Szolgáljatok lojálisan mint „az igazságban munkatársak”!
„Hű munkát végzel mindabban, amit a testvérek . . . számára végzel . . . Ezért kötelesek vagyunk vendégszeretettel fogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk” (3János 5–8).
1. Hogyan kell imádnunk Jehovát ahhoz, hogy elnyerjük a tetszését?
JEHOVA azokat keresi, akik „szellemben és igazságban” imádják őt (János 4:23, 24). Csak akkor nyerhetik el helyeslését, ha imádatuk megegyezik azzal, amit Isten önmagáról és szándékáról feltárt. Az ilyen imádóknak el kell fogadniuk a Jézus Krisztus szerepét hangsúlyozó teljes keresztény tanítást. A megmentéshez elengedhetetlenül szükséges még, hogy mindenkor ebben az igazságban járjanak (Efezus 1:13, 14; 1János 3:23).
2. Milyen kérdések vetődnek fel és hol találunk azokra hasznos irányelveket?
2 Jehova Tanúinak állandóan az igazságban kell járniuk. Tulajdonképpen teljes együttműködésben kell végezniük a „szent szolgálatot” azáltal, hogy lojálisan törekednek a Királyság-érdekek előmozdítására, mint akik „az igazságban munkatársak” (Róma 12:1; 3János 5–8; Máté 6:33). De hogyan tehetik ezt? Nagyszerű irányelveket találunk erre vonatkozóan János apostol harmadik ihletett levelében.
Továbbra is az igazságban járjunk
3. Hogyan nyilvánul meg a keresztény szeretet köteléke János harmadik levelének bevezető szavaiban?
3 A keresztényi szeretet köteléke az apostol bevezető szavaiból is kitűnik. Ugyanis ezt írta:
„Az idősebb férfi a szeretett Gájusnak, akit igazán szeretek” (3János 1).
János önmagát nevezi „az idősebb férfi”-nak, nyilván idős korára és szellemi növekedési fokára való tekintettel. Gájus az ő szeretett keresztény barátja volt, aki meg nem nevezett helyen élt. János „szeretett”-nek nevezi őt, a korai keresztények közt elterjedt bensőséges, gyengéd kifejezést használva (Róma 16:5; 2Péter 3:1; Júdás 3).
4, 5. a) Milyen imádságos kívánságot fejezett ki János Gájusszal kapcsolatban? b) Mire használta fel Gájus az életét?
4 János nem ok nélkül szerette Gájust, hiszen azt olvassuk:
„Kedvesem! Imádkozom, hogy mindenben boldogulj és jó egészségben légy, amiként lelked boldogul. Mert nagyon örültem, amikor a testvérek jöttek, és tanúskodtak az igazságról, amelyben kitartasz, amiként továbbra is az igazságban jársz. Nincs nagyobb okom a hálára, mint azt hallani, hogy gyermekeim az igazságban járnak” (3János 2–4).
5 Az apostol azért imádkozott, hogy Gájus ’mindenben boldoguljon’ mind szellemileg, mind anyagi vonatkozásban. János azért is imádkozott, hogy barátja ’jó egészségben legyen’. Ez az eléggé szokásos jókívánság korántsem jelenti azt, hogy Gájus éppen akkor beteg volt. (Vö. Cselekedetek 15:29.) János itt a „lélek” szót abban az értelemben használja, amely egy értelmes személy jelenlegi életére utal. S vajon hogyan használta fel Gájus az életét? Isten hűséges „szent szolgálatában”.
6, 7. a) Milyen oka volt Jánosnak arra, hogy ’nagyon örüljön’? b) Gájushoz hasonlóan mit kell tennie Jehova minden hű tanújának „az igazság” tekintetében?
6 Az Efezusból érkező szellemi testvérektől János szívderítő jó híreket kapott, amelyeknek ’nagyon örült’. Az apostol örülhetett is, hisz barátja, Gájus nagyszerűen boldogult szellemileg és kitartott az igazságban (Példabeszédek 15:30; 25:25). A „testvérek” valószínűleg annak a gyülekezetnek tagjai voltak, amelyhez Gájus is tartozott, vagy esetleg efezusi testvérek, akik ellátogattak abba a gyülekezetbe, sőt talán az apostol egyik korábbi levelét éppen ők vitték el oda (3János 9).
7 Ezek a testvérek ’tanúskodtak az igazságról, amelyben Gájus kitartott’. Ő ugyanis teljes mértékben elfogadta a Krisztussal kapcsolatos igazságot, és eleget tett Jehova követelményeinek. Gájus „az igazságban járt”, lojálisan kitartott a teljes keresztény tanításban. Természetesen Jehova minden hű tanújának az igazságban kell járnia, éspedig oly módon, hogy az legyen számára az életút. A lojális keresztények mindig „az igazság”-hoz alkalmazkodnak, elvetik a hittagadást, és tevékenyen szolgálják Istenüket „teljes szívükből” (2János 1–4; Ésaiás 38:2, 3).
8. Miért sorolhatta János Gájust a „gyermekei” közé?
8 János azt mondta: nincs nagyobb ok a hálára, mint azt hallani, hogy „gyermekei” továbbra is „az igazságban járnak” vagy „az igazságban élnek” (The New English Bible). Az apostol talán Gájus szellemi atyjává lett, amikor segített neki pontos ismeretet szerezni az Írásokból. (Vö. 1Korinthus 4:14–17.) De ha nem János vezette is be szeretett barátját az igazságba, az apostol előrehaladott életkora, keresztény érettségi foka és Gájus iránt érzett atyai vonzalma feljogosította arra, hogy a nyilván fiatalabb férfit „gyermekei” egyikének tekintse.
„Az igazságban munkatársak”
9. A 3János 5–8 szerint mire kapott buzdítást Gájus a testvérei érdekében?
9 Gájus jól ellátta keresztényi feladatait, ezért János így dicsérhette meg őt:
„Kedvesem, hű munkát végzel mindabban, amit a testvérek, méghozzá idegenek számára végzel, akik a gyülekezet előtt tanúskodtak szeretetedről. Ezeket küld el kérlek útjukon, Istenhez méltó módon. Mert az ő nevéért indultak el anélkül, hogy a nemzetek közül valóktól valamit is elfogadtak volna. Ezért kötelesek vagyunk vendégszeretettel fogadni az ilyen személyeket, hogy az igazságban munkatársak lehessünk” (3János 5–8).
10. Milyen „hű munkát” végzett Gájus, és hogyan teszik ugyanezt ma Jehova Tanúi?
10 Gájus „hű munkát” végzett, vagy más szavakkal „lojális dolgot” művelt, amikor vendégszeretettel fogadta a látogató testvéreket (Revised Standard Version). Ez különösen azért volt figyelemre méltó, mivel „idegenek”-ről volt szó, vagyis olyan egyénekről, akiket keresztény vendéglátójuk azelőtt nem ismert. Jehova Tanúi hasonló „hű munkát” végeznek, amikor olyan hittestvéreikre is kiterjesztik a vendégszeretetet, mint az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulattól kiküldött utazó felvigyázók (Róma 12:13).
11. Mivel kapcsolatban tanúskodhattak Gájusról az utazó testvérek?
11 A kedves Gájus bizonyosan alapelveken nyugvó szeretetet tanúsított, az utazó testvérek pedig a „gyülekezet előtt” tanúskodtak erről, talán éppen Efezusban az egyik keresztény összejövetelen. (Vö. Cselekedetek 14:27.) Tanúsíthatták, hogy Gájus valóban vendégszerető volt. Szeretetet tanúsított idegenek iránt, amivel istenfélő egyének ősi tulajdonságát gyakorolta (1Mózes 18:1–8; Máté 25:34, 35, 40).
12. a) Hogyan kellett elküldeni útjukra az utazó keresztényeket? b) Kinek a nevében és érdekében indultak útnak azok a testvérek? c) Milyen ellentétes bánásmódban kell részesíteni a hithű testvéreket és a hittagadókat?
12 Az apostol arra buzdította Gájust, hogy az utazó keresztényeket „Istenhez méltó módon” küldje el útjukon, hiszen Isten szolgálatában fáradoznak. Megérdemlik, hogy ellássák őket élelemmel és az utazáshoz szükséges anyagiakkal (Titus 3:13). Ezeket a testvéreket azért kell segíteni, mert a görög szöveg szerint „a név” érdekében indultak útnak. János itt nyilván azt akarta mondani, hogy Isten páratlan Jehova nevében, hiszen arra buzdította Gájust, hogy „Istenhez méltó módon” küldje el őket útjukon. (Vö. ÚV. Kingdom Interlinear Translation; RS.) Míg a hitehagyott utazó tanítókat nem volt szabad vendégszeretettel befogadni, ezek a hithű utazó testvérek rászolgáltak arra, hogy Jehova Isten és az ő Fia lojális tanúiként bánjanak velük (Ésaiás 43:10–12; Cselekedetek 1:6–8; 2János 9–11).
13. a) Mit jelentett az, hogy a keresztény utazók ’semmit sem fogadtak el a nemzetek közül valóktól’? b) Hogyan lehettek mások is „az igazságban munkatársak”?
13 A kemény munkát végző keresztény utazók ’semmit sem fogadtak el a nemzetek közül valóktól’. Pál apostolhoz hasonlóan nyilván ők is „ingyenvalóvá” akarták tenni „a jó hírt”, s nem akartak anyagi terheket rakni azoknak vállaira, akiknek az igazságot prédikálták (1Korinthus 9:18; 2Korinthus 11:7; 1Thessalonika 2:9). Mivel azok a testvérek Jehova neve érdekében jártak, és a „jó hírt” hirdették a pogányoknak anélkül, hogy anyagi támogatást fogadtak volna el tőlük, a keresztény testvérek ’kötelesek voltak vendégszeretettel fogadni’ az ilyen evangéliumhirdetőket. Jehovának ezek a vendégszerető imádói az evangéliumhirdetők megsegítésével létfontosságú szerepet töltöttek be a keresztény érdekek előmozdításában. Így „az igazságban munkatársak”-nak bizonyultak. Hasonló szellem indítja cselekvésre ma Jehova Tanúit.
Lojális támogatás az ellenállás ellenére
14. Milyen ellenállás ütötte fel a fejét a gyülekezetben, ahová Gájus tartozott?
14 Gájus hűséggel szolgált, mint aki ’munkatárs az igazságban’. De ellenállásba ütközött, hiszen János kijelentette:
„Írtam a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki szereti elfoglalni közöttük az első helyet, semmire sem méltat minket. Ezért ha jövök, emlékezni fogok elkövetett dolgaira, mivel gonosz szavakkal fecseg rólunk. És ezzel nem elégszik meg, ő maga nem fogadja be a testvéreket, és akik szeretnék befogadni őket, megpróbálja megakadályozni és kivetni a gyülekezetből” (3János 9, 10).
15. Milyen magatartást tanúsított Diotrefész, és mi történik akkor, ha egy magát kereszténynek valló egyén ma úgy cselekszik, mint ő?
15 János előzőleg ’írt a gyülekezetnek’, de a fennhéjázó Diotrefész semmit sem fogadott el tisztelettel az apostoltól. A beképzelt Diotrefész ’szerette elfoglalni az első helyet’ a hivőtársak között; „vezető” akart lenni (An American Translation). Ez a büszke férfi egyáltalán nem követte Jézust, aki azt mondta: „Ti mindannyian testvérek vagyok . . . Ne szólíttassátok magatokat ’vezetőnek’ sem, mert egy a ti Vezetőtök, a Krisztus” (Máté 23:8–12). Természetesen, mivel „a fennhéjázó szemek és az arcátlan szív . . . bűn” és ’Jehova a gőgöst csak távolról ismeri’, ma egyetlen Diotrefészhez hasonló állítólagos keresztény sem lehet bensőséges kapcsolatban Istennel (Példabeszédek 21:4; Zsoltárok 138:6).
16. a) Hogyan bánt Diotrefész János apostollal? b) Milyen tanulságul szolgál ez a 20. századi keresztények számára?
16 Mivel semmi, Jánostól jövő tanácsot nem fogadott tisztelettel, Diotrefész az Istentől elrendelt tekintély ellen lázadt. Ezért az idős apostol — amennyiben ellátogatna a gyülekezetbe — ’emlékezni fog’ Diotrefész gonosz tetteire és szavaira. Diotrefész „gonosz szavakkal” ’fecsegett’ Jánosról, rosszindulatúan szólt a mennyei Jeruzsálem egyik alappillére ellen (Jelenések 21:2, 14). Semmiképpen nem tehette büntetlenül! A magukat kereszténynek valló egyének ma sem kerülhetik el Isten elmarasztaló ítéletét, ha megbánás nélkül rágalmazzák hivőtársaikat és nem veszik figyelembe az Istentől elrendelt tekintélyt (3Mózes 19:16; Júdás 8–13).
17. Milyen további helytelenséget követett el Diotrefész?
17 Diotrefész arra sem volt hajlandó, hogy vendégszeretettel fogadja a szorgalmas utazó testvéreket. Sőt, még azokat is megakadályozta ebben, akik szerettek volna vendégszeretetet tanúsítani a látogató evangéliumhirdetők iránt. És ami még ennél is rosszabb, Diotrefész megpróbálta kivetni a gyülekezetből, tehát jogtalanul kiközösíteni azokat, akik vendégszeretők és testvéri vonzalmat tanúsítók voltak. De az ilyen ellenállás sem akadályozhatta meg a lojális keresztényeket abban, hogy támogassák a Királyság-prédikálást!
Utánozzátok, ami jó
18. A 3János 11, 12 szerint mit mondott János Gájusnak és miért mondta azt?
18 Diotrefész nem változott meg, s valószínűleg később őt közösítették ki a gyülekezetből. A hűségeseknek pedig azt kellett tenniük, amit János Gájusnak mondott:
„Kedvesem! Ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki jót tesz, az Istentől van. Aki rosszat tesz, nem látta Istent. Demetriusról mindannyian tanúskodtak és az igazság maga is tanúskodott. Mi is tanúskodunk, és te tudod, hogy a mi tanúskodásunk igaz” (3János 11, 12).
19. Mire szólít fel minket ez a felhívás: ’utánozd a jót’?
19 Gájus arra kapott felszólítást, hogy ’ne a rosszat utánozza, hanem a jót’. Ha valaki a jóra törekszik, gyűlölnie kell a rosszat, és ragaszkodnia kell ahhoz, ami jó (Zsoltárok 97:10; Róma 12:9). Ez annál is inkább fontos, mivel „aki jót tesz, Istentől van”! (1János 3:4–12).
20. Hogyan ’láthatják’ Jehovát azok, akik itt a földön imádják őt?
20 Még nagyobb nyomaték kedvéért, az apostol hozzáfűzi: „Aki rosszat tesz, nem látta Istent.” Miután szellemi életre támadtak fel a mennybe, a hithű, szellemtől született keresztények láthatják Istent és Krisztust. A földön pedig Jehova imádói oly módon ’láthatják’ őt, hogy megfigyelhetik az érdekükben véghezvitt tetteit. Akik ’látják Istent’, azok ’lelki szemeikkel’ látják (Efezus 1:18; 2Mózes 33:20; Jób 19:26). A felfogóképességükkel — amelyben mind az elmének, mind a szívnek szerepe van — ezek az egyének valóban megismerik Jehovát mint olyan imádói, akik nagyra értékelik csodálatos tulajdonságait, köztük határtalan szeretetét, amellyel egyszülött Fiát adta az emberiségért (János 3:16).
21. a) Ki volt Demetrius? b) Hogyan kell értenünk azt, hogy ’maga az igazság tanúskodott mellette’?
21 Gájus arra kapott buzdítást, hogy ’a jót utánozza’, Demetrius pedig a jót cselekedte. Demetrius valószínűleg együtt utazott a látogató testvérekkel, talán egy hírnök csoport vagy misszionárius csoport felvigyázója volt. (Vö. 2Korinthus 8:16–24.) Lehet, hogy Gájus nem nagyon ismerte Demetriust, s ’maga az igazság tanúskodott’ mellette. Ami jót a hivőtársai elmondtak Demetriusról, azt ő maga is alátámasztotta istenfélő viselkedésével, mivel életét összhangba hozta Jehova követelményeivel és az ’igazság szerint élt’. Tehát valójában „az igazság” beszélt kedvezően Demetriusról. De így beszélt János apostol is, és Gájus tudta, hogy ő igazat mond. (Vö. János 19:35; 21:24.) Diotrefész ellenséges magatartása ellenére, az utazó Királyság-hírnököket vendégszerető módon fogadta Gájus és a többi hűséges ’munkatársa az igazságban’.
A munkatársak közt megnyilvánuló szeretet
22. Ahelyett, hogy folytatta volna a Gájusnak írt levelet, miben reménykedett János?
22 Gájushoz intézett szavai befejező részében János bőséges bizonyítékot tár elénk azoknak egymás iránti szeretetéről, akik „az igazságban munkatársak”. Azt mondja:
„Sok írnivalóm volna, mégsem akarok tintával és tollal többet írni neked. Remélem azonban, hogy hamarosan látlak és szemtől szembe fogunk beszélni. Béke veled! A barátok üdvözölnek téged. Üdvözöld a barátokat név szerint!” (3János 13, 14).
Igen, Jánosnak még sok mondanivalója volt Gájus számára, de nem akarta mind leírni. Inkább azt remélte, hogy ’hamarosan látja’ vagy ’késedelem nélkül’ (Kingdom Interlinear Translation). Akkor majd „szemtől szembe” beszélhetnek egymással és „meghitt” beszélgetést folytathatnak (Phillips fordítás).
23. a) Amikor békességet kívánt Gájusnak, milyen örömet kívánt János a barátjának? b) Harmadik levele zárószavaiban hogyan utalt az apostol szeretett hivőtársaira?
23 Időközben János szívből azt kívánta, hogy Gájusnak békessége legyen: olyan nyugalma, amely a Jehovával való bensőséges kapcsolatból fakad és kizár mindenféle szükségtelen aggodalmat; igazi felüdülést jelent az elmének és a szívnek (Filippi 4:6, 7). Végezetül az apostol elküldte Gájusnak a „barátok” üdvözletét a szeretett hivőtársakra gondolva, úgy, ahogy Jehova Tanúi teszik azt gyakran manapság. (Vö. János 15:13, 14.) S mily helyénvaló volt, hogy János úgy ismerte az ottani gyülekezet tagjait, hogy azt kérhette Gájustól: „név szerint” adja át üdvözletét az ottaniaknak!
Szolgáljunk továbbra is lojálisan mint munkatársak!
24, 25. Minek a szükségességét vési jól Jehova Tanúiba János második és harmadik levele, és mire adjanak indítékot nekünk ezek a levelek?
24 János második és harmadik levele bizonyosan jól bevési a modernkori keresztények szívébe, hogy milyen fontos a kölcsönös szeretet, a hittagadás elutasítása, az igazsághoz való ragaszkodás és az igaz imádat érdekeinek előmozdítása. Ezért mi, Jehova Tanúi, szilárdan el vagyunk szánva arra, hogy lojálisak maradunk a bibliai igazsághoz, mialatt Atyánk dicséretét zengjük, hirdetjük a Királyság jó hírét, és rámutatunk Jézus Krisztus létfontosságú szerepére Isten elrendezésében az emberiség áldására.
25 Mint Jehova Tanúinak a hit sokféle próbáját kell kiállnunk ezekben a válságos „utolsó napok”-ban (2Timótheus 3:1–5). De János apostol józan tanácsa segít nekünk abban, hogy továbbra is „az igazságban járjunk” és ez legyen az életutunk. Utánozzuk hát, ami jó, tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, a Királyság-érdekek előmozdítására, és szolgáljunk ezután is együtt lojálisan mint „az igazságban munkatársak”, az igazság csodálatos Istenének, Jehovának legnagyobb dicséretére!
Tudnál-e válaszolni rá?
◻ Milyen „hű munkát” végzett Gájus a hivőtársai érdekében?
◻ Mire taníthat meg minket Diotrefész helytelen viselkedése?
◻ Gájushoz hasonlóan hogyan szolgálhatunk mi is úgy, mint akik „az igazságban munkatársak”?
[Kép a 22. oldalon]
Gájus „hű munkát” végzett, amikor vendégszeretettel fogadta be a látogató testvéreket
[Kép a 24. oldalon]
Jehova Tanúi, első századi példaképeikhez hasonlóan, lojálisan együtt szolgálnak mint „az igazságban munkatársak”