Valóban szükség van a vallásra?
FONTOS számodra a vallás? Talán tagja vagy valamely vallási csoportnak vagy egyháznak? Ha igen, sok közös vonásod van azokkal az emberekkel, akik 1844-ben éltek; abban az évben írta Marx Károly német filozófus a következőt: „A vallás . . . a nép ópiuma.” Akkoriban szinte mindenki templomba járt, és a vallásnak erős befolyása volt a társadalom minden szintjére. Mára ez jelentősen megváltozott: a vallás kevés vagy semmi szerepet nem játszik az emberek százmillióinak életében. Ha templomba jársz, ezzel környezetedben valószínűleg a kisebbséghez tartozol.
Mi okozta a változást? Egyrészt Marx Károly létrehozott egy vallásellenes filozófiát, amely igen nagy hatással volt az emberekre. Marx a vallást nyilvánvalóan az emberi fejlődés akadályának tekintette. Azt állította, hogy az emberiség szükségleteinek legjobban a materializmus, vagyis az a filozófia felel meg, amely nem hagy teret Istennek vagy a hagyományos vallásnak. Mindez a következő kijelentéshez vezette őt: „Az első dolog, ami az emberek boldogságához szükséges, a vallás megszüntetése.”
Marx materialista filozófiáját a német szocialista, Friedrich Engels és az orosz kommunista vezető, Vlagyimir Lenin fejlesztette tovább. Ez a filozófia marxizmus—leninizmus néven vált ismertté. Egészen a legutóbbi évekig az emberiség egyharmada olyan politikai kormányrendszerek uralma alatt élt, amelyek kisebb-nagyobb mértékben ezt az ateista filozófiai irányzatot követték. Sok férfi és nő még napjainkban is ezt követi.
A szekularizmus növekedése
De nem csupán a kommunista filozófia terjedése gyengítette a vallásnak az emberiségre gyakorolt befolyását. A tudomány fejlődése szintén szerepet játszott ebben. Például az evolúció elméletének népszerűsítése sokakat arra indított, hogy kétségbe vonják a Teremtő létezését. És voltak más tényezők is.
Az Encyclopædia Britannica megemlíti „tudományos magyarázatok felfedezését olyan jelenségekre, amelyeket korábban természetfeletti okoknak tulajdonítottak” és „a szervezett vallás kiküszöbölését olyan tevékenységkörökből, mint az orvostudomány, az oktatás és a művészetek”. Az ilyen és hasonló változások a szekularizmus növekedéséhez vezettek. Mi a szekularizmus? A meghatározás szerint „egy életszemlélet . . ., amely azon a kiindulóponton alapul, hogy a vallást és a vallási szempontokat figyelmen kívül kell hagyni vagy szándékosan ki kell zárni”. A szekularizmus befolyást gyakorol mind a kommunista, mind a nem kommunista országokban.
De a szekularizmus és a marxizmus—leninizmus nem volt egyedül a vallás hatásának gyengítésében. A kereszténység egyházainak osztozniuk kell a felelősségben. Miért? Mert évszázadokon át visszaéltek hatalmukkal. És ők inkább Írás-ellenes hagyományokon és emberi filozófiákon alapuló tantételeket tanítottak, mintsem a Bibliát. Ezért a nyájaikból sokan túlságosan elgyengültek szellemileg ahhoz, hogy ellenálljanak a szekularizmus támadásának.
Azonkívül többségükben maguk az egyházak is végül megadták magukat a szekularizmusnak. A XIX. században a kereszténység vallástudósai a bibliakritika egy olyan formájával léptek színre, amely sokakban lerombolta a Bibliának mint Isten ihletett Szavának a hihetőségét. Az egyházak — köztük a római katolikus egyház is — elfogadták az evolúció elméletét. Igen: még azt állították, hogy hisznek a teremtésben, de lehetségesnek tartották, hogy az ember teste kialakult, s csak a lélek lett Isten által megteremtve. Az 1960-as években a protestantizmus olyan teológiát hozott létre, amely „Isten halálá”-t hirdette. Sok protestáns lelkész megbocsátotta a materialista életstílust. Támogatták a házasság előtti szexualitást, sőt a homoszexualitást is. Néhány katolikus teológus kifejlesztette a szabadság-teológiát, amelyben összekeveredett a katolicizmus a forradalmi marxizmussal.
A szekularizmus visszavonulása
A szekularizmus túlsúlyba került, különösen az 1960-as években és egészen körülbelül a 70-es évek közepéig. Azután a dolgok újra változtak. A vallás, bár nem elsősorban a fő egyházakra vonatkozóan, úgy tűnt, hogy visszatér. A 70-es évek vége és a 80-as évek a világon mindenütt egyre szaporodó új vallási csoportok megjelenésének voltak tanúi.
Miért a vallási újjáéledés? A francia szociológus Gilles Kepel azt állította, hogy a „világi oktatást kapott laikus emberek . . . fenntartják azt a világi kultúrát, amely zsákutcába vezeti őket és amely által hangsúlyozzák Istentől való szabadságukat, s azt aratják le, amit büszkeségükkel és hiúságukkal elvetettek, nevezetesen a bűnözés, a válás, az AIDS, a kábítószerrel való visszaélés [és] az öngyilkosság gyümölcsét”.
A szekularizmus visszavonulása újabb mozzanattal erősödött a marxizmus—leninizmus utóbbi időben látható összeomlása óta. Sok ember számára ez az ateista filozófia valóságos vallássá vált. Képzeld csak el azok zavarodottságát, akik ebbe vetették bizalmukat! A Washington Post egyik jelentése Moszkvából a Kommunista Párt felsőfokú iskolájának egykori rektorát idézte, aki a következőt mondta: „Egy ország nem csupán gazdaságában és intézményeiben él tovább, hanem mitológiájában és az ősök megtalálásában is. Minden társadalom számára pusztító az a felfedezés, hogy legnagyobb mítoszai nem az igazságon, hanem a propagandán és a fantázián alapulnak. Ez az amit most tapasztalunk Lenin és a forradalom esetében.”
A kommunista és a kapitalista világról egyaránt szólva a francia szociológus és filozófus, Edgar Morin elismerte: „Nem csupán a proletariátus számára megígért csodálatos jövőt látjuk összeomlani, hanem a világi társadalom automatikus és természetes folyamatainak összeomlását is, amely társadalomban a tudomány, az értelem és a demokrácia haladását automatikusnak feltételezték . . . Most nincs biztosítva a fejlődés. Az általunk remélt jövő összeomlott.” Sokaknak van meg ez az ürességérzetük, akik hitüket emberi erőfeszítésekbe vetették, hogy jobb világot teremtsenek Isten nélkül.
Megújult érdeklődés a vallás iránt
Ez a világszerte tapasztalható kiábrándulás okozza, hogy számos őszinte egyén felismeri élete szellemi oldalának fontosságát. Látják a vallás szükségességét. De elégedetlenek a fő egyházakkal, és némelyeknek kétségeik vannak az új vallásokkal kapcsolatban is — ide tartoznak a gyógyító kultuszok, a karizmatikus csoportok, a titkos szekták, sőt még a sátánimádók csoportjai is. A vallási fanatizmus szintén felütötte a fejét. A vallás tehát visszatérőben van. De vajon ez a visszatérés a valláshoz jó az emberiségnek? Létezik egyáltalán olyan vallás, amely valóban megfelel az emberiség szellemi szükségleteinek?
[Kép a 3. oldalon]
„A vallás az elnyomott teremtmény sóhajtása, a szívtelen világ érzelme, és lelke a lélektelen állapotnak. A vallása nép ópiuma.”
[Forrásjelzés]
Fotó: New York Times, Berlin—33225115
[Kép a 4. oldalon]
Marx Károly és Vlagyimir Lenin az emberi haladás akadályának tekintette a vallást
[Forrásjelzés]
Musée d’Histoire Contemporaine—BDIC (Universitiés de Paris)
[Kép az 5. oldalon]
A marxista—leninista ideológia nagy reményeket keltett az emberek millióinak szívében
[Forrásjelzés]
Musée d’Histoire Contemporaine—BDIC (Universitiés de Paris)
[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]
Cover photo: Garo Nalbandian