Ki nyeri el Isten tetszését?
MINDANNYIAN azt szeretnénk, ha szeretnének bennünket a társaink. A keresztényeknek ennél sokkal erősebb vágyuk van arra, hogy elnyerjék Isten tetszését. Jehova Istenről megállapítja a Zsoltárok 84:12: „Kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.” Jézus születésekor örömteli kiáltásban törtek ki az angyalok, ezt ígérve: „a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!” (Lukács 2:14, Csia).
De ki nyeri el Isten tetszését? Vajon Isten irányadó mértékei ugyanolyanok, mint az embereké? Érthetően nem, ahogy erre már rámutattunk az előző cikkben. Valójában, mivel a keresztényeket arra figyelmeztetik, hogy legyenek „követői az Istennek”, mindannyiunknak fel kell tennünk a kérdést: ’Vajon én kedvelem azokat az embereket, akiket Isten kedvel, vagy pedig hajlamos vagyok arra, hogy a világi irányadó mértékeket kövessem, amikor véleményt alkotok az emberekről?’ (Efézus 5:1). Ha szeretnénk elnyerni Jehova tetszését és helyeslését, akkor az ő szemszögéből kell látnunk a dolgokat.
Isten magasabb rendű irányadó mértékei
„Nem személyválogató az Isten — mondta Péter apostol —; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.” Továbbá Péter apostol azt is elmondja, hogy „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette” (Cselekedetek 10:34, 35; 17:26). Ezek után ésszerű levonnunk azt a következtetést, hogy Isten szemében minden ember egyenlő, nem számít, milyen testi jellegzetességgel rendelkezik. Éppen ezért, nem volna helyes, ha egy keresztény helytelenül csak azért kedvelne valakit, mert egy különleges területről való, vagy mert egy bizonyos bőrszínnel rendelkezik, vagy mert egy másik fajhoz tartozik. Az volna inkább a helyes, ha nagy Példaképünket, Jézus Krisztust követnénk, akiről még az ellenségei is elismerték, hogy nem volt részrehajló (Máté 22:16).
A „jelentéktelen” szót néha abban az értelemben szokták használni, ha valami felszínes, vagy nem fontos. A bőrszín is ilyen, jelentéktelen. Valakinek a bőrszíne semmiképpen sem tükrözi vissza, hogy az egyénnek milyen belső tulajdonságai vannak. Amikor azt választjuk meg, hogy kikkel barátkozunk, kikkel eszünk együtt, vagy kikkel rázunk kezet, főleg nem a bőrszínt fogjuk nézni. Emlékezz vissza, az a szűz, aki a romantikus költészet legszebb versei közül néhánynak a megírására ihletett, ezt mondta magáról: „Fekete vagyok, de szép . . . fekete vagyok, [mivel]hogy a nap lesütött engem” (Énekek Éneke 1:5, 6). Sem a faj, sem a szín, nem igazi alap arra, hogy valakit kedveljünk. Annál fontosabb, hogy az illető félje Istent és igazságosan cselekedjen.
Hogyan gondolkodik Isten az anyagi javakról? Mindazok közül, akiket Isten szeret és helyesel, az ő Fia, Jézus Krisztus a legelső. Mégis, amikor a földön volt, ’nem volt hol lehajtania a fejét’ (Máté 8:20). Nem volt földbirtoka, nem voltak házai, mezői, gyümölcsfái, vagy állatai. Ennek ellenére Jehova megjutalmazta, és olyan magas állásba helyezte, ami mindenki felett áll a világegyetemben, kivéve magát Istent (Filippi 2:9).
Jézus Krisztus azért nyerte el Isten tetszését, mert nem anyagi javakban volt gazdag, hanem kiváló cselekedetekben. (Vö. 1Timótheus 6:17, 18.) Ezt tanácsolta a követőinek: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják” (Máté 6:19, 20). Így a keresztények ahelyett, hogy csak azok felé mutatnának érdeklődést, akik a anyagi vonatkozásban gazdagok, nem a világi tulajdonaik alapján különböztetik meg az embereket. Azokat keresik, akik szellemi értelemben gazdagok Isten előtt tekintet nélkül arra, hogy anyagiakban gazdagok, vagy szegények. Sose felejtsük el, hogy ’Isten választotta ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak’ [királyságnak, New World Translation] (Jakab 2:5). Ha Isten szemszögéből nézed, sohasem fogsz beleesni abba az általános hibába, hogy csak az olyan embereket kedveled, és csak az olyan emberek kegyeit keresed, akik anyagilag gazdagok.
Ami a műveltséget illeti, a Biblia világosan megmutatja, hogy Isten arra ösztönöz bennünket, hogy keressük a tudást és a bölcsességet, és elmondja, hogy minden élő közül, aki valaha élt, Jézus Krisztus volt a legnagyobb tanító (Példabeszédek 4:7; Máté 7:29; János 7:46). De nem a világi bölcsesség, vagy műveltség az, amivel elnyerjük Isten tetszését. Ezzel ellentétben Pál ezt mondja nekünk: „nem sokan hívattak bölcsek test szerint, . . . hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket” (1Korinthus 1:26, 27).
Isten nem azokat kedveli, akik világi ismeretekben gazdagok, amit iskolákban és felsőoktatási intézményekben szereztek, hanem azokat, akik az igazság ’tiszta nyelvét’ beszélik, mely a Bibliában, az ő Szavában található (Sofóniás 3:9). Tulajdonképpen maga Jehova tanítja ma a népét egy olyan oktatási program keretében, amely kiterjed a föld legtávolabbi részére. Ahogy Ésaiás próféta megjövendölte, minden népből való nemzetek válaszolnak erre a hívásra, és ezt mondják: „Menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein.” Éppen ezért ahelyett, hogy felmagasztalnák a világi oktatást, a keresztények azokat fogják keresni, akik szavaikkal és cselekedeteikkel bebizonyítják, hogy ők valóban olyan emberek, ’akiket Jehova tanít’. Ha ezt teszik, az Istentől kapott béke bőségét fogják élvezni (Ésaiás 2:3; 54:13).
Elnyerhetjük Isten tetszését
Igen, Isten irányadó mértékei azt illetően, hogy ki nyeri el a tetszését, különböznek az emberekétől. Nekünk azonban arra kell törekednünk, hogy az ő útjai szerint járjunk, ha azt akarjuk, hogy elnyerjük az ő tetszését. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk úgy tekinteni másokra, ahogyan Isten tekint rájuk, és ne az emberi irányadó mértékek szerint, melyeket lehet, hogy az emberi önzés és előítélet befolyásol. Hogyan tudjuk ezt megtenni?
Jehova Isten megvizsgálja az emberek szívállapotát, és azokat az embereket kedveli, akik olyan tulajdonságokat tudnak felmutatni, mint a szeretet, a jóság, a kedvesség és a hosszútűrés. Nekünk is így kell tennünk (1Sámuel 16:7; Galátzia 5:22, 23). Szükséges, hogy megfigyeljük a másik személy belső tulajdonságait, amennyire ezt mi emberek meg tudjuk tenni, és ne azt nézzük, hogy milyen a bőrszíne vagy etnikailag hova tartozik. Ahelyett, hogy azokat keresnénk fel, akik anyagi javakban gazdagok, akkor cselekszünk helyesen, ha elménkben tartjuk Isten nézőpontját a gazdagokról, és azért küzdünk, hogy ’legyünk gazdagok a jó cselekedetekben, legyünk szíves adakozók, közlők’ (1Timótheus 6:18). Ahhoz, hogy elnyerjük Isten tetszését, továbbra is keresnünk kell a pontos ismeretet Istenről és az ő Fiáról, Jézus Krisztusról, hogy jól képzettek legyünk az igazság tiszta nyelvének ismeretében (János 17:3, 17). Ha ezt tesszük, akkor mi is azok között leszünk, akik Isten tetszését élvezik.