Te milyen embereket tartasz értékesnek?

„MENYASSZONY KERESTETIK. Legyen világos bőrű és karcsú, érettségizett, de még jobb, ha egyetemi végzettségű. Mindenféleképpen jó családból származzon, anyagi javakkal. Előnyben az azonos kaszthoz tartozók.”

EZ EGY tipikus házassági hirdetés, melyet egy indiai újságban olvashatsz. Valószínűleg a világ más részein is találkozol hasonlóval. Indiában általában a leendő vőlegény szülei adják fel a hirdetést. A válaszhoz valószínűleg fényképet csatolnak egy lányról, aki fényes piros szárit visel, és rengeteg aranyékszerrel van felékesítve. Ha a szülők jóváhagyják, elkezdődhet a tárgyalás a házasságról.

Általános alapvető értékek

Indiában elég általános, hogy világos bőrű menyasszonyt keresnek. Ez abból a mélyen gyökerező hitből ered, hogy a hindu társadalom úgynevezett alacsonyabb kasztjaihoz tartozók sötét bőrűek. Nemrégiben az indiai televízió egy olyan történetet sugárzott, mely egy világos és egy sötét bőrű lányról szólt. A világos bőrű lány kegyetlen és modortalan, a sötét bőrű lány pedig kedves és gyengéd volt. Egy varázslatos fordulat következtében a világos bőrű lány sötét bőrű lett büntetésképpen, a sötét bőrű lány pedig világos bőrűvé változott. A történet tanulsága nyilvánvalóan az volt, hogy a jó győzedelmeskedett, és a jutalom a vágyott világos színű bőr volt.

Az ilyenfajta faji előítélet gyakran sokkal mélyebben beleivódott az emberekbe, mint egyesek gondolnák. Például egy ázsiai ember talán elmegy egy nyugati országba, és azon panaszkodik, hogy rosszul bánnak vele a bőrszíne és a ferde szeme miatt. Az ilyen cselekedetek zavarják, és azt érzi, hogy elfogultak vele szemben. De amikor visszatér hazájába, lehet, hogy ő is hasonlóan bánik egy másik etnikai csoporthoz tartozó személlyel. Még ma is nagy szerepet játszik az etnikai hovatartozás abban, ahogy sok ember egy másik embert megítél.

„A pénz szerzi meg mindezeket” — írta az ókori Salamon király (Prédikátor 10:16). Milyen igaz! A gazdagság szintén befolyásolja, hogy hogyan vélekednek egy emberről. De a gazdagság forrására ritkán kérdeznek rá. Vajon a kemény munka, vagy a jó gazdálkodás következtében lett valaki gazdag, vagy pedig tisztességtelen úton jutott hozzá? Ez aligha számít. Akár tisztességes úton szerezték a vagyont, akár nem, a gazdagság sok embert arra késztet, hogy keresse a tulajdonos kegyeit.

Ebben a versenyszellemű világban nagyra becsülik a magasabb iskolai végzettséget is. Már akkor, amikor a gyermek megszületik, a szülők arra éreznek ösztönzést, hogy hatalmas összegeket kezdjenek el félretenni az iskoláztatásra. Amikor a gyermek két- vagy hároméves lesz, azon aggódnak, hogy a megfelelő bölcsődében, vagy óvodában helyezzék el, ami az első lépcső az egyetemi végzettség felé vezető hosszú úton. Néhányan úgy gondolják, hogy egy tekintélyes diplomával együtt jár az a jog, hogy az emberek tisztelik és megbecsülik.

Igen, a bőrszín, a műveltség, a pénz, és az etnikai hovatartozás olyan irányadó mértékké váltak, amely alapján sok ember megítél, vagy éppen elítél másokat. Ez egy olyan tényező, amely meghatározza, hogy ki iránt mutatnak érdeklődést, és kit utasítanak vissza. De mi a helyzet veled? Te kiket részesítesz előnyben? Vajon a pénz, a bőrszín, vagy a magasabb végzettség alapján van, akit több kegyben, nagyobb érdemben és tiszteletben részesítesz? Ha ez így van, akkor komolyan meg kell vizsgálnod érzéseid alapját.

Vajon ezek helyes irányadó mértékek?

A Hindu World című könyv megjegyzi: „Ha az alacsonyabb kaszthoz tartozó ember megöl egy brāhmint, halálra kínozhatják, a vagyonát elkobozhatják, és a lelke örökké átkozott. De ha egy brāhmin bárkit is megöl, csak pénzzel bírságolható, és sosem büntethetik halállal.” Bár ez a könyv az ősi időkről beszél, mi a helyzet napjainkban? A faji előítéletek és közösségi feszültségek miatt még a XX. században is szinte patakokban folyt a vér. És ez nem csupán India területére korlátozódott. Állandósult a gyűlölet és az erőszak az apartheid jóvoltából Dél-Afrikában, a faji előítélet az Egyesült Államokban, a nacionalista előítélet a balti területeken — és még folytathatnánk tovább; ezek mind a vele született felsőbbrendűség érzése miatt vannak. Az biztos, ha a faja, vagy a nemzetisége miatt részesítünk valakit előnyben, az nem fog jó és békés gyümölcsöket teremni.

Mi a helyzet a gazdagsággal? Kétségtelen, hogy sokan becsületes úton és kemény munkával szerezték vagyonukat. Azonban óriási vagyont halmoztak fel az alvilági bűnözők, a feketézők, a kábítószer-kereskedők, a törvénytelen fegyverkereskedők és még sokan mások. Igaz, néhányan közülük adakoznak jótékony célokra és a szegények javára. Bűnös tevékenységük azonban elmondhatatlan szenvedést és nyomorúságot okozott áldozataiknak. Még a viszonylag kisstílű bűnözők is, akik csak megvesztegetésben, vagy kétes üzleti fogásokban vettek részt; csalódást, kárt, sőt még halált is okoznak, amikor termékeik, vagy szolgáltatásaik nem válnak be, vagy hibásan működnek. A vagyon birtoklása önmagában bizony nem lehet a kedvező megítélésnek az alapja.

És mi a helyzet az iskolázottsággal? Ha valakinek a neve után a végzettségek és címek hosszú listája áll, az vajon garantálja, hogy az illető tisztességes és becsületes? Ez vajon elég arra, hogy értékeléssel nézzünk fel rá? Az igaz, hogy az iskolázottság kibővítheti az ember lehetőségeit, és sokan, akik mások javára használják fel tudásukat, megérdemlik, hogy becsüljék és tiszteljék őket. De a történelem bővelkedik olyan példákban, amikor a tanult réteg kizsákmányolta és elnyomta a tömegeket. Vedd figyelembe azt is, hogy napjainkban mi történik a főiskolai és az egyetemi színtéren. A kábítószer-élvezet és a nemi betegségek problémái sújtják az egyetemi területeket, és sok diák csak azért kéri a felvételét, mivel kizárólag pénzre, hatalomra és hírnévre törekszik. Egyedül az iskolázottság aligha lehet az igazi jellem megbízható mutatója.

Nem, a bőrszín, az iskolázottság, a pénz és az etnikai hovatartozás, vagy más hasonló tényezők nem helyes alapok arra, hogy mások értékeit ezek alapján ítéljük meg. Nem szabad, hogy a keresztények kizárólag ilyen eszközökkel vívják ki mások elismerését. Mit vegyünk akkor figyelembe, amikor véleményt alkotunk valakiről? Milyen irányadó mértékeket kövessünk?