Miért oly nagy a kétségbeesés?

VÉGRE valóra vált a jobb életbe vetett remény! Sokan hittek ebben azok közül, akik a régebben Kelet-Németországnak nevezett országban laktak, amikor 1989 novemberében a berlini fal leomlott. Alig több mint egy évvel később azonban már amiatt panaszkodtak, hogy „nehezebb megbirkózni a kapitalista demokrácia kíméletlen világával, mint a berlini fal által védett élettel”. Mi lett az eredmény? Kiábrándultság és növekvő kétségbeesés.

Az otthon és a közösségben tapasztalt erőszak arra kényszerítheti az embereket, hogy a biztonság utáni vágyuk miatt elhagyják az otthonukat; mégis, csak kevesen találják meg ezt a biztonságot. Néhányan esetleg még hajléktalanná is válhatnak, s a nagyvárosok utcáin ütnek tanyát. Néhány országban aztán végig kell járniuk a bürokrácia útvesztőit. A hajléktalanok képtelenek lakást szerezni maguknak, mivel nincs munkájuk, munkát viszont azért nem kapnak, mert nincs lakcímük. Az állam szociális gondozói hálózata igyekszik segíteni rajtuk, de időbe telik, amíg tisztázzák a nehézségeket. Ez csalódottságot és kétségbeesést eredményez.

A kétségbeesés sok nőt megdöbbentő dolgok elkövetéséhez vezet. A Women and Crime in the 1990s című beszámolójában dr. Susan Edwards kifejti: „A fiatalabb nők részvétele (a prostitúcióban) a gazdasági nyomor közvetlen eredménye, nem pedig az önfegyelem hiánya, vagy családi háttér következménye.” Ehhez hasonlóan a fiatal férfiak, akik azért hagyják el az otthonukat, hogy munkát keressenek, gyakran semmilyen munkát nem találnak. Egyesek kétségbeesésükben ’bérbevehető fiúkká’ válnak, élelemért, hajlékért cserébe áruba bocsátják a testüket a homoszexuálisok számára, s ezzel eszközzé válnak gonosz bűnöző körök kezében.

A kíméletlen politikai realitások, az erőszak, a gazdasági nehézségek mind kiválthatnak bizonyos mértékű kétségbeesést. Még a hivatásuknál fogva képzett emberek sem mentesek a kétségbeeséstől, mivel miközben igyekeznek megküzdeni az állandóan növekvő anyagi terhekkel, megpróbálják fenntartani megszokott magasabb életszínvonalukat. Milyen eredménnyel? „Az elnyomás oktalanná teheti a bölcset” — mondta az idős Salamon király!a (Prédikátor 7:7). Valóban, a kétségbeesés egyre több embert vezet a legvégső kivezető úthoz — az öngyilkossághoz.

A legvégső kivezető út

A fiatalok körében tapasztalható számos öngyilkossági eset azt mutatja, hogy még őket is érinti a kétségbeesés hulláma. Egy brit rovatvezetőnő feltette ezt a kérdést: „Mi a helyzet a mi korszakunkkal, mely oly sok tizenévesnek okoz kétségbeesést?” Egy tanulmányban, amely 8—16 éves gyermekekről készült, akik miután megpróbálták megmérgezni magukat, kórházba kerültek, dr. Eric Taylor a London’s Institute of Psychiatry munkatársa erről számol be: „Az egyik legmegdöbbentőbb dolog az volt, hogy milyen sok gyermek kétségbeesett és reményvesztett a fennálló állapotok miatt.” Anglia minden évben körülbelül 100 000 nem véletlenül, hanem szándékosan elkövetett mérgezési esetről számol be, ami jelzi, mennyien kiáltanak kétségbeesetten segítségért.

Az egyik brit jótékonysági intézmény kampányt indított abból a célból, hogy a kétségbeesettek megértő fülekre találjanak. Tanácsadóik állítják, hogy „választási lehetőségeket kínálnak fel a halál elkerülése érdekében”. Ennek ellenére elismerik, hogy képtelenek megoldani azokat a gondokat, amelyek előidézik az emberekben a kétségbeesést.

Az öngyilkosságok arányszáma visszatükrözi „az elidegenedés mértékét és a társadalmi összetartás hiányát” — fejtegeti a The Sunday Correspondent című újság. Miért oly magas ma az öngyilkosságok arányszáma? Az újság ’a hajléktalanságot, a megnövekedett alkoholfogyasztást, az AIDS veszélyét és az elmegyógyintézetek bezárását’ jelölte meg azoknak a tényezőknek, melyek a kétségbeesés olyan mélységeihez vezetik az egyéneket, amelyek miatt az életük kioltását tekintik a bajaik egyetlen megoldásának.

Létezik-e olyan remény, mely szétoszlatja a kétségbeesést? Igen! „Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket!” — hangzik Jézus bátorító felszólítása (Lukács 21:28). Vajon mit értett ezen? Milyen reménységünk lehet?

[Lábjegyzet]