A szennyezettség gyökeres eltávolítása — A szívből és az elméből

JEHOVA nem ültette az emberekbe a piszok és rendetlenség utáni sóvárgást. Földi otthonuk úgy volt megtervezve, hogy a tisztaság, a rend és a gyönyörűség Paradicsoma legyen. Isten nem úgy tervezte, hogy az egy visszatetsző szemétdombbá fajuljon (1Mózes 2:8, 9).

Az emberiség azonban, miután elvetette az isteni vezetést, elkezdte felépíteni a saját világrendjét. Az isteni bölcsesség jótékony hatása nélkül és tapasztalat hiányában arra kényszerültek, hogy próbálgatásból és tévedésből tanuljanak. A világi történelem megerősíti azt a bibliai igazságot, hogy az emberiség képtelen sikeresen irányítani saját magát; évezredek óta „uralkodik az ember az emberen maga kárára” (Prédikátor 8:9; Jeremiás 10:23). Napjaink szennyezettségi problémája, annak minden formájában az ember hibás uralmának a következménye.

Isten nézőpontjának elfogadása

Az ember azon törekvésében, hogy elfogadható legyen Isten előtt, keményen megpróbál alkalmazkodni a Teremtő tisztaságra vonatkozó irányadó mértékeihez. Így Jehova Tanúi nehézséggel néztek szembe 1991 közepe táján, amikor egy nemzetközi kongresszus megtartását tervezték Prágában, Csehszlovákiában.a Körülbelül 75  000 ember részvételére számítottak, olyan nagyságú tömegre, melyet a Strahov stadion kényelmesen befogadhatott. A stadiont azonban már öt éve nem használták. Megrongálódott, az időjárás csúnya látványt nyújtó áldozatává vált. Mintegy 1500 Jehova Tanúja több mint 65  000 órát töltött el annak helyreállításával és újrafestésével. A kongresszus idejére ez a takarítási kampány méltó hellyé tette a stadiont, az igaz Isten, Jehova imádatára.

Mi indítja Jehova Tanúit arra, hogy mások legyenek, amikor a világ általában oly kevés értékelést mutat a tisztaság és rend iránt? A Biblia azon tanácsának az értékelése, hogy a keresztényeknek gyökerestől ki kell irtaniuk az olyan negatív jellemvonásokat mint az önzés, tapintatlanság, kapzsiság és a szeretet hiánya. „Vessétek le a régi embert a szokásaival együtt” — mondja a Biblia. Cseréljétek fel ’az újjal, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig’. Egy olyan egyéniség számára, akit a tisztaság, rend és gyönyörűség iránti szeretet jellemez, nincs helye a szennyező hajlamoknak (Kolossé 3:9, 10 [Katolikus fordítás]; 2Korinthus 7:1; Filippi 4:8; Titus 2:14).

Az új egyéniség megköveteli, hogy a keresztények törődjenek a szennyeződéssel, ne okozzanak szándékosan szennyeződést vagy ne hagyják engedetlen módon figyelmen kívül a szennyeződés ellen hozott törvényeket, melyeket a kormányzatok rendelnek el. Ez segít nekik elkerülni, hogy magukévá tegyenek egy szemetelő, önző és lusta magatartást, mely rendetlenséghez vezet. Azzal, hogy mások tulajdonát tiszteletben tartják, nem a falfirkálást használják fel a gondolataik és érzéseik vagy egy ártatlan tréfa kifejezésére, vagy nem tekintik azt egy művészeti forma kifejezésére szolgáló lehetséges eszköznek. Az új egyéniség megköveteli az otthonok, az autók, a ruházat és a test tisztántartását. (Vö. Jakab 1:21.)

Azon embereket illetően, akik nem hajlandók felölteni ezt az új egyéniséget, Isten lenne a hibás azért, ha nem jutnának be az ő eljövendő Paradicsomába? Aligha. Bárki, aki szívében vagy elméjében még mindig hajlamos lenne arra, hogy titokban szennyeződést okozzon, veszélyeztetné a földbolygón helyreállított Paradicsom szépségét, sok szomorúságot okozva azoknak, akiknek az a vágyuk, hogy fenntartsák azt. Isten azon szándéka, hogy ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’, igazságos és szeretetteljes (Jelenések 11:18; 21:8).

Tevékeny részvétel?

Azt jelenti-e ez azonban, hogy a keresztények kötelesek támogatni szennyeződés-ellenes vagy tisztogatási eljárásokat?

A szennyeződés egyértelműen káros az egészségre és a közbiztonságra. Jehova megfelelő módon törődik az ilyen dolgokkal, amint azt az izraelitáknak adott törvényekből láthatjuk (2Mózes 21:28–34; 5Mózes 22:8; 23:12–14). De sohasem utasította őket arra, hogy más embereket áttérítsenek a közbiztonsággal kapcsolatos dolgokra, s az első század keresztények sem kaptak soha ilyen utasítást.

Napjainkban a környezetvédelmi dolgok könnyen válhatnak politikai kérdésekké. Valójában néhány politikai pártot kimondottan azon céllal alakítottak, hogy megoldja a környezeti gondokat. Egy keresztény, aki engedi magát befolyásolni arra, hogy állást foglaljon politikai irányzatok mellett, politikai szempontból többé nem semleges. Jézus lefektette tanítványai számára az alapelvet: „Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.” Az a keresztény, aki figyelmen kívül hagyja ezt a követelményt, kiteszi magát annak a veszélynek, hogy állást foglal ’a dolgok e rendszere pusztulásra szánt uralkodói’ mellett (János 17:16; 1Korinthus 2:6, NW).

Jézus nem próbálta megoldani kora összes társadalmi gondját, és a tanítványainak sem mondta, hogy ezt tegyék. Utasítása hozzájuk ez volt: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket . . . Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek.” Azt nem parancsolta nekik, hogy környezetvédelmi megmozdulásban vegyenek részt (Máté 28:19, 20).

Magyarázva, mi kell, hogy az első helyen legyen egy keresztény életében, Krisztus azt mondta: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát” (Máté 6:33). Amikor Jehova a messiási Királyság eszközei által érvényre juttatja igazságos alapelveit az egész földre kiterjedően, a környezeti gondok maradandóan és mindenki megelégedésére megoldást nyernek.

Így Jehova Tanúi kiegyensúlyozott álláspontot foglalnak el. Tekintettel a Róma 13:1–7. versére, kötelesek lelkiismeretesen engedelmeskedni a kormányzat környezetkímélő törvényeinek. Azonkívűl a szomszédok iránti istenfélő szeretet arra indítja őket, hogy tiszteletet tanúsítsanak mások tulajdona — közös vagy magán tulajdon — iránt azáltal, hogy nem csúfítják el azt és nem dobálják szanaszét a hulladékot. De nyilvánvalóan nem utasítják őket arra, hogy vegyék át a vezetést a világi tisztogató eljárásokban. Nagyon helyesen az első helyre teszik Isten Királyság-üzenetének a prédikálását annak tudatában, hogy ez a módja annak, hogy a legmaradandóbb jót tegyék.

Szellemi takarítás

Az ősi izraelitákat ismételten a következményekre figyelmeztették, ha vérontással, erkölcstelen életforma átvételével vagy a szent dolgok iránt tanúsított tiszteletlenséggel szennyezték a földet (4Mózes 35:33; Jeremiás 3:1,2; Malakiás 1:7, 8). Lényegében véve ők ezért a szellemi szennyezésért voltak elítélve, s nem valamilyen fizikai szennyezésért, melyben szintén vétkesek lehettek.b

Ezért a szellemi szennyeződés vagy tisztátalanság az, amit egy keresztény ma elsődlegesen igyekszik elkerülni. Ezt azáltal teszi, hogy felölti „amaz új embert”, mely gyökerestől kiirtja a szennyező hajlamokat a szívből és az elméből. Több mint négymillió Jehova Tanúja fordítja javára ezt a szellemi takarítást, vallási és erkölcsi takarítást, valamint figyelemre méltó fizikai tisztaságot valósítva meg soraik között (Efézus 4:22–28).

Napjaink a szellemi takarítási hadjárat időszaka. Ezt a megfelelő időben egy egész földre kiterjedő fizikai takarítási kampány követi majd, amely — azáltal, hogy a megérdemelt szennyeződésmentes környezetet biztosítja a föld számára — megmenti otthonunkat attól, hogy egy világméretű szemétdombbá váljon (Prédikátor 3:1).

[Lábjegyzetek]