Olvasók kérdései

◼ Miért mondja az Ésaiás 11:6 a Szent Iratok Új Világ fordításá-ban, hogy „a farkas egy időre a hímbáránnyal lakozik”? Ez a béke nem lesz tartós?

Az Ésaiás 11:6–9. versben megjövendölt felüdítő béke az állatok között tartós lesz. Az Ésaiás 11:6 pontos fordítása azonban világossá teszi, hogy ezek az állatok nem lesznek állandóan együtt.

Az Ésaiás 11:6-ban a Szent Iratok Új Világ fordítása szerint ezt olvassuk: „És a farkas egy időre a hímbáránnyal lakozik, és a párduc a kecskegidával heverész. A borjú és a fiatal sörényes oroszlán, valamint a jól táplált barom mind együtt lesz; és egy kisfiú terelgeti őket.”

Sok bibliafordításban ehhez hasonló szövegváltozat áll: „A farkas is együtt fog lakozni [vagy „élni”] a báránnyal.” Ezek a fordítások egy farkas és egy bárány állandó társulásának elképzelését sugallhatják, mintha az egy új család vagy életközösség lenne.

Azonban a „tartózkodni” vagy „élni” szavakkal fordított héber szó a gur. A szótárszerkesztő William Gesenius szerint ennek jelentése: „időzni, tartózkodni egy ideig, nem otthon élni, azaz mint egy idegen, külföldi, vendég” (A Hebrew and English Lexicon of the Old Testament, fordította Edward Robinson). Az F. Brown, S. Driver és C. Briggs-féle lexikon úgy adja meg e szó jelentését, mint „időzni, tartózkodni egy (meghatározott vagy meghatározatlan) ideig, tartózkodni mint egy újonnan jött . . . eredeti jogok nélkül”.

Isten a gur szót használta, amikor Ábrahámnak azt mondta, hogy „idegenként lakozzál” Kánaánban. A patriarcha nem akarta birtokolni a földet, de védelmezett lakos lehetett ott (1Mózes 26:3; 2Mózes 6:2–4; Zsidók 11:9, 13). Hasonlóképpen Jákób azt mondta, hogy ’mint idegen laktam’ Hárán területén, mivel vissza akart térni Kánaánba (1Mózes 29:4; 32:4).

A Paradicsomban, amelyet Isten fog hamarosan létrehozni, az állatok és az emberek békében élnek majd. A báránynak nem lesz kockázatos egy farkassal, vagy a borjúnak egy leopárddal együtt lenni. Mintha csak a jelen ellentétét mutatná, a nyelvezet még azt az elképzelést is megengedi, hogy a farkas a bárány által védelmezett lakos lesz (Ésaiás 35:9; 65:25).a

Ezeknek az állatoknak azonban mégis lehetnek eltérő szokásaik. Bizonyos állatok az erdőbe teremtettek, mások a mezőkre, megint mások a tengerparti területekre vagy a hegyekbe. Még az eredeti Paradicsom idején is beszélt Isten ’háziállatokról és vadállatokról’ (1Mózes 1:24). A háziállatok nyilvánvalóan azok voltak, amelyek általában közel voltak az emberekhez és a lakóhelyekhez. A vadállat, de nem vérengző állat nyilván az embertől távol szeretett élni. Így, amint azt Ésaiás próféciája megjövendöli, a farkas „egy időre a hímbáránnyal lakozik”, de nem lesz szakadatlanul ezen háziállatok között.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

Zoológiai Kutató Központ, Tel-Aviv, Héber Egyetem