Járjatok mint munkatársak az igazságban!

Főbb részek kiemelése János második és harmadik leveléből

JEHOVA imádóinak egyik ismertetőjele: az igazság ismeret (János 8:31, 32; 17:17). Az isteni igazságban való járás alapvetően fontos a megmentéshez, és Isten szolgáinak munkatársaknak kell lenniük az igazságban.

János apostol második és harmadik ihletett levele „az igazságban való járásról” szól (2János 4; 3János 3, 4). János harmadik levele arra buzdít, hogy működjünk együtt mint „munkatársak az igazságban” (3János 5-8). Mindkét levél Efézusban vagy annak közelében került megírásra i. sz. 98 körül. Tartalmuk azonban ma is hasznos lehet Jehova népe számára.

János második levele az igazságot hangsúlyozza

János második levele először az igazságot és a szeretetet emelte ki és figyelmeztetett „az antikrisztus” ellen (1–7. vers). A levél „a választott úrnőnek” volt címezve, aki talán egy valóságos személy lehetett. Ha azonban egy gyülekezetnek szólt, akkor „gyermekei” szellemtől nemzett keresztények voltak, Isten által „választottak” az égi életre (Róma 8:16, 17; Filippi 3:12–14). János örvendezik, hogy bizonyos személyek „az igazságban jártak” és ezért ellenálltak a hitehagyásnak. Ennek ellenére, szükségük volt „az antikrisztus” elleni védekezésre, aki tagadja, hogy Jézus testben jött el. Jehova Tanúi napjainkban gondosan ügyelnek az ilyen hitehagyás elleni figyelmeztetésekre.

János a következő versekben tanácsot adott a hitehagyottakkal való bánásmódra, majd személyes jókívánsággal és üdvözletekkel fejezte be a levelét (8–13. vers). János azoknak küldte levelét, akiknek megtérése az ő és mások prédikálómunkájának gyümölcse volt. Csak azáltal lehetséges, hogy „teljes jutalmat kapjanak”, ha szellemileg ’vigyáznak’ önmagukra. A jutalom nyilvánvalóan tartalmazza a hűséges felkentek számára fenntartott égi „koronát” (2Timótheus 4:7, 8). Amennyiben valaki ’nem marad meg Krisztus tanításában’ és felkeresi őket, az ilyent ’soha ne fogadják be az otthonaikba és ne is köszöntsék őt’, mégpedig azért, nehogy részesek legyenek annak „gonosz cselekedeteiben”. Miután János kifejezte reményét, hogy személyesen is találkozhat és beszélhet ottani hívőtársaival, levelét üdvözletekkel zárta.

János harmadik levele az együttműködésre hívja fel a figyelmet

János harmadik levele Gájushoz volt címezve és először említést tesz arról, amit ő hívőtársai érdekében cselekedett (1–8. vers). Gájus „az igazságban járt” azáltal, hogy ragaszkodott a keresztény tanítások teljes egészéhez. „Hűséges munkát végzett” azzal is, hogy utazó testvéreket támogatott. János azt írta: „Kötelesek vagyunk vendégszeretettel fogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk.” Jehova Tanúi napjainkban is hasonló vendégszeretettel fogadják az utazófelvigyázókat.

Miután Diotrefesz gonosz viselkedését ellentétbe állította Demetrius helyes magatartásával, János befejezte levelét (9–14. vers [9–15, Károli]). A dicsőség-kereső Diotrefesz nem mutatott tiszteletet János iránt, sőt azokat is, akik vendégszeretettel fogadták a testvéreket, megpróbálta kivetni a gyülekezetből. Egy bizonyos Demetriust ellenben kiváló példaként idézett az apostol. János reméli, hogy hamarosan látni fogja Gájust, majd levelét üdvözletekkel és azzal a jókívánsággal fejezte be, hogy Gájus örvendjen békének.

[Kiemelt rész a 30. oldalon]

Papírral, tollal és tintával: János vágyakozott meglátogatni „a választott úrnőt” és „gyermekeit”, ahelyett, hogy sok dolgot írt volna nekik „papírral és tintával”. Inkább Gájusnak írt a továbbiakban „tintával és tollal”, akit az apostol szintén rövidesen látni szeretett volna (2János 1, 12; 3János 1, 13, 14 [3János 1, 13, 14, 15, Károli]). A görög szó, amelyből a „toll” fordítása származik (kaʹla·mos) egy vesszőre vagy nádra utal, és az „író-nád” kifejezéssel lehetne visszaadni. A görögök és a rómaiak a nád tollat kihegyezték és behasították, hasonlóan a későbbi idők madártollból készült íróeszközeihez. A „tinta” a görög meʹlan szó fordítása, amely a meʹlas hímnemű melléknév semlegesnemű formája és azt jelenti, hogy „fekete”. A legrégebbi tintákban széntartalmú fekete festék volt — vagy valamilyen korom, amelyet olaj vagy fa elégetésével nyertek, de tartalmazhattak növényi vagy állati eredetű faszén kristályokat is. A tintát rendszerint szárítva raktározták, tábla vagy pogácsa formákra elkészítve, amelyeket az író ecsetjével vagy nádjával nedvesített meg. Azoknak a napoknak a papírjai vékony anyagú lapokból állottak. A lapokat papirusz növényből készített szalagokból nyerték. A korai keresztények ilyen papírt használtak levelek, tekercsek és kódexek írásához.