A férfi feladata
„¡Ropa, zapato, casa, y comida!” Ezek a szavak egy régi spanyol énekből származnak, és azt a négy alapvető dolgot sorolják fel, amelyekről a férfinak kell gondoskodnia a családja számára: ruha, cipő, otthon és táplálék. És azok a fériak, akik fejlett felelősségtudattal rendelkeznek, büszkén megpróbálnak eleget tenni ennek a kötelezettségnek.
Ha azonban családos ember vagy törődsz-e a családod számára jóval fontosabb szellemi szükségletek kielégítésével? Avagy — mint sok férfi — azt gondolod, hogy a vallási dolgok felől való gondoskodás az otthonban, tulajdonképpen nem a férfi dolga? Egyes kultúrákban még csak el sem várják a férfitól, hogy időt szánjon arra, hogy gyermekeit Isten ismeretére és a Bibliára tanítsa.
Isten Szava alapján a ház urán nyugszik az a felelősség, hogy családjába belenevelje az Isten iránti szeretetet, valamint mélységes értékelést az isteni irányadó mértékek iránt. Például az Efézus 6:4-ben az Írás a következő módon buzdítja a keresztény férfiakat: „Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem továbbra is neveljétek őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint.”
Egyesek — noha ismerik ezeket a szavakat — talán nem fogják fel a pontos értelmét annak, hogy ez az írás kifejezetten az apának szól, a családfőnek. Például a spanyolul és portugálul beszélő egyének úgy értelmezhetik az Efézus 6:4-ben leírt szavakat, mint amelyek mind az apának mind az anyának szólnak. Ezekben a nyelvekben az „atyák” szó megegyezik a „szülők” szóval. Az Efézus 6. fejezetének 1. versében azonban Pál apostol mind az apára mind az anyára hivatkozik, amikor a go·neuʹsin görög szót használja, amely a go·neusʹ — jelentése „szülők” — szóból származik. De a 4. versben használt pa·teʹres görög szó „atyákat” jelent. Igen, az Efézus 6:4-ben Pál közvetlenül a családfőhöz intézi a szavait.
Természetesen, ha nincs férfi a családban, aki irányítaná azt, akkor az asszonynak kell átvennie ezt a kötelezettséget. Jehova segítségével sok anya sikeresen nevelte fel gyermekeit Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint. Mindazonáltal, ha van a családban keresztény családfő, akkor neki kellene az irányítást a kezébe venni. Ha ezt a kötelezettségét elhanyagolja, sokkal nehezebb a család többi tagjai számára egy jó programot kialakítani és fenntartani a szellemi táplálkozás terén. Az ilyen embertől Jehova számon kéri hanyagságát.
Isten érzelmei ezzel a dologgal kapcsolatban teljesen nyilvánvalóak, az Írásban lefektetett képesítésekből, amelyeket megkívánnak a keresztény gyülekezetben szolgáló felvigyázóktól és kisegítőszolgáktól. A Biblia megszabja, hogy az, akit ilyen állás betöltésére választanak ki, legyen „olyan férfi, aki helyesen elnököl saját háznépe felett, gyermekeit teljes komolysággal engedelmességre neveli; (Valóban, ha valaki nem tudja, hogyan elnököljön saját háznépe fölött, hogyan visel majd gondot az Isten gyülekezetére?)” (1Timótheus 3:4, 5, 12; Titus 1:6).
A családos embernek készségesen fel kell áldozni a szórakozást és személyes kényelmet gyermekei szellemi jólétéért. Esetenként csökkentenie kell azt az időt, amelyet egyéb tevékenységekre fordítana, hogy elegendő időt töltsön gyermekeivel — mégpedig rendszeresen (5Mózes 6:6, 7). Ezt az Istentől kapott megbízást pedig nem fogja másokra átruházni. Gyermekei iránti szeretete és érdeklődése jóval messzebb terjed, mint hogy ellássa őket ruhával, cipővel, otthonnal és élelemmel.
Komoly feladat az, hogy gyermekeket „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása” szerint neveljünk fel. Ezért is nyugszik az elsődleges felelősség a férfin. Ha a keresztény apa jól végzi feladatát, úgy tekinthet istenfélő gyermekeire, mint Jehovától jövő áldásra. Akkor a zsoltárossal együtt mondhatja: „Mint nyílvesszők az erős ember kezében, olyanok az ifjúkori fiak. Boldog az az életerős férfi, aki velük töltötte meg tegzét” (Zsoltárok 127:4, 5).