„Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok”

A CSALÁD élvezetes kirándulást tett az erdőben. Ekkor Peter, a legfiatalabb, elkószált, egy mókust kergetett a dombon lefelé. Hirtelen beborult az ég és eleredt az eső. Eleinte csak szitált, de fokozatosan zápor lett belőle. A család tagjai gyorsan összekapkodták a holmijaikat és az autójukhoz szaladtak. És senki sem kérdezte, hol van Peter.

Időközben Peter megpróbált visszamenni a családhoz. Alig lehetett látni, és a dombra vezető ösvény csúszóssá vált az esőtől. A föld hirtelen eltűnt a lábai alól, amint beleesett egy mély, nem látható gödörbe. Megpróbált kimászni, a gödör oldala azonban túlságosan csúszós volt.

Az esővíz patakokban folyt lefelé a dombon, és a gödör kezdett megtelni sárral. Félő volt, hogy Peter megfullad. Ámde akkor megtalálta az apja és egy kötéllel kihúzta. Később komolyan megdorgálták Petert azért, mert elkóborolt. De takaróba csavarva az anyja karjaiban a dorgálást könnyű volt elfogadni.

Ez a tapasztalat jól szemlélteti, hogy mi történik egyesekkel, akik Isten népe között voltak. Beleestek a dolgok e rendszerének mély gödrébe, s kétségbeesetten próbálnak kimászni és visszatérni Jehova szervezetének menedékhelyéhez. Milyen jó tudni, hogy Jehova irgalmas, és hajlandó ’leereszteni egy kötelet’ és visszasegíteni őket a biztonságba!

Jehova irgalmas bánásmódja

Az ókori Izrael idejében, a templom befejezésekor Salamon átadási imát mondott, amelyben könyörgött Jehovához, hogy hallgassa meg a templom felé intézett könyörgéseket. Ezután ezt mondta: „Ha [az izraeliták] vétkeznek ellened (mivel nincs ember, aki ne vétkeznék), és komolyan megharagszol rájuk és átadod őket az ellenségnek, . . . és azon a földön, amelyre fogva vitték őket, igazán észre térnek, és megtérnek és hozzád fohászkodnak kegyért fogvatartóik földjén, . . . meg kell hallgatnod az egekből, megalapozott lakhelyedről az ő imáikat és kegyért való könyörgéseiket is” (1Királyok 8:46–49).

Salamon kérése sok esetben teljesült Izrael történelme során. Isten népe újra meg újra elfordult és elhagyta őt. Majd felismerték hibájukat és visszatértek, keresték őt. Jehova pedig megbocsátott nekik (5Mózes 4:31; Ésaiás 44:21, 22; 2Korinthus 1:3; Jakab 5:11). Malakiáson keresztül Jehova összegezte a népével való bánásmódjának ezer évét, amikor ezt mondta: „Ősatyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok” (Malakiás 3:7).

Okok a botlásra

Amint az izraeliták, úgy Isten mai népének számos tagja is elfordul és elkülöníti magát Jehova szervezetétől. Vajon miért? Egyesek olyan valamit űznek, amely eleinte ártalmatlannak látszik, ahogyan Peter tette, aki a mókust kergette. Ez történt Adával is. Ő így számol be erről: „Az volt nálunk a szokás, hogy a munkatársaimmal együtt egy közeli étteremben ebédeltünk. Tehát, amikor meghívtak egy csésze kávéra a nap végén, nem volt nehéz a meghívást elfogadni. Úgy érveltem, hogy nem azt az időt használom fel, amit az összejövetelekre vagy a prédikálásra fordítanék. Nem ismertem fel, hogy ezzel esetleg nem tartom tiszteletben az 1Korinthus 15:33-ban lefektetett alapelvet.

Rövidesen lovagolni jártam szombatonként. Később moziba és színházba jártam velük. Ekkor már néhány összejövetelt is kihagytam. Végül már nem jártam az összejövetelekre, és nem vettem részt a prédikálómunkában. Amikorra felismertem, hogy mi történt, már nem ápoltam kapcsolatot a szervezettel.”

Más esetekben talán egy komoly rejtett bűn az, ami miatt egy személy úgy érzi, nem méltó Istent szolgálni (Zsoltárok 32:3–5). Vagy valaki megbotránkozhat valamin, amit mondtak vagy tettek a keresztény társai, figyelmen kívül hagyva, amit Salamon mondott, hogy „nincs ember, aki ne vétkeznék” (1Királyok 8:46; Jakab 3:2).

További személyek elkedvetlenednek, amikor fegyelmezésben részesülnek (Zsidók 12:7, 11). Az anyagias életmód vonzása sokakat Isten szolgálatának elhagyására indított. Gyakran világi sikereket keresve annyira elmerültek a világi munkában, hogy nem maradt idő az életükben Isten szolgálatára (Máté 13:4–9; 1Timótheus 6:9, 10). Vajon az ilyen személyek számára reménytelen a helyzet?

Válaszolsz-e Jehova meghívására?

Egy alkalommal Jézus mondott valamit, amit nehéz volt megérteni, és egyesek megbotránkoztak. A beszámoló ezt mondja: „A tanítványai közül sokan meghátráltak és nem akartak többé vele járni.” De nem mindenki botránkozott meg. A bibliai beszámoló így folytatja: „Ezért Jézus ezt mondta a tizenkettőnek: ’Ti is el akartok menni?’ Simon Péter válaszolt neki: ’Uram, kihez mehetnénk? Örökké tartó élet beszédei vannak tenálad’ ” (János 6:66–68). Jézus apostolai bölcsen felfogták, hogy végzetes lenne elhagyni Jézust.

Egyesek, akik elmaradnak, esetleg idővel hasonló következtetésre jutnak. Felismerik, hogy Isten szervezetének elhagyása végzetes lépés volt, és hogy csakis Jehovánál és Jézus Krisztusnál találják meg az élethez vezető szavakat. Amikor eljutnak erre a felismerésre, azt is fel kell ismerniük, hogy sohasem túl késő újra átgondolni a dolgot, kérni Jehova bocsánatát és visszatérni hozzá. Maga Jehova intézte hozzánk a meghívást: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok” (Malakiás 3:7).

Valóban, hol találhat egy őszinte keresztény boldogságot, ha nem Jehova szolgálatában? Ha egy személy elsodródik, miután Isten szervezetéhez tartozott egy ideig, mi vár rá kívül a világban? Gyorsan fel fogja ismerni, hogy ő most olyan világnak a része, amely egyre erőszakosabb lesz. Észre fogja venni, hogy a dolgok olyan rendszeréhez tartozik, amely tele van képmutatással, hazugsággal, csalással és erkölcstelenséggel; olyan világhoz tartozik, amely ugyanolyan veszélyes és kellemetlen, mint a sárgödör, amely a fiatal Peter életét veszélyeztette. Amikor feleszmél és rájön, hogy az örök élete van veszélyben, nem szabad késlekednie segítséget kérni, hogy kiszabaduljon helyzetéből. De lehet, hogy nem könnyű a visszatérés.

Vajon azok közé tartozol, akik megpróbáltak visszatérni Jehovához, de nehéznek találták? Akkor tudod, hogy segítségre szorulsz. És hidd el, hogy a testvéreid és testvérnőid Isten szervezetében hajlandók segíteni neked. De neked kell erőfeszítést tenned és megmutatnod Jehovának a kívánságodat. Ideje hát, hogy ’feleszmélj’ és ’tényleg visszatérj Jehovához’ (1Királyok 8:47).

Segítség a visszatéréshez

Ada elmondta, mi segített neki visszatérni Jehovához: „Pontosan a megfelelő időben a testvérnő, aki tanulmányozott velem, meghívott, hogy vegyek részt vele a körzetgyűlésen. Annyira kedves volt! Egyáltalán nem szidott össze! Oly sok szeretetet mutatott! Egy éve volt, hogy az utolsó összejövetelen részt vettem, de elgondolkoztam a világ ürességén és azon a tényen, hogy a csillogás mögött csak szomorúság, csalódottság és erkölcstelenség van. Tehát úgy döntöttem, elmegyek a körzetgyűlésre. Amikor megérkeztem a színházépületbe, az utolsó sorba ültem és elbújtam egy sötét sarokban. Nem akartam, hogy a testvérek meglássanak és kérdezősködjenek.

A programban azonban olyan tanács hangzott el, amelyre nagyon nagy szükségem volt. Amikor vége lett, eltökéltem magamban, hogy nemcsak visszatérek Jehova népéhez, hanem átadom magam neki egész szívemmel. A testvérek tárt karokkal fogadtak és a ’tékozló’ visszatért.” (Lukács 15:11–24.) Mindez, elég régen történt és Ada most már 25 éve van a teljes idejű szolgálatban.

Egy másik eltévelyedő személy esete szintén jól végződött. Néhány vén olyan tanácsot adott Josénak, amely sokkal inkább a saját gondolkodásmódjukat tükrözte vissza, mintsem a bibliai alapelveket. José elkedvetlenedetten és neheztelve tétlenségbe süllyedt egy idő után. Nyolc évig volt elkülönülve Isten népétől, és ezalatt az idő alatt házasságot kötött egy hitetlen személlyel és megengedte, hogy egyik gyermekét megkereszteljék a katolikus templomban.

Végül segítséget kapott, amikor a körzetfelvigyázó pásztori látogatást végzett nála és arra buzdította a véneket, hogy ők is ugyanezt tegyék. Megerősödött a hitben és boldogan látta, hogy a felesége is érdeklődni kezd az igazság iránt. José jelenleg vénként szolgál a gyülekezetben. Amint ez a két tapasztalat mutatja, Jehova nem tartja vissza az áldásokat azoktól, akik válaszolnak szerető meghívására, hogy térjenek vissza.

Annak érdekében azonban, hogy valaki ilyen áldásoknak örvendjen, először is értékelnie kell a felkínált segítséget és reagálnia kell arra. A legtöbb gyülekezetben a testvérek emlékeznek azokra, akik tétlenekké váltak és időről időre meglátogatják őket, megpróbálva segíteni nekik. Az ilyen segítségre való reagálás azt mutatja, hogy az illető értékeli Jehova irgalmasságát (Jakab 5:19, 20).

Az igazság az, hogy most van itt az ideje válaszolni Jehova meghívására: „Térjetek vissza hozzám” (Malakiás 3:7; Ésaiás 1:18). Ne várj tovább! A világesemények feltűnő gyorsasággal követik egymást. Az előttünk levő viharos időszakban a legjobb hely, ahol lehetsz, Jehova szervezete, biztonságban az ő védelme alatt. Csak azok reménykedhetnek szilárdan abban, hogy rejtve maradnak Jehova haragja napján, akik őbenne keresnek menedéket (Sofóniás 2:2, 3).

[Kép a 30. oldalon]

Vajon válaszolsz Jehova meghívására: „Térjetek vissza hozzám”?