba volt csavarva. A kéziratokat visszavitte a beduin táborba, és majd egy hónapon át ott tartotta egy zsákban a sátorrúdra felakasztva. Végül egy beduin elvitte a tekercseket Betlehembe, hogy megtudja mennyi pénzt lehet érte kapni. A beduint egy rendházból minden teketória nélkül elküldték, és azt a magyarázatot adták neki, hogy a tekercsek semminemű értéket nem képviselnek. Egy kereskedő értésére adta, hogy a kéziratok az archeológia szempontjából teljesen értéktelenek, és azt gyanítja, hogy azokat egy zsidó zsinagógából lopták el. Mekkorát tévedett! Végül egy szíriai cipész révén, aki közvetítőként szerepelt az ügyben, törvényes úton megállapították a tekercsek értékét. Ezt követően további kéziratokat is felbecsültek.

Néhány ezek közül az ősi írásművekből teljesen új bepillantást engedett a zsidó vallási csoportok tevékenységébe, körülbelül Krisztus idejéből. Ami azonban valódi izgalmat jelentett a világ számára, az Ésaiás próféciájának bibliai kézirata volt. Ugyan miért?

A nagyszerű lelet

Az újonnan felfedezett Ésaiás tekercs eredetileg mintegy 7,5 méter hosszú volt. Gondosan kikészített borjúbőrre — szám szerint 17 ívre — írták, amelyek csaknem pergamen finomságúak voltak. A tekercseken a szöveg 54 hasábból állt, melyek mindegyike átlagosan 30 sort foglalt magába. Mielőtt azonban írtak volna az ívekre, gondosan megvonalazták a borjúbőrt. Ezekre a sorokra helyezte a gyakorlott kezű másoló a szöveg betűit, a szöveget bekezdésekre osztva. (Lásd a fényképfelvételt!)

A tekercset nem botokra csavarták, és jóval sötétebb volt a közepe táján, ahol sok kéz tartotta olvasás közben. Sokat használták, ami az ügyes javításokból és az elvékonyodott helyek gondos megerősítéséből szemmel látható. Fennmaradása nagyszerű állapotában annak köszönhető, hogy szakszerűen zárták le az agyagedényben. Milyen értéket képvisel a Bibliával foglalkozó tudósok számára és — kibővítve a kört — mindannyiunk számára?

Ésaiás próféta könyvének ez a kézirata mintegy ezer évvel régebbi, mint az összes többi fennmaradt másolat, tartalom szempontjából mégsem találni nagyobb eltéréseket. Millar Burrows professzor, az 1950-ben kiadott szöveg szerkesztője így nyilatkozott: „Ésaiás szövege ebben a kéziratban a jelentős helyesírási és nyelvtani különbségekkel, valamint a többé vagy kevésbé érdekes és fontos szövegváltozatokkal — lényegében ugyanaz, mint a jóval később megjelent MT-ben [Masszoréta Héber Szöveg].”a Az is figyelemre méltó, hogy következetesen használja a tetragrammát, יהוה, amely Istennek szent neve: Jehova a héber nyelvben.

További értékes kéziaratok

Az isteni név egy másik kéziratban is megtalálható, amely ugyanebből az 1. Barlang elnevezésű barlangból származik. Egy, a Habakuk könyvéhez fűzött kommentárban a tetragramma négy ízben megtalálható paleo-héber betűkkel írva, amely egy régebbi írásmód, és amely eltér a megszokottabb négyszögletes betűket használó héber írásmódtól. (Lásd a Habakuk 1:9. verséhez tartozó lábjegyzetet a Referencia Bibliá-ban!)

A barlangban megtalálták még egy másik Ésaiás tekercs részeit, valamint Dániel bibliai könyvének bőrre írt töredékeit. Egyik töredék kimutatja a Dániel 2:4-ben, hogy az író héberről arám nyelvre váltott át, miként ezt az ezer évvel később készült kéziratokban találjuk.

A jó állapotban ránk maradt tekercsek kisebb részei most Jeruzsálemben vannak kiállítva a Shrine of the Book nevű múzeumban. Ez a múzeum a föld alatt van kialakítva, úgyhogy ha ellátogatsz ide az a benyomásod, hogy egy barlangba lépsz be. A múzeum mennyezete úgy van kiképezve mint egy agyagedény fedele, amely edényben Ésaiás Holt-tengeri tekercsét felfedezték. Itt azonban csak az Ésaiás tekercs hasonmását látjuk. Az értékes eredeti kéziratot biztonságos helyen tartják egy közeli raktárban.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

Courtesy of The British Museum

[Kép forrásának jelzése a 11. oldalon]

Israel Antiquities Authority; The Shrine of the Book, Israel Museum; D. Samuel and Jeanne H. Gottesman Center for Biblical Manuscripts