Jehova áldása gazdaggá tesz

„Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (PÉLDABESZÉDEK 10:22).

1—3. Mialatt sokan aggodalmaskodnak az anyagi dolgok miatt, az anyagi gazdagsággal kapcsolatban milyen tényt kell elismerni?

NÉMELY ember állandóan a pénzről vagy annak hiányáról beszél. Az elmúlt években sajnálatos módon bőven volt miről beszélniük. A nyugati világ 1992-ben a gazdaság pangását, a vezetők és beosztottak utcára kerülését tapasztalja. Sokan csodálkoznának, ha ismét tartós jólétnek örvendhetnének.

² Helytelen talán anyagi jólétünk miatt aggódni? Nem, sőt egy bizonyos fokig természetes. Létezik ugyanakkor, egy a gazdagsággal kapcsolatos alapigazság, amit fel kell ismernünk: Végső soron minden anyagi természetű dolog a Teremtőtől származik. Ő „az Úr Isten, a ki . . . kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak” (Ésaiás 42:5).

³ Jehova nem rendelte el eleve, hogy ki legyen gazdag és ki legyen szegény, és mindnyájan felelősek vagyunk azért, hogy milyen módon használjuk fel, bármennyit kapjunk is ’a föld termési’-ből. Ha gazdagságunkat arra használjuk, hogy hatalmat gyakoroljunk mások felett, Jehova felelősségre fog vonni bennünket. És mindazok, akik inkább a gazdagságnak szolgálnak, mint Jehovának, azt fogják tapasztalni, hogy „a ki bízik az ő gazdagságában, elesik” (Példabeszédek 11:28; Máté 6:24; 1Timótheus 6:9). Az olyan anyagi jólét, amely nem párosul Jehova iránti engedelmes szívvel, tulajdonképpen semmit nem ér (Prédikátor 2:4–12, 19, 20; Lukács 16:9).

A legfontosabb jólét

4. Miért jobb a szellemi jólét az anyagi bőségnél?

⁴ Az anyagi jólét mellett a Biblia a szellemi jólétről is beszél. S egyértelműen e második a jobb (Máté 6:19–21). A szellemi jólét megnyugtató kapcsolatot eredményez Jehovával, ami örökre fennmaradhat (Prédikátor 7:12). Sőt, Isten szellemi értelemben gazdag szolgái nem maradnak ki az egészséges anyagi áldásokból sem. Az új világban a szellemi gazdagság anyagi jóléttel párosul majd. A hűségesek anyagi biztonságot fognak élvezni, amit ma sokan csak elkeseredett verseny, valamint az egészség és boldogság feláldozása árán nyernek el (Zsoltárok 72:16; Példabeszédek 10:28; Ésaiás 25:6–8). Akkor úgy találják majd, hogy minden úton „az Úrnak áldása . . . gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (Példabeszédek 10:22).

5. Milyen ígéretet tett Jézus az anyagi dolgokkal kapcsolatban?

⁵ Azok, akik értékelik a szellemi dolgokat, már ma is bizonyos fokú nyugalmat éreznek az anyagi dolgokat illetően. Igaz, azért dolgoznak, hogy kifizethessék számláikat és elláthassák családjukat. Némelyikük talán még a munkáját is elveszítette a gazdasági pangás ezen időszakában. Mégsem borítja el őket az aggodalom. Inkább Jézus ígéretében bíznak, aki ezt mondta: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? . . . Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát [királyságát, NW], és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:31–33).

Szellemi gazdagság ma

6., 7. a) Mutasd be Isten népe szellemi jólétének néhány vonását! b) Milyen prófécia teljesedik ma, és milyen kérdéseket vet ez fel?

⁶ Jehova népe úgy döntött, hogy a Királyságot teszi életében az első helyre — s tagjai milyen áldottak! Gazdag sikernek örvendenek a tanítványképző munkában (Ésaiás 60:22). Jehovától tanítottak, élvezve a „hű és bölcs szolgá”-n keresztül nyújtott szellemi jó dolgoknak szakadatlan áradatát (Máté 24:45–47; Ésaiás 54:13). Továbbá Jehova szelleme van rajtuk, ami örömteli nemzetközi testvériséggé formálja őket (Zsoltárok 133:1; Márk 10:29, 30).

⁷ Ez valóban szellemi jólét, amit pénzen nem lehet megvásárolni; Jehova ígéretének szembetűnő beteljesedése: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen” (Malakiás 3:10). Napjainkban ezen ígéret beteljesedését látjuk. De miért kéri Jehova, minden gazdagság Forrása, hogy szolgái hozzák be a tizedet? Vajon ki merít hasznot a tizedből? E kérdések megválaszolásához fontoljuk meg, miért is mondta Jehova e szavakat Malakiáson keresztül az i. e. V. században.

Tizedek és ajándékok

8. A Törvényszövetség szerint mitől függött Izrael anyagi jóléte?

⁸ Malakiás idejében Isten népe nem virágzott. Miért? Részben az ajándékok és tizedek miatt. Akkoriban Izrael a Mózesi Törvény alatt volt. Amikor Jehova megkötötte ezt a szövetséget, megígérte, hogy ha Izrael megtartja a maga részét, akkor ő mind szellemileg, mind anyagilag megáldja őket. Izrael jóléte tulajdonképpen a nép hűségétől függött (5Mózes 28:1–19).

9. Az ókori Izrael napjaiban miért követelte meg Jehova Izraeltől, hogy fizessen tizedet és hozzon ajándékokat?

⁹ Izrael Törvény alatti kötelezettségéhez tartozott az ajándékok elvitele a templomba és a tized megfizetése. Az ajándékok egy csoportját teljesen elégették Jehova oltárán, a másik csoportot pedig megosztották a papok és az áldozatot felajánló emberek között; Jehovának ajánlották fel a különleges részeket (3Mózes 1:3–9; 7:1–15). A tizedre vonatkozóan Mózes ezt mondta az izraelitáknak: „A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak” (3Mózes 27:30). A tized a sátornál, majd később a templomban szolgáló lévita munkásoknak adatott. A nem papi léviták a kapottak egy tizedét az ároni papságnak adták (4Mózes 18:21–29). Miért követelte meg Jehova Izraeltől a tized fizetését? Először is azért, mert így kézzelfogható módon fejezhették ki értékelésüket Jehova jóságáért. Másodszor azért, mert ezáltal hozzájárulhattak a léviták eltartásához, akiknek így lehetőségük volt arra, hogy kötelességeikre koncentráljanak, beleértve a Törvény tanítását is (2Krónika 17:7–9). Ily módon a tiszta imádatot is támogatták, és mindenki hasznot merített ezen elrendezésből.

10. Mi történt akkor, ha Izrael elmulasztott tizedet és ajándékokat hozni?

¹⁰ Bár a tizedet és az ajándékokat később a léviták használták fel, azokat valójában Jehovának szánták, s így jó minőségűnek, hozzá méltónak kellett lenniük (3Mózes 22:21–25). Mi történt, ha az izraeliták elmulasztották elhozni a tizedet, vagy rosszabb minőségű ajándékokat hoztak? A Törvény nem írt elő büntetést, de voltak következmények. Jehova nem árasztotta ki áldását, és a léviták — megfosztva az anyagi támogatástól — elhagyták templomi feladataikat, hogy magukról gondoskodjanak. Így az egész Izrael szenvedett.

„Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!”

11., 12. a) Mi volt a következménye annak, ha Izrael elhanyagolta a Törvény megtartását? b) Mivel bízta meg Jehova Izraelt, amikor visszahozta őket Babilonból?

¹¹ Izrael történelme során néhányan példamutató módon megpróbálták megtartani a Törvényt, beleértve a tized megfizetését is (2Krónika 31:2–16). A nemzet azonban általában hanyag volt. Újra és újra megszegték a Jehovával kötött szövetséget, míg végül ő megengedte, hogy i. e. 607-ben legyőzzék őket, és számkivetésbe kerüljenek Babilonba (2Krónika 36:15–21).

¹² Ez kemény fegyelmezés volt, ám hetven év után Jehova visszahelyezte népét annak szülőföldjére. Az Ésaiás könyvében található, Paradicsomról szóló próféciáknak először e visszatérés után kellett beteljesedniük (Ésaiás 35:1, 2; 52:1–9; 65:17–19). Mégis annak fő oka, hogy Jehova visszahozta népét, nem egy földi Paradicsom építése, hanem a templom és az igaz imádat helyreállítása volt (Ezsdrás 1:2, 3). Ha Izrael engedelmeskedett volna Jehovának, az anyagi előnnyel járt volna, és Jehova áldása gazdaggá tette volna őt mind szellemileg, mind anyagilag. Éppen ezért közvetlenül a szülőföldjükre való visszaérkezésük után, i. e. 537-ben a zsidók oltárt építettek Jeruzsálemben és hozzákezdtek a templom újjáépítéséhez. Azonban erős ellenállásba ütköztek és leálltak (Ezsdrás 4:1–4, 23). Ennek következtében Izrael nem élvezte Jehova áldását.

13., 14. a) Mi történt, amikor Izrael elmulasztotta újjáépíteni a templomot? b) Hogyan került végül a templom újjáépítésre, és Izrael milyen további mulasztásairól készült feljegyzés?

¹³ I. e. 520-ban Jehova elküldte Aggeus és Zakariás prófétát, hogy buzdítsák Izraelt a templomépítési munkához való visszatérésre. Aggeus rámutatott, hogy a nemzet Jehova háza iránti buzgalom hiánya miatt anyagi gondokkal küzd. Ezt mondta: „Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr” (Aggeus 1:5–8).

¹⁴ Aggeus és Zakariás buzdítására az izraeliták ’meggondolták útaikat’, és a templom felépült. Mintegy hatvan évvel később azonban Nehémiás meglátogatta Jeruzsálemet, és azt tapasztalta, hogy Izrael kezdi ismét elhanyagolni Jehova Törvényét. Ő kiigazította ezt. Ám a második látogatás során úgy találta, hogy a helyzet újfent romlott. Így számolt be erről: „Megtudtam azt is, hogy a Léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az ő mezejére szélede el az Isten házában szolgáló Léviták és énekesek közül” (Nehémiás 13:10). Ez a hiba kiigazításra került, és „az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba” (Nehémiás 13:12).

Jehova megrablása

15., 16. Milyen mulasztásokért rótta meg Jehova Izraelt Malakiás által?

¹⁵ Malakiás prófétálása valószínűleg ugyanerre az időszakra esett, s e próféta többet mond el nekünk Izrael hűtlenségéről. A következőképpen jegyezte fel Jehova szavait Izrael számára: „Ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet.” Mi volt a hiba? Jehova megmagyarázta: „Hogyha vakot hoztok áldozatul: nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az?” (Malakiás 1:6–8).

¹⁶ Ezzel az élénk leírással Malakiás megmutatta, hogy bár az izraeliták vittek ajándékokat, azok gyenge minősége igen nagy tiszteletlenségről tanúskodott. Malakiás ezt is írta: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura.” Az izraeliták csodálkoztak, nem értve mit kell tenniük, s megkérdezték: „Miben térjünk meg?” Jehova így válaszolt: „Az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem.” Hogyan csalhatta [rabolhatta meg, NW] Izrael Jehovát, a minden gazdagság Forrását? Jehova ezt válaszolta: „A tizeddel és az áldozni valóval” (Malakiás 3:7, 8). Igen, azáltal, hogy elmulasztotta bevinni a tizedet és az ajándékokat, Izrael megrabolta Jehovát.

17. Milyen célt szolgáltak a tizedek és az ajándékok Izraelben, és milyen ígéretet tett Jehova a tizedekkel kapcsolatban?

¹⁷ E történelmi háttér rámutat a tized és az ajándék izraelbeli jelentőségére. Az adományozó részéről mindkettő az értékelés bizonyítéka volt. Ezenkívül hozzájárult az igaz imádat anyagi támogatásához. Jehova így buzdította Izraelt: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba.” Rámutatva arra, mi fog történni, ha így tesznek, megígérte: „Árasztok reátok áldást bőségesen” (Malakiás 3:10). Jehova áldása gazdaggá tette volna őket.

Megítélve „az Igaz Úr” által

18. a) Kinek az eljövetelére figyelmeztetett Jehova? b) Mikor történt meg az eljövetel a templomhoz, kire vonatkozott, és mi volt az eredménye Izrael számára?

¹⁸ Jehova Malakiáson keresztül arra is figyelmeztetett, hogy eljön megítélni népét. „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az [igaz, NW] Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malakiás 3:1). Mikor történt meg ez a megígért eljövetel a templomba? A Máté 11:10-ben Jézus Malakiás próféciáját idézi az utat előkészítő követről, s Keresztelő [Alámerítő, NW] Jánosra alkalmazza azt (Malakiás 4:5; Máté 11:14). Tehát i. sz. 29-ben érkezett el az ítélet ideje! Ki volt a második követ, a szövetség követe, aki elkísérte Jehovát, „az igaz Urat” a templomhoz? Maga Jézus, aki két alkalommal is elment a jeruzsálemi templomhoz és drámai módon megtisztította azt, kiűzve a becstelen pénzváltókat (Márk 11:15–17; János 2:14–17). Az ítéletnek erről az első századi idejéről Jehova prófétája útján ezt kérdezte: „Kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor?” (Malakiás 3:2). Izrael valóban nem állt meg. Megvizsgáltatott, hiányosnak találtatott, és i. sz. 33-ban elvettetett mint Jehova kiválasztott nemzete (Máté 23:37–39).

19. Hogyan tért vissza Jehovához és milyen áldásban részesült egy maradék az első században?

¹⁹ Malakiás azonban ezt is írta: „[Jehova, NW] ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak” (Malakiás 3:3). Ezzel összhangban míg az első századi, magukat Jehova szolgálójának valló emberek legtöbbje elvettetett, némelyek megtisztíttattak és Jehovához tértek, elfogadható áldozatokat ajánlva fel neki. Kik voltak ők? Azok, akik válaszoltak Jézusnak, a szövetség követének. Százhúsz ilyen kedvezően reagáló gyűlt össze i. sz. 33 Pünkösdjén Jeruzsálemben, egy felső szobában. A szent szellemtől megerősítve igazságosságban felajánlott ajándékot kezdtek bemutatni, s számuk gyorsan nőtt. Hamarosan a Római Birodalom egész területén megjelentek (Cselekedetek 2:41; 4:4; 5:14). Egy maradék tehát visszatért Jehovához (Malakiás 3:7).

20. Mi történt Isten új Izraelével, amikor Jeruzsálem és a templom le lett rombolva?

²⁰ Izrael e maradéka, amelyhez immár az úgymond Izrael gyökértörzsébe beoltott pogányok is hozzátartoztak, Istennek egy „Izraele” volt, egy olyan nemzet, amely szellemtől felkent keresztényekből állt (Galátzia 6:16; Róma 11:17). „A nap, . . . mint a sütő-kemencze” jött el a testi Izraelre i. sz. 70-ben, amikor is Jeruzsálemet és templomát a római hadsereg elpusztította (Malakiás 4:1; Lukács 19:41–44). Mi történt Isten szellemi Izraelével? Jehova ’kedvezett nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt’ (Malakiás 3:17). A felkent keresztény gyülekezet megszívlelte Jézus prófétai figyelmeztetését (Máté 24:15, 16). Megmenekültek, és Jehova áldása továbbra is szellemileg gazdaggá tette őket.

21. Milyen kérdés vetődik fel a Malakiás 3:1-gyel és 10-zel kapcsolatban?

²¹ Micsoda igazolása ez Jehovának! De hogyan teljesedik ma a Malakiás 3:1? És hogyan kell egy kereszténynek válaszolnia a Malakiás 3:10 buzdítására, miszerint hozzon be minden tizedet a tárházba? Erről szól a következő cikk.

Ki tudnád fejteni?

◻ Végül is ki a minden gazdagság Forrása?

◻ Miért jobb a szellemi jólét az anyagi gazdagságnál?

◻ Milyen célt szolgált Izraelben a tized és az ajándékok?

◻ Mikor jött el Jehova, „az igaz Úr” a templomhoz, hogy megítélje Izraelt, és milyen eredménnyel?

◻ Kik tértek vissza Jehovához, miután ő az i. sz. első században eljött templomához?

[Kép a 10. oldalon]

Jehova az i. sz. első században ítéletre jött el a templomhoz, Jézus, a szövetség követe által képviselve