Királyság-hírnökök jelentik

Jehova Tanúi jó eredményeket érnek el alkalmi tanúskodással

SOK ember úgy ismerkedett meg a bibliai igazsággal, hogy Jehova Tanúi alkalmi bizonyságot tettek neki. Ebben az eljárásukban a Tanúk Jézus Krisztus példáját követik, aki alkalmi bizonyságot tett egy szamaritánus asszonynak egy kútnál, amikor az vizet jött meríteni (János 4. fejezet). Észak-Afrikában Jehova Tanúinak egyike alkalmi bizonyságot tett egy katolikus apácának. Az Őrtorony Társulat fiókhivatala itt közli az eredményt:

◻ Egy nap korán reggel, útban a város felé, a Tanú találkozott egy katolikus apácával. A testvérnő kihasználta az alkalmat, hogy megkérdezze az apácától: „Merre tart e korai órában?” A válasz így hangzott: „Megyek, hogy az én Istenemhez imádkozzam.” A testvérnő akkor feltette a következő kérdést: „Ismeri-e az Istenének a nevét?” „Hát nem Isten a neve?” — hangzott a felelet. A Tanú feljánlotta, hogy még aznap délután felkeresi őt az otthonában, hogy az Isten nevével kapcsolatos kérdést megbeszéljék. A beszélgetés után az apáca betért a templomba és egy ismerős papnak feltette a kérdést, vajon tudja-e, hogy mit értenek a Jehova szó alatt. „Isten nevét” — hangzott a válasz. Az apáca igen meglepődött, hogy a pap tudta ezt, de soha nem tanította meg neki.

A Tanú kilenc egymást követő napon elment az apácához és megismertette vele a háromságtanra, a lélekre, a pokoltűzre és a halottakkal kapcsolatos reménységre vonatkozó igazságokat. Az nő befogadta ezeket az igazságokat s akkor némi időt kért a Tanútól arra, hogy ezeket az új tanokat mérlegelje. Két hét elmúltával ismét kapcsolatba lépett a Tanúval és azt kérte folytassák ezeket a megbeszéléseket. Ez idő alatt az apáca meg is hozta a döntést: kilépett az egyházból és már megsemmisítette bálványképeit, rózsafüzéreit, valamint a keresztjét. A pap megpróbálta rávenni őt, hogy térjen vissza a vallásához, ámde a hölgy eltökélt szándéka az volt, hogy az igazság követője legyen. Később alámerítkezett és több hónapon át rendszeres kisegítő úttörőként szolgált annak ellenére, hogy elég rossz egészségi állapotban és magas korban volt.

Mivel háza nagy, felajánlotta a gyülekezetnek, hogy használják azt Királyság-teremként. A testvérek a régi tetőt lebontották, s újat készítettek, a belső falakat eltávolították, és az épület nagy részét kedves összejöveteli helyiséggé alakították át. E terem mögött egy szobában lakik a volt katolikus apáca. Nagyon boldog, hogy így hozzájárulhatott Jehova imádatához.

◻ Egy másik tapasztalat, amely az ugandai Kampalából érkezett, azt tanúsítja, milyen bölcs dolog az alkalmi tanúskodás. Útban a kormányhivatal felé, már az épület liftjében egy misszionárius Tanú alkalmilag bizonyságot tett azoknak, akik vele voltak a liftben. Egy férfi, L. úr kifejezte azon óhaját, hogy elfogadja a felajánlott irodalmat, abban a pillanatban azonban nem volt abban a helyzetben, hogy át is vegye. Így hát megadta a misszionáriusnak a nevét és a hivatala címét. Később a misszionárius a megadott címre ment és azt kérte, keressék meg neki L. urat. Az illetőt odahívták, de a misszionárius nagy meglepetésére egy másik ember jelent meg. Abban a hivatalban ugyanis két azonos nevű ember dolgozott. Rövid tanúskodás következett a második L. úrnak, aki rendkívüli érdeklődést tanúsított. Amíg az első L. úr számára érdektelenné vált ez a téma, a második L. úrral bibliatanulmányozás kezdődött. Ő most alámerített Tanú, a felesége és a fia pedig szépen haladnak előre az alámerítkezés felé.

Jézus Krisztus a Jó Pásztor és ő jól ismeri a juhszerű embereket, akiknek hajlik a szíve az igazságosság felé. Ezek a tapasztalatok is azt szemléltetik, hogy ő az ilyen emberekhez irányítja követőit. Az alkalmi prédikálás tehát gyümölcsöző lehet! (János 10:14).