„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba”

„Ezzel próbáljatok meg engem, . . . ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit” (MALAKIÁS 3:10).

1. a) Milyen felhívást intézett Jehova a népéhez az i. e. V. században? b) Milyen eredménnyel járt az i. sz. I. században Jehova ítéletre történő eljövetele a templomhoz?

AZ I. E. V. században az izraeliták hűtlenek lettek Jehovához. Nem adták meg a tizedet és hibás állatokat vittek a templomba ajándékként. Jehova viszont azt ígérte, hogy ha beviszik tárházába a teljes tizedet, bőségesen ki fogja árasztani rájuk áldását (Malakiás 3:8–10). Mintegy 500 évvel később Jehova az ő szövetségkövete, Jézus által ítéletre jött el a jeruzsálemi templomhoz (Malakiás 3:1). Izrael mint nemzet hiányosnak találtatott; azok az emberek azonban, akik visszatértek Jehovához, gazdag áldásban részesültek (Malakiás 3:7). Felkenettek, hogy Jehova szellemi fiaivá, egy új teremtéssé, „az Istennek Izráelé”-vé legyenek (Galátzia 6:16; Róma 3:25, 26).

2. Mikor volt a Malakiás 3:1–10 második beteljesedése, és minek a megtételére kapunk felhívást ezzel kapcsolatban?

² Mintegy 1900 évvel később, 1914-ben a Malakiás 3:1–10-ben szereplő, Istentől ihletett szavak második beteljesedéseként Jézus trónra emeltetett mint Isten égi Királyságának Királya. Ezzel az izgalmas eseménnyel kapcsolatban a keresztények ma felhívást kapnak arra, hogy a tizedet mind hozzák be a tárházba. Ha így teszünk, mi is bőséges áldásnak örvendhetünk majd.

3. Ki volt az a követ, aki előkészítette az utat Jehova előtt a) az első században? b) az első világháborút megelőzően?

³ A templomhoz történő eljövetelével kapcsolatban Jehova ezt mondta: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat” (Malakiás 3:1). Ennek első századi beteljesedéseként Keresztelő [Alámerítő, NW] János ment el Izraelhez, hogy a bűnök megbánását prédikálja (Márk 1:2, 3). Vajon Jehovának a templomához történő második eljövetelével kapcsolatban volt-e előkészítő munka? Igen. Az első világháborút megelőző évtizedekben a világ színterén megjelentek a Bibliakutatók, akik tiszta bibliai tantételeket tanítottak és leleplezték az olyan, Istent gyalázó hazugságokat, mint például a Háromságról és a pokoltűzről szóló tanítás. Figyelmeztettek a Pogányok Idejének 1914-ben elérkező végére is. Sokan válaszoltak az igazság e fényhordozóinak felhívására (Zsoltárok 43:3; Máté 5:14, 16).

4. Milyen kérdésnek kellett eldőlnie az Úr napján?

⁴ Az 1914-es évvel elkezdődött az, amit a Biblia ’az Úr napjának’ nevez (Jelenések 1:10). Nagy jelentőségű eseményeknek kellett e napon történniük, például „a hű és bölcs szolga” azonosításának és kinevezésének „[a Mester] minden jószága fölött” (Máté 24:45–47). Akkor, 1914-ben, egyházak ezrei vallották magukat kereszténynek. Vajon melyik csoportot ismerte el a Mester, Jézus Krisztus az ő hű és bölcs szolgájaként? Ez a kérdés akkor dőlt el, amikor Jehova eljött a templomához.

Eljövetel a szellemi templomhoz

5., 6. a) Melyik templomhoz jött el Jehova ítéletre? b) Milyen ítéletet kapott a kereszténység Jehovától?

⁵ De vajon melyik templomhoz jött el? Nyilván nem a Jeruzsálemben álló, betű szerinti templomhoz. Az ottani templomok közül az utolsót még i. sz. 70-ben elpusztították. Van azonban Jehovának egy nagyobb temploma, amit a jeruzsálemi előárnyékolt. Pál beszélt erről a nagyobb templomról és rámutatott arra, milyen hatalmas is az valójában, égi szent helyével és itt lévő földi udvarával (Zsidók 9:11, 12, 24; 10:19, 20). Ehhez a nagyobb szellemi templomhoz jött el Jehova ítélkezésre. (Vö. Jelenések 11:1; 15:8.)

⁶ Mikor történt ez? A rendelkezésünkre álló tekintélyes mennyiségű bizonyíték szerint 1918-ban.a És milyen eredménnyel? Ami a kereszténységet illeti: Jehova látott egy szervezetet, amelynek keze vértől csöpögött, egy korrupt vallási rendszert, amely prostitúciót folytatott a világgal, szövetkezett a gazdaggal és elnyomta a szegényt, továbbá pogány tantételeket tanított a tiszta imádat gyakorlása helyett (Jakab 1:27; 4:4). Jehova azonban Malakiáson keresztül így figyelmeztetett: „Gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát” (Malakiás 3:5). A kereszténység mindezt megtette, sőt még rosszabbakat is. 1919-re már világosan látható volt, hogy Jehova pusztulásra ítélte Nagy-Babilonnak, a hamis vallás világméretű építményének többi részével együtt. Attól kezdve szólt a következő felhívás az igaz szívű egyénekhez: „Fussatok ki belőle én népem” (Jelenések 18:1, 4).

7. Kit ismert el Jézus az ő hű és bölcs szolgájaként?

⁷ Ki volt hát a hű és bölcs szolga? Az első században egy kis csoport, aki válaszolt Keresztelő [Alámerítő, NW] Jánosnak és Jézusnak, a szövetség követének tanúskodó munkájára. A mi századunkban, az 1914-hez vezető években néhány ezren reagáltak a Bibliakutatók előkészítő munkájára. Ezek az emberek kemény próbákat álltak ki az első világháború alatt, de bebizonyították, hogy szívük Jehovával van.

Egy megtisztító munka

8., 9. Milyen megtisztításra volt szüksége a hű és bölcs szolgának 1918-ban, és milyen ígéretet tett Jehova ezzel kapcsolatban?

⁸ Azonban még ennek a csoportnak is tisztításra volt szüksége. Némelyek, akik csatlakoztak hozzájuk, a hit ellenségének bizonyultak — ezeket el kellett távolítani (Filippi 3:18). Mások vonakodtak részt vállalni abból a felelősségből, amit Jehova szolgálata jelentett, és elsodródtak (Zsidók 2:1). S mindezektől eltekintve, voltak még olyan megmaradt babiloni szokások is, amelyeket ki kellett küszöbölni. A hű és bölcs szolgának szervezeti szempontból is szüksége volt a megtisztításra. Meg kellett tanulni és alkalmazni kellett a világ iránti semlegesség helyes álláspontját. És amint a világ egyre romlottabbá vált, kemény harcot kellett kezdeni az erkölcsi és a szellemi tisztátalanság távoltartására a gyülekezetektől. (Vö. Júdás 3, 4.)

⁹ Igen, megtisztításra volt szükség, de Jehova szeretően azt ígérte a trónra emelt Jézusra vonatkozóan: „És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak” (Malakiás 3:3). Szövetségének követe által Jehova 1918 óta teljesíti ígéretét és megtisztítja népét.

10. Milyen ajándékot hozott Isten népe, és milyen felhívást intézett hozzájuk Jehova?

¹⁰ Egyaránt hasznot merítenek Jehovának mint ötvösnek vagy ezüsttisztogatónak a tevékenységéből Krisztus felkent testvérei, valamint a nagy sokaság, amely később csatlakozott hozzájuk Jehova szolgálatában (Jelenések 7:9, 14, 15). Szervezetként jöttek és jönnek még mindig, hogy igazságosságban felajánlott ajándékot mutassanak be. És ajándékuk „kedves lesz az Úrnak, . . . mint a régi napokban és előbbi esztendőkben” (Malakiás 3:4). Őket hívta Jehova a prófétája által: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen” (Malakiás 3:10).

Ajándékok és tizedek

11. Miért nem követelmény többé a Mózesi Törvény szerinti ajándék?

¹¹ Malakiás napjaiban Isten népe betű szerinti ajándékokat és tizedeket vitt, például gabonát, gyümölcsöt és haszonállatot. A hűséges izraeliták még Jézus idejében is betű szerinti felajánlásokat tettek a templomban. Jézus halála után azonban minden megváltozott. A Törvény a különleges anyagi ajándékok és tizedek bemutatásának parancsával együtt eltöröltetett (Efézus 2:15). Jézus tökéletesen megvalósította a Törvény szerinti felajánlások prófétai mintáját (Efézus 5:2; Zsidók 10:1, 2, 10). De akkor hogyan vihetnek a keresztények ajándékokat és tizedeket?

12. Milyen szellemi felajánlást tesznek, és milyen áldozatot mutatnak be a keresztények?

¹² Az ő ajándékaik elsősorban szellemiek. (Vö. Filippi 2:17; 2Timótheus 4:6.) Pál például mint felajánlásról beszél a prédikálómunkáról, amikor ezt mondja: „Annakokáért ő általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.” Egy másfajta szellemi áldozatra mutat rá, amikor így buzdít: „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten” (Zsidók 13:15, 16). Amikor a szülők arra buzdítják gyermekeiket, hogy lépjenek be az úttörőszolgálatba, mondhatni felajánlják őket Jehovának; mint ahogyan Jefte felajánlotta lányát „égőáldozatul” Istennek, aki megadta számára a győzelmet (Bírák 11:30, 31, 39).

13. Miért nem követelmény, hogy a keresztények jövedelmük betű szerinti tizedét adják?

¹³ És mi a helyzet a tizedekkel? Vajon a keresztények kötelesek félretenni és Jehova szervezetének adni anyagi jövedelmük tizedét úgy, ahogy ezt a kereszténység némely egyházában teszik? Nem, ez nem követelmény. Nincs olyan írásszöveg, amely ilyen szabályt állítana fel a keresztények számára. Amikor Pál a júdeai szükségben lévők részére összegyűjtötte az adományokat, nem említett egy konkrét százalékot, amit adni kell. Ehelyett a következőt mondta: „Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Korinthus 9:7). A különleges szolgálatot végzőkről szólva Pál rámutatott, hogy míg némelyeket nagyon helyesen önkéntes adományokkal támogattak, ő kész volt dolgozni és gondoskodni önmagáról (Cselekedetek 18:3, 4; 1Korinthus 9:13–15). Nem volt kijelölve tized erre a célra.

14. a) Miért nem a teljes lényünk Jehovának történő átadását jelképezi a tized bevitele? b) Mit jelképez a tized?

¹⁴ A tized a keresztények számára nyilván jelképez vagy képvisel valamit. Mivel tizedről van szó, és a tízes szám a Bibliában gyakran a földi teljességet jelképezi, vajon a tized teljes lényünk Jehovának történő átadását jelképezi? Nem. Amikor átadjuk magunkat Jehovának és ezt vízben való alámerítkezéssel szemléltetjük, akkor teljes lényünket adjuk neki. Önátadásunktól kezdve már semmink sincs, ami ne Jehováé lenne. Jehova azonban megengedi az embereknek, hogy rendelkezzenek afelett, ami az övék. A tized tehát azt a részt jelenti, amit a miénkből Jehovának viszünk vagy használunk az ő szolgálatában iránta érzett szeretetünk jeleként és annak elismeréséül, hogy mi az övéi vagyunk. Az újkori tizednek nem feltétlenül kell tizedrésznek lennie. Bizonyos esetekben kevesebb, máskor több. Mindenki annyit hoz, amennyire a szíve indítja és amennyit a körülményei megengednek.

15., 16. Mit foglal magában szellemi tizedünk?

¹⁵ Mit foglal magában ez a szellemi tized? Egyrészt Jehovának adott időnket és energiánkat. Az az idő, amit az összejöveteleken, körzetgyűléseken, kongresszusokon és szántóföldi szolgálatban töltünk, ezek Jehovának adott dolgok — tizedünk része. A betegek meglátogatására, a másoknak nyújtott segítségre fordított idő és energia ismét csak tizedünkhöz tartozik. A Királyság-terem építésében, illetve a terem takarításában és fenntartásában való részvétel szintén annak részét képezi.

¹⁶ Tizedünkhöz tartoznak az anyagi adományok is. Jehova szervezetének az elmúlt években tapasztalható rendkívüli növekedésével nőttek az anyagi terhek is. A már meglévők üzemben tartása mellett új Királyság-termekre, fiókhivatalokra és Kongresszusi Termekre van szükség. Azok költségeinek fedezése, akik — gyakran jelentős személyes áldozat árán — alkalmassá teszik magukat a különleges szolgálatra, szintén komoly kiadást jelent. Az 1991-es évben csupán a misszonáriusok, utazófelvigyázók és különleges úttörők ellátásának költségei több mint 40 millió dollárt tettek ki, amit teljes egészében az önkéntes adományok fedeztek.

17. Mennyit kellene adnunk szellemi tizedünkként?

¹⁷ Mennyit kell nekünk adnunk mint a mi szellemi tizedünket? Jehova nem határoz meg konkrét százalékot. Az önátadás tudata, Jehova és a testvérek iránti őszinte szeretet, valamint annak a felismerésnek a sürgető érzése, hogy vannak még megmentésre váró életek, arra buzdítanak bennünket, hogy teljes szellemi tizedünket vigyük be [a tárházba]. Késztetve érezzük magunkat arra, hogy a lehető legteljesebb mértékben szolgáljuk Jehovát. Ha fukarkodnánk, ha kelletlenül adnánk magunkat vagy javainkat, az olyan lenne, mintha megrabolnánk Istent. (Vö. Lukács 21:1–4.)

Bőségesen megáldva

18., 19. Milyen módon áldott Jehova népe, amiért a teljes tizedet beviszi?

¹⁸ Jehova népe 1919 óta idejével, energiájával és anyagi forrásaival bőkezűen reagál a prédikálómunka szükségleteire. Valóban beviszik a teljes tizedet a tárházba. Ennek eredményeképpen Jehova beteljesítette ígéretét és bőségesen kitöltötte áldását. Ez legszemléletesebben a számszerű növekedésből látható. Jehova azon néhány ezer felkent szolgájából, akiket akkor talált, amikor eljött a templomához 1918-ban, mára a felkentek és társaik, a más juhok jóval több mint négymillióra növekedtek 211 különböző országban (Ésaiás 60:22). Ők megáldattak az igazság egyre növekvő megértésével. A prófétai szó még biztosabbá tétetett számukra. Jehova szándékának megvalósulásába vetett bizalmuk erősen megalapozott (2Péter 1:19). Valóban „az Úr [Jehova, NW] tanítványai” (Ésaiás 54:13).

¹⁹ Malakiáson keresztül Jehova további áldást jövendölt meg: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét” (Malakiás 3:16). Valamennyi, magát kereszténynek valló szervezet közül egyedül Jehova Tanúi gondolnak Isten nevére és dicsőítik azt a nemzetek között (Zsoltárok 34:4). Milyen boldogok, hogy a biztosíték szerint Jehova megemlékezik hűségükről!

20., 21 a) Milyen áldott kapcsolatoknak örvendenek az igaz keresztények? b) Milyen megkülönböztetés válik egyre világosabbá a az igaz keresztényeket illetően?

²⁰ A felkent maradék Jehova különleges népe, a nagy sokaság pedig, aki egybegyűlik, hogy csatlakozzon hozzá, vele együtt aratja le a tiszta imádat áldásait (Zakariás 8:23). Malakiáson keresztül Jehova megígéri: „És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt” (Malakiás 3:17). Micsoda áldás, hogy Jehova ilyen gyengéd figyelemmel van irántuk!

²¹ Valóban egyre jobban nyilvánvalóvá válik a különbség az igaz és a hamis keresztények között. Miközben Jehova népe igyekszik megtartani Isten irányadó mértékeit, a kereszténység egyre tovább süllyed a világ tisztátalanságának posványába. Jehova szavai valóban igaznak bizonyulnak: „És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt” (Malakiás 3:18).

22. Milyen áldások élvezetében bízhatunk, ha továbbra is bevisszük a teljes tizedet?

²² A hamis keresztényekre hamarosan eljön az elszámolás napja. „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malakiás 4:1). Jehova népe tudja, hogy Isten megvédi majd őket abban az időben, ahogyan megvédte szellemi nemzetét is i. sz. 70-ben (Malakiás 4:2). Milyen boldogok, hogy ilyen biztosítékuk van! Addig is mutassuk ki mindannyian értékelésünket és szeretetünket Jehova iránt azzal, hogy behozzuk a teljes tizedet a tárházba. Akkor bízhatunk abban, hogy továbbra is bőségesen megáld bennünket.

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

◻ Mikor jött el Jehova a szövetség követével a templomhoz az újabb korban?

◻ Ki a hű és bölcs szolga, és milyen megtisztításra volt szüksége 1918 után?

◻ Milyen szellemi ajándékokat hoznak az igaz keresztények Jehovának?

◻ Mi a tized, aminek a tárházba hozatalára felhívást kapnak a keresztények?

◻ Milyen áldásoknak örvend Isten népe a szellemi tizedek felajánlásával?

[Kép a 15. oldalon]

Szellemi tizedünk magában foglalja erőnk és anyagi forrásaink felajánlását Királyság-termek építésére

[Kép a 16. oldalon]

Mivel Jehova bőségesen megáldja népét, több építkezés szükséges, amely magában foglal Királyság-termeket és Kongresszusi Termeket