Miért őrizkedjünk a bálványimádástól?
„Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól” (1JÁNOS 5:21).
1. Miért mentes Jehova imádata a bálványimádástól?
JEHOVA nem fémből, fából, vagy kőből készült bálvány. Nem lakik földi templomokban. Mivel ő a mindenható Szellem, láthatatlan az emberek számára, lehetetlen, hogy képet készítsenek róla. Ezért Jehova igaz imádatának teljesen mentesnek kell lennie a bálványimádástól (2Mózes 33:20; Cselekedetek 17:24; 2Korinthus 3:17).
2. Milyen kérdéseket érdemes megfontolni?
2 Ha Jehova egyik imádója vagy, akkor meg kell kérdezned magadtól, ’Mi az a bálványimádás? Hogyan tudták elkerülni Jehova szolgái a múltban? És miért kell ma őrizkednünk a bálványimádástól?’
A bálványimádás
3, 4. Hogyan lehetne meghatározni a bálványimádást?
3 A bálványimádáshoz általában szertartás, vagy rítus tartozik. A bálványimádás nem más, mint egy bálvány iránt érzett hódolat, szeretet, imádat, vagy rajongás. Mi a bálvány? Egy kép, egy ábrázolás valamiről, vagy egy szimbólum, ami az imádat tárgyát képezi. A bálványimádás általában egy valóságos, vagy vélt magasabb erő felé irányul, melyről azt hiszik, hogy élőlény (ember, állat, vagy szervezet). De a bálványimádást élettelen dolgokkal (erővel, vagy a természet élettelen tárgyaival) kapcsolatban is gyakorolják.
4 Az Írásokban, a bálványokkal kapcsolatos héber szavak gyakran kiemelik azok értéktelenségét, vagy megvetéssel beszélnek róluk. Például ilyen szavak: „faragott, vagy vésett képek” (szószerint: kivésett valami); „olvasztott fémből készült szobor, kép, vagy bálvány” (valami öntött hiábavalóság); „rettenetes bálvány”; „hiábavaló bálvány” (szó szerint: hiábavalóság); és „alávaló bálvány”. A görög eiʹdo·lon szót fordítják „bálvány”-nak.
5. Miért mondhatjuk, hogy nem minden kép bálvány?
5 Nem minden képmás bálvány. Maga Isten mondta az izraelitáknak, hogy csináljanak két arany kérubot a szövetségládára, és az ilyen szellemi teremtményekről készítsenek díszítő ábrázolást a sátorkelme tíz belső borítójára, és a függönyre, mely elválasztja a Szentélyt a Legszentebbtől (2Mózes 25:1, 18; 26:1, 31-33). Csak a szolgálatban lévő papok láthatták ezeket az ábrázolásokat, melyek elsősorban az égi kérubokat szimbolizálták. (Vö. Zsidók 9:24, 25.) Nyilvánvaló, hogy a kérub ábrázolásoknak nem hódoltak, mivel az igazságos angyalok maguk sem fogadták volna el az imádatot (Kolossé 2:18; Jelenések 19:10; 22:8, 9).
Jehova nézőpontja a bálványimádásról
6. Mi Jehova nézőpontja a bálványimádásról?
6 Jehova szolgái őrizkednek a bálványoktól, mivel ő ellene van minden bálványimádó gyakorlatnak. Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy ne készítsenek képeket hódolat tárgyaként és ne imádják azokat. A Tízparancsolat között találhatjuk ezeket a szavakat: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr [Jehova, NW] a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják” (2Mózes 20:4–6).
7. Miért van ellene Jehova mindenféle bálványimádásnak?
7 Miért van ellene Jehova mindenféle bálványimádásnak? Főleg azért, mert kizárólagos hódolatot követel, ahogy azt a fent idézett Tízparancsolat második pontja mutatja. Ezenkívűl, prófétáján, Ésaiáson keresztül ezt mondta: „Én vagyok az Úr [Jehova, NW], ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak” (Ésaiás 42:8). Egy alkalommal olyan mértékben elcsábította az izraelitákat a bálványimádás, hogy „feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek” (Zsoltárok 106:36, 37). A bálványimádók nem csak azt tagadják, hogy Jehova az igaz Isten, hanem az ő fő Ellenségének, Sátánnak, és vele együtt a démonoknak az érdekeit szolgálják.
Lojalitás a próba alatt
8. Milyen próbával nézett szembe a három héber ifjú, Sidrák Misák és Abednégó?
8 A Jehova iránti lojalitás szintén megőriz bennünket a bálványimádástól. Ezt szemlélteti az az eset, melyet Dániel jegyzett fel könyvének 3. fejezetében. Babilon királya, Nebukadnezár, összehívta birodalmának hivatalnokait, egy arany kép felállítása alkalmából. Parancsa vonatkozott Sidrákra, Misákra és Abednégóra — a három héber tisztviselőre is, akik Babilon fennhatósága alá tartozó területre felügyeltek. Minden jelenlévőnek megparancsolták, hogy boruljon le az állókép előtt, amikor bizonyos hangszerek megszólalnak. Babilon igazi istene, Sátán, részéről ez egy próba volt, hogy a három héber ifjút arra kényszerítse, hajoljanak meg a Babiloni Birodalmat szemléltető kép előtt. Képzeld el, hogy te is ott vagy a helyszínen.
9, 10. (a) Hogyan foglalt állást a három héber ifjú, és milyen jutalomban részesültek? (b) Milyen buzdítást nyerhetnek Jehova Tanúi a három ifjú héber esetéből?
9 Nézd! A három héber ifjú állva marad. Felidézik magukban Isten törvényét, mely ellene van annak, hogy bálványokat, vagy faragott képeket készítsenek és azoknak szolgáljanak. Nebukadnezár ultimátumot adott nekik — vagy leborulnak, vagy meghalnak! De Jehova iránti lojalitásukban ezt mondták: „Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttatál, nem imádjuk” (Dániel 3:16–18).
10 Isten ezen lojálils szolgáit bevetik a túlhevített kemencébe. Elképedve látja Nebukadnezár, hogy 4 személy sétál a kemencében, kihívja a három héber ifjút, és azok sértetlenül kerülnek elő. A király felkiáltott: „Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az ő angyalát és kiszabadította az ő szolgáit, a kik ő benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ő testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ő Istenökön kivül . . . mert nincs más Isten, a ki így magszabadíthasson” (Dániel 3:28, 29). A három héber ifjú feddhetetlensége buzdításul szolgál Jehova mai Tanúi számára, hogy legyenek lojálisak Istenhez, maradjanak semlegesek a világtól, és tartsák távol magukat a bálványimádástól (János 17:16).
A bálványok vesztesek a perben
11, 12. (a) Mit jegyzett fel Ésaiás Jehovával és a bálványistenekkel kapcsolatban? (b) Hogyan jártak pórul a nemzetek hamis istenei, amikor Jehova kihívta őket?
11 Egy másik jó ok, amiért távol kell tartani magunkat a bálványimádástól az, hogy a bálványok iránti hódolat hiábavaló. Bár néhány, ember által készített bálvány élethűnek tűnik — gyakran van szájuk, szemük és fülük — nem tudnak beszélni, látni, vagy hallani, és semmit sem tudnak tenni az imádóikért (Zsoltárok 135:15-18). Ez bizonyosodott be az i. e. nyolcadik században is, amikor Isten prófétája feljegyzett az Ésaiás 43:8–28-ban egy bírósági pert, amely ténylegesen Jehova és a bálványistenek között folyt le. Abban a perben az Isten népe, Izrael volt az egyik oldalon, és a világi nemzetek a másikon. Jehova kihívást intézett a nemzetek hamis isteneihez, hogy tudassák „a régieket”, és hogy mondjanak jövendőt pontosan. Egyik sem tudta megtenni. Népéhez fordulva Jehova ezt mondta: „Ti vagytok az én tanuim . . . és én Isten vagyok.” A nemzetek nem tudták bizonyítani, hogy isteneik már léteztek volna Jehova előtt, vagy hogy prófétálni tudnának. Jehova azonban megjövendölte Babilon lerombolását, és foglyul ejtett népének szabadulását.
12 Továbbá Isten megszabadított szolgái mondhatták, ahogy ez az Ésaiás 44:1–8-ban van leírva: „én az Úré [Jehováé, NW] vagyok”. Maga Isten mondta: „Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.” Ezt nem tudták megcáfolni a bálványistenek. „Ti vagytok tanuim”, mondta Jehova újra a népének, hozzátéve: „Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!”.
13. Mit árul el a bálványimádás a bálványimádóról?
13 Azért is őrizkedünk a bálványimádástól, mivel ha erre az imádatra adjuk magunkat, az a bölcsesség hiányát jelenti. A fának egy részéből, melyet kiválaszt a bálványimádó istent készít, hogy imádja; egy másik részéből pedig tüzet gyújt, hogy elkészítse ételeit (Ésaiás 44:9–17). Micsoda balgaság! A bálványisteneknek készítője és hódolója azért is szégyenbe kerül, mivel azok képtelenek arra, hogy meggyőző tanubizonyságot adjanak istenségükről. Azonban Jehova istensége nem kérdéses, mivel ő nemcsak hogy megjövendölte népének szabadulását Babilonból, hanem a történteket elő is idézte. Jeruzsálem újra benépesült, Júda városai újraépültek, és Babilon ’mélységei’ — az Eufrátesz folyó vize — elpárolgott, nem volt többé oltalmukra (Ésaiás 44:18–27). Ahogy Isten szintén megjövendölte, a perzsa Cyrus legyőzte Babilont (Ésaiás 44:28—45:6).
14. Mi fog bebizonyosodni véglegesen a Világegyetem Legfőbb Bírósága előtt?
14 A bálványistenségek elvesztették az istenség kérdésében indított pert. És ami Babilonnal történt, biztosan ugyanaz fog történni ellenképével, Nagy-Babilonnal, a hamis vallás világbirodalmával. Nagy-Babilon az összes isteneivel, vallási kellékeivel és bálványimádati tárgyaival együtt hamarosan örökre el fog tűnni (Jelenések 17:12—18:8). A Világegyetem Legfőbb Bírósága előtt akkor majd véglegesen be fog bizonyosodni, hogy egyedül Jehova az élő és igaz Isten, és ő beteljesíti prófétai Szavát.
Áldozat a démonoknak
15. Mit tartott szükségesnek a szent szellem és az első századi vezető testület Jehova népére és a bálványimádásra vonatkozóan?
15 Jehova népe azért is őrizkedik a bálványimádástól, mivel Isten szelleme és szervezete irányítja. Jehova szolgáinak első századi vezető testülete ezt mondta keresztény társainak: „Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!” (Cselekedetek 15:28, 29).
16. Hogyan tudnád kifejezni a saját szavaiddal, amit Pál mondott a bálványoknak áldozott dolgokról?
16 Egy másik ok, amiért őrizkedünk a bálványimádattól, az hogy elkerüljük a démonizmust. Az Úr Vacsorájával kapcsolatban Pál apostol ezt mondta a korinthusi keresztényeknek: „Kerüljétek a bálványimádást . . . A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?” (1Korinthus 10:14–22).
17. Az i. sz. első században milyen körülmények között ehettek a keresztények bálványáldozati húst, és miért?
17 Állatrészeket áldoztak a bálványoknak, egy része a papoké volt, és az imádók is kaptak belőle lakomára. A hús egy részét azonban a piacon is árulhatták. Egy keresztény számára nem volt tanácsos, hogy elmenjen egy bálványtemplomhoz húst enni, még akkor sem, ha nem a szertartás keretében evett, mert ezzel botlást okozhatott másoknak, vagy hamis imádatba keveredhetett (1Korinthus 8:1–13; Jelenések 2:12, 14, 18, 20). Csupán azért, mert egy állatot bálványnak áldoztak fel, még nem változott meg a hús, így egy keresztény vásárolhatott belőle a piacon. Nem kellett azt sem megkérdeznie, hogy honnan származik a hús, ha valakinél étkezett. De ha valaki azt mondta, hogy ez „bálványáldozati hús”, nem ehette meg, nehogy megbotránkoztasson valakit (1Korinthus 10:25–29).
18. Hogyan keveredhettek kapcsolatba a démonokkal azok, akik ettek a bálványoknak áldozott dolgokból?
18 Sokan azt gondolták, hogy az áldozati szertartás után, az isten volt a húsban és annak a testébe került, aki evett belőle az imádati lakomán. Mint ahogy azok az emberek, akik együtt étkeznek, összekovácsolódnak, ugyanúgy, akik jelen vannak a feláldozott állat szétosztásakor az oltárnál, bensőséges kapcsolatba kerülnek a bálvány által ábrázolt démonistennel. Az ilyenfajta bálványimádáson keresztül a démonok távol tartották az embereket az egyedüli igaz Isten imádatától (Jeremiás 10:1–15). Nem csoda, ha Jehova népének tartózkodnia kellett azoktól a dolgoktól, melyeket bálványoknak áldoztak! Az Isten iránti lojalitás, annak elfogadása, hogy az ő szent szelleme és a szervezete vezessen bennünket; és azon elhatározásunk, hogy távol tartjuk magunkat a démonoktól, szintén erőteljes ösztönzőnek bizonyul arra, hogy napjainkban őrizkedjünk a bálványimádástól.
Miért szükséges őrizkednünk?
19. Milyenfajta bálványimádás létezett az ókori Efézusban?
19 A keresztények gondosan őrizkednek a bálványimádástól, mivel sokféle formája van, és mivel már egyetlen bálványimádási aktus is megalkuvást jelent a hitük tekintetében. János apostol ezt mondta a hittársainak: „Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól” (1János 5:21). Azért volt szükségük erre a tanácsra, mivel a bálványimádás sokféle formája vette körül őket. János ezt Efézusból, abból a városból írta, amely belemerült a mágikus gyakorlatokba, és a hamis istenségekről szóló mítoszokba. Efézusban volt a világ hét csodája közül az egyik — Artemisz temploma, a bűnözők menedékhelye, és az erkölcstelen rítusok központja. Az efézusi filozófus, Hérakleitosz, a templom oltárához vezető sötét utat az aljasság sötétségéhez hasonlította, a templomi erkölcsökről pedig azt mondta, hogy rosszabbak, mint a vadállatoké. Így az efézusi keresztényeknek szilárdan ellen kellett állniuk a démonizmusnak, az erkölcstelenségnek és a bálványimádásnak.
20. Miért volt szükség még a legjelentéktelenebb bálványimádás elkerülésére is?
20 A keresztényeknek szilárdan el kell határozni, hogy még a legjelentéktelenebb bálványimádást is elkerülik, mert ha csak egyetlen imádati aktust is végeznek az Ördög tetszésére, ezzel igazolják azt a kihívó állítást, hogy az emberek nem képesek hűek maradni Istenhez a próba alatt (Jób 1:8–12). Amikor Sátán megmutatta Jézusnak „a világ minden országát és azok dicsőségét”, ezt mondta: „Mindezeket neked adom, ha leborulsz, és egyetlen imádati cselekményt végrehajtasz előttem” (NW). Krisztus a visszautasítással Jehova oldalára állt az egyetemes szuverenitás vitakérdésében, és ezzel az Ördög hazugnak bizonyult (Máté 4:8–11; Példabeszédek 27:11).
21. Mit utasítottak vissza a hűséges keresztények a római császárral kapcsolatban?
21 Jézus korai követői közül egyikük sem tett volna egyetlen olyan imádati cselekményt sem, ami a vitakérdésben Sátánt igazolta volna. Bár helyénvaló tiszteletet mutattak a kormány ’felső hatalmasságainak’, mégsem égettek tömjént a római császár tiszteletére, még az életük árán sem (Róma 13:1–7). Ezzel kapcsolatosan Daniel P. Mannix ezt írta: „A keresztények közül igen kevesen hátráltak meg, pedig hogy megkönnyítsék a helyzetüket, általában az arénában tartottak egy oltárt, ahol tűz égett. A rabnak mindössze egy csipet tömjént kellett hintenie a lángra, amiért egy Áldozási Igazolást kapott, és szabaddá vált. Gondosan elmagyarázták neki, hogy ezzel nem imádja a császárt; egyszerűen csak elismeri a császár isteni jellegét, mint aki a római állam feje. Mégis, egyetlen keresztény sem vette igénybe a megmenekülésnek ezt a lehetőségét” (Those About to Die, 137 oldal). Ha hasonló próba alá kerülnél, vajon vissza tudnád utasítani teljes mértékben a bálványimádást?
Őrizkedni fogsz a bálványoktól?
22, 23. Miért kell őrizkedned a bálványimádástól?
22 Világos, hogy a keresztényeknek őrizkedni kell a bálványimádás midenféle formájától. A három hithű héber ifjú jó példaként szolgált, amikor visszautasították a hatalmas állókép bálványozását, melyet a babiloni király, Nebukadnezár állított fel. Az egyetemes bírósági perben, melyet Ésaiás próféta jegyzett fel, egyedül Jehova mutatta meg, hogy ő igaz és élő Isten. Korai keresztény tanúi őrizkedtek a bálványoknak áldozott dolgoktól. Sok lojális ember közülük a nyomás alatt sem adta meg magát, hogy akár csak egyetlen bálványimádási cselekményt is hajtson végre, amivel megtagadta volna Jehovát.
23 Te vajon személy szerint, őrizkedsz a bálványimádástól? Istennek adod meg a kizárólagos hódolatot? Támogatod Jehova szuverenitását, és dicsőíted őt, mint az igaz és élő Istent? Ha igen, akkor határozd el magadban, hogy továbbra is szilárdan ellenállsz a bálványimádó szokásoknak. De az Írásokban milyen további pontok segíthetnek abban, hogy megőrizzük magunkat a bálványimádás minden fajtájától?
Mit gondolsz?
◻ Mi a bálványimádás?
◻ Miért van Jehova ellene mindenféle bálványimádásnak?
◻ Hogyan foglalt állást a három héber ifjú a bálványimádás tekintetében?
◻ Hogyan keveredhettek kapcsolatba a démonokkal azok, akik ettek a bálványoknak áldozott dolgokból?
◻ Miért kell őrizkednünk a bálványoktól?
[Kép a 23. oldalon]
Bár az életük veszélyben volt, a három héber ifjú mégsem bocsátkozott bálványimádásba