A Földanyától a termékenység istennőkig

FELISMERED a folyóirat borítólapján ábrázolt istennőt? Ő Ízisz, Egyiptom ókori anya-istennője. Ha ellátogattál már múzeumba, vagy végiglapoztál már ókori történelemről szóló könyvet, akkor valószínűleg láttál már ehhez hasonló bálványokat. Fontold csak meg: Meghajolnál-e és végeznél-e imádatot Ízisz istennőnek?

Ha a keresztényság egyik vallásához tartozol, akkor számodra furcsának tűnhet ez a kérdés. Valószínűleg ragaszkodsz ahhoz, hogy a Teremtőt, az Egyetlent imádd, akihez ezekkel a szavakkal szólsz: „Mennybéli Atyánk!” (Máté 6:9, Csia fordítás). Furcsának, akár visszataszítónak is tűnhet az a gondolat, hogy meghajolj egy anya-istennő előtt. Mindazonáltal az ilyen imádat a történelem folyamán széles körben elterjedt, és talán megdöbbensz, amikor megtudod, kik is imádják a nagy anya-istennőt napjainkban.

Mielőtt azonban ezt fejtegetnénk, vizsgáljuk meg az anya-istennők imádatának elterjedését az ókori időkben. Úgy tűnik, hogy ez a fajta imádat a hamis vallás egy nagyon korai formája. Egész Európában, valamint a földközi-tengeri országoktól Indiáig az ókori lelőhelyeken a régészek meztelen anya-istennők szobrocskáit és faragott képeit tárták fel.

A Földanyát a mindenfajta élet állandó forrásának tartották, aki életet ad, azután magába fogadja azt a halál alkalmával. Mint ilyet, imádatban részesítették, de féltek is tőle. Először azt hitték, hogy nemnélküli szaporodási képessége van. Azután a mitológia szerint megszülte a hímnemű Égatyát és a felesége lett. Ez a pár számtalan más istent és istennőt hozott világra.

A babiloni ősalak

A babloni panteonban Istár volt a legfőbb istennő, aki azonos volt a termékenység sumér istennőjével, Innannával. Ellentmondásos módon ő volt mind a háború mind a szeretet mind az érzékiség istennője. Édouard Dhorme francia tudós a Les Religions de Babylonie et d’Assyrie című könyvében ezt mondta Istárról: „Ő volt az istennő, az asszony, az irgalmas anya, aki meghallgatja az imát és közbenjár a haragos isteneknél és lecsillapítja őket. . . Mindenek fölé magasztalták őt, az istennők istennőjévé lett, minden isten királynőjévé, az ég és a föld szuverén uralkodójává.”

Istár imádói „a Szűz”-nek, „Szent Szűz”-nek, „Szűzanyá”-nak szólították őt. Az ókori sumér-akkád „Siralom-Könyörgés Istárhoz” megállapítja: „Hozzád imádkozom, ó asszonyok Asszonya, istennők istennője, ó Istár, minden nép királynője . . . Ó, minden isteni hatalom birtoklója, ki az uralkodás koronáját viseled . . . Kápolnák, szent helyek, megszentelt helyek és kegyhelyek szentelnek figyelmet neked . . . Hol ne készítenék képmásaidat? . . . Tekints rám, ó Asszonyom; fogadd el imádságaimat!”a

Az anya-istennő imádat elterjed

Az orientalista Édouard Dhorme „az Istár imádat terjeszkedéséről” beszél. Egész Mezopotámiában elterjedt, és vagy magát Istárt, vagy különböző nevű, de hozzá hasonló tulajdonságú istennőket imádtak Egyiptomban, Föníciában és Kánaánban, valamint Anatóliában (Kis-Ázsia), Görögországban és Olaszországban.

Egyiptomban Ízisznek mutatták be a legfőbb anya-istennő imádatot. H. G. Wells történész ezt írta: „Ízisz sok rajongót vonzott, akik neki szentelték életüket. Képmásai ott álltak a templomban, az ég Királynőjeként megkoronázva, és a csecsemő Hóruszt a karjaiban tartva. Gyertyák égtek és csöpögtek előtte, és a viaszból készült fogadalmi felajánlások ott függtek az ereklyetartó körül” (The Outline of History). Az Ízisz imádat rendkívül népszerű volt Egyiptomban. Az egész Földközi-tenger környékére átterjedt, különösen Görögországba és Rómába, még Nyugat-, és Észak-Európát is elérve.

Föníciában és Kánaánban az anya-istennő imádat Astóretre, vagy Asztartére összpontosult, akiről azt tartották, hogy Baál felesége. Istárhoz, babiloni hasonmásához hasonlóan, ő is a termékenység és a háború istennője volt. Egyiptomban olyan ókori feliratokat találtak, amelyek Asztartét az ég asszonyának és az ég királynőjének nevezték. Az izraelitáknak állandó harcot kellett folytatniuk az ellen a lealacsonyító hatás ellen, melyet a termékenység istennőjének az imádata okozott.

Anatóliában, észak-nyugaton Istár megfelelője Cybele volt, aki az istenek Nagy Anyjaként volt ismert. Mindent Megteremtőnek, Mindent Táplálónak és minden Áldott Anyjának is hívták. Anatóliából a Cybele kultusz először Görögországba, azután Rómába terjedt át, ahol időszámításunkig fennmaradt. A termékenység istennőjének az imádata magába foglalta a féktelen táncot, a papok által végzett önkínzást, a papság jelöltjei által végzett önkasztrálást és a körmeneteket, ahol az istennő szobrát nagy pompa közepette hordozták.b

Az ősi görögök egy Gaia nevű Földanya istennőt imádtak. De panteonjukban idővel az olyan Istár-típusú istennők is helyet foglaltak, mint Aphrodité, a termékenység és a szerelem istennője; Athéné, a háború istennője és Démétér, a földművelés istennője.

Rómában Venus volt a szerelem istennője, és mint ilyen megfelelt a görög Aphroditénak és a babiloni Istárnak. A rómaiak azonban Íziszt, Cybelét és Minervát (a görög Athénét) is imádták, akik mindannyian ilyen vagy olyan módon, de visszatükrözték a babilóniai őstípust, Istárt.

Világos, hogy évezredek óta az anya-istennők imádata erőteljes vetélytársa volt a nagy Teremtő, Jehova tiszta imádatának. Kihalt vajon a nagy anya-istennő imádata? Vagy jelen napjainkig is fennmaradt? Kérünk, olvasd tovább!

[Lábjegyzetek]

[Kép a 3. oldalon]

A babiloni ISTÁR csillagként megszemélyesítve

[Forrásjelzés]

Courtesy of The British Museum

[Kép a 4. oldalon]

Az egyiptomi ÍZISZ a csecsemő Hórusz istennel

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris