Olvasók kérdései

Milyen felelősségük van a keresztényeknek abban, hogy lassítsák a környezetszennyeződést — a szárazföldön, a tengeren és a levegőben?

Mint Jehova Tanúit, mélységesen aggaszt minket a sok környezeti ártalom, ami most hatással van földi otthonunkra. A legtöbb embernél jobban értékeljük, hogy a föld úgy lett megteremtve, hogy tiszta, egészséges otthon legyen a tökéletes emberi család számára (1Mózes 1:31; 2:15–17; Ésaiás 45:18). Mi rendelkezünk Isten azon ígéretével is, hogy ő ’el fogja pusztítani azokat, akik a földet pusztítják’ (Jelenések 11:18). Így hát helyénvaló, hogy kiegyensúlyozott és ésszerű erőfeszítéseket tegyünk, hogy szükségtelenül ne járuljunk hozzá a bolygónkat egyre inkább szennyező emberiségnek a magatartásához. Jegyezzük meg azonban az „ésszerű” szót. Még az Írás szerint is helyénvaló, ha őrizkedünk attól, hogy a környezetvédelmi viták és szokások nyomasztó gondjainkká váljanak.

Még a normális emberi élet is termel hulladékot. Például az élelmiszerek termesztése, feldolgozása és elfogyasztása gyakran hagy maga után hulladékot, bár abból sok a biológiailag bomlandó (Zsoltárok 1:4; Lukács 3:17). A sült hal, melyet a feltámadott Jézus készített tanítványainak valószínű, hogy némi füstöt, hamut, halcsont maradványokat eredményezett (János 21:9–13). De az élő és élettelen rendszerek vagy a föld ciklusai úgy vannak tervezve, hogy alkalmazkodjanak az ilyen dolgokhoz.

Isten népének nem szabad megfeledkeznie a környezeti dolgokról. Jehova megkövetelte ókori népétől, hogy tegyenek lépéseket a hulladékok eltávolítására; lépéseket, melyek környezeti, valamint egészségügyi szempontból fontosak voltak (5Mózes 23:9–14). S mivel ismerjük az ő nézőpontját azokkal kapcsolatban, akik pusztítják a földet, biztosan nem hagyjuk figyelmen kívül azokat a dolgokat, amiket megtehetünk annak érdekében, hogy tisztán tartsuk a környezetet. Megmutathatjuk ezt a szemét vagy hulladék, s különösen a mérgező anyagok megfelelő kezelésével. Lelkiismeretesen együttműködünk az anyagot körfolyamatba ismét visszavezető erőfeszítésekkel, aminek további oka az, hogy a császár ad erre parancsot (Róma 13:1, 5). S némely egyénnek megelégedésére szolgál ha további olyan lépéseket tehet, például inkább biológiailag bomlandó anyagokat használ, mintsem olyanokat, melyek növelnék a földön és a tengerek alatt levő hulladékhegyeket.

Az azonban személyes ügy, hogy egy keresztény meddig megy el ezen utasítás terén azon kívül, amit a törvény megkövetel. A hírközlési eszközökből nyilvánvaló, hogy a tökéletlen ember könnyen esik a szélsőségek csapdájába. Jézus tanácsa minden bizonnyal alkalomszerű: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Máté 7:1, 3). Ha erre gondolunk, nem fogunk szem elől téveszteni más alapvető tényezőket.

Jeremiás próféta azt írta: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jeremiás 10:23). Ennek az alapelvnek a figyelmen kívül hagyása azt eredményezte, hogy az embernek szembe kell néznie a „nehéz idők”-kel, amint az a 2Timótheus 3:1–5-ben fel van jegyezve. S amit Isten a Jelenések 11:18-ban jegyeztetett fel azt bizonyítja, hogy az emberi erőfeszítések, amelyekkel meg akarják szabadítani a földet a nagyobb környezeti pusztításoktól, beleértve a szennyeződést is, nem lesznek teljesen sikeresek. Itt-ott érhetnek el bizonyos előrehaladást, de az egyetlen tartós megoldás Isten beavatkozását igényli.

Ezért mi az erőfeszítéseinket és erőforrásainkat az isteni megoldásra összpontosítjuk, ahelyett, hogy felszínes tüneti könnyítéssel próbálkoznánk. Ebben Jézus példáját követjük, aki szolgálatának nagyobb részét ’az igazságról való bizonyságtételben’ töltötte el (János 18:37). Ahelyett, hogy Jézus táplálta volna a világot vagy enyhítette volna a széles körű társadalmi bajokat — közöttük a szennyeződést is —, az emberiséget sújtó problémák teljes megoldására irányította a figyelmet. (János 6:10–15; 18:36).

Mialatt az embertársaink iránti szeretet arra indít minket, hogy kerüljük a föld, a levegő vagy a vízellátás szükségtelen szennyezését, továbbra is tanúskodunk az igazságról. Ez magában foglalja azt, hogy megtanítjuk az embereket a bibliai igazság alkalmazására, és arra, hogy kerüljék saját testük dohányzással, túlzott alkoholfogyasztással vagy kárt okozó kábítószerekkel való szennyezését. Mialatt az újak milliói tanítvánnyá válnak, a tisztaságot és mások figyelembevételének a szokásait is megtanulják. Így a prédikálómunka szó szerint hozzájárúl napjaink általános szennyeződési gondjának csökkentéséhez. De ami fontosabb, a keresztény tanítványok azon igyekeznek, hogy átalakítsák személyiségüket és szokásaikat, hogy azok alkalmasak legyenek a tiszta, paradicsomi földön való életre, amelyről Isten fog gondoskodni nemsokára az ő igaz imádói számára.