Királyság-hírnökök jelentik

A bibliai igazság megszabadít egy apácát Bolíviában

Sok őszinte szívű ember szabadul meg a hamis vallástól azáltal, hogy megtanulja a bibliai igazságot, és Jehovát, az igaz Istent imádja. Több mint 7600-an tesznek így Bolíviában, közöttük egy apáca is.

M. először akkor került kapcsolatba Jehova Tanúi egyikével amikor még csak kilenc éves volt. Ő nyitott ajtót amikor a Tanú felkereste otthonukat, és ekkor hallotta először Isten nevét a Jehova kiejtésben. Ez éveken át foglalkoztatta elméjét.

Mivel egyedüli lány volt a családban, úgy döntöttek, hogy neki apácának kell lennie. „Milyen boldognak éreztem magam, hogy Isten szolgálatában leszek — legalábbis ezt gondoltam” — mondja M. Öröme azonban csalódottsághoz vezetett amikor igazságtalan és részrehajló szokásokat látott a zárdában. Azt mondja: „Talán sohasem fogom elfelejteni azokat a depressziós küzdelmeket és azokat a fizikai, valamint szellemi ütéseket, amelyek oly kínzóak voltak, és azt idézték elő nálam, hogy ne úgy tekintsek Istenre mint a szeretet Istenére, hanem mint Aki szánalom nélkül büntet.”

M. így folytatja: „Idővel apáca lettem, hasztalan kerestem a Jehova nevet a Bibliában. Csak a ’Yahweh’-t találtam és ez megtévesztett engem. Egy nap még ki is mentem, hogy megkeressem azokat az embereket akik Jehováról beszélnek, de sohasem találtam meg őket.

Az idő múlt, és egy nap, amikor úton voltam családom otthona felé, láttam egy táblán felírva, ’Jehova Tanúi Királyság-terme’. Meg akartam mondani nekik, hogy ők hamis próféták, de senki sem volt a teremben. Vasárnap visszatértem. Egy összejövetelt tartottak és úgy tűnt, hogy sokan meglepődtek amikor egy apácát láttak teljes öltözetben a résztvevők között. Az összejövetel után megpróbáltam gyorsan elmenni. A Tanúk egyike azonban üdvözölt engem, így hát megkérdeztem őt: ’Miért káromoljátok a Szentet, ezt a nevet viselve?’ Kérdésem egy bibliai beszélgetéshez vezetett és megegyeztem vele, hogy meglátogat engem családom otthonában. Szüleim kidobták őt. Két hónappal később azonban újra találkoztunk, és meghívott az otthonába egy bibliatanulmányozásra. Nagy hatással volt rám azzal az információval, amit megmutatott nekem, bebizonyítva, hogy a keresztényeknek használniuk kell Isten nevét. Ez a bizonyíték megadta nekem a szükséges erőt, hogy feladjak minden értéktelen dolgot, amit mint apáca tanultam.

Sok dologra emlékszem a zárdában eltöltött életemmel kapcsolatban. Egyszer például, több ennivalóra volt szükségem. Így hát írtam a szüleimnek és kértem, hogy küldjenek valamit, nem tudván, hogy a leveleket cenzúrázták a zárdában. A következő étkezésnél nagy mennyiségű kenyeret és kocsonyát helyeztek elém és arra kényszerítettek, hogy mind megegyem. Most túl sok ennivalóm volt. Megemlítettem ezt barátaimnak és az egyikük azt javasolta, hogy morzsoljam el a kenyeret, amit nem tudok megenni és szórjam szét a padlón. Amikor ezt megtettem, egy apáca azonnal megragadott és a padlóra lökött, azzal a szigorú paranccsal, hogy nyelvemmel fel kell nyalnom tisztára az egész padlót. A szoba nagy volt. Mialatt engedelmeskedtem a parancsnak, sok kacagást és nevetgélést hallottam — egyáltalán semmi irgalmat nem mutattak.

Most már meg tudom érteni milyen csodálatos szabadnak lenni mindezektől. Amint várható volt, ez a szabadság áldozatokkal járt. Egy alkalommal például apám kidobott a házból. Mielőtt azonban elhagytam a zárdát, kiváltságomban állt, hogy segítsek más fiatal apácáknak megtanulni az igazságot. Örömmel mondom, hogy közülünk néhányan átadtuk életünket Jehova Istennek!

Miután elhagytam a zárdát, apámnak nehéz volt megérteni miért utasítottam el jól fizető, de időt rabló állásokat. Én azonban több időt akartam Isten szolgálata számára. Most mint általános úttörő szolgálok egy egyszerű és mégis nagyon kielégítő élettel. És nagy örömömre, anyám és bátyáim velem örvendenek Jehova szolgálatában.”

Valóban, a bibliai igazság megszabadítja az embert e világ hamis vallási rendszerétől és tartós örömet és boldogságot hoz (János 8:32).