Olvasók kérdései

Az 1Péter 4:3-ban azt olvassuk, hogy egyes keresztények valamikor „törvényellenes bálványimádásokban” vettek részt. Hát nem mindenfajta bálványimádás törvényellenes, olyan, amit Isten elítél és megtilt?

De igen, Isten szemében mindenfajta bálványimádás törvényellenes. Akik keresik a tetszését, azok nem gyakorolhatnak bálványimádást (1Korintus 5:11; Jelenések 21:8).

De úgy tűnik, hogy Péter apostol egy másik szempontból közelítette meg a bálványimádást. Egyrészt sok ókori nemzetnél megszokott volt a bálványimádás, és a hatóságok semmilyen jogi akadályt nem gördítettek eléje, vagyis az ország törvényei nem tiltották a bálványimádást. Sőt, a bálványimádás bizonyos formái a kormánypolitika részét alkották. Ilyen értelemben némelyek ’törvényes korlátok nélküli bálványimádásban’ vettek részt, mielőtt kereszténnyé váltak (New World Translation, 1950-es kiadás). Például megemlíthetjük azt az esetet, amikor Nabukodonozor, a babiloni király aranybálványt állíttatott fel, ám Sidrák, Misák és Abednégó, Jehova szolgái nem voltak hajlandók imádni azt (Dániel 3:1–12).

Másrészt, számos bálványimádó szertartásnak olyan elemei voltak, amelyek éles ellentétben álltak az emberi természet minden törvényével, vagyis az ember veleszületett lelkiismerete diktálta erkölcsi érzékkel (Róma 2:14, 15). Pál apostol olyan lealacsonyodott szokásokról írt, amelyek ’természetellenesek’ és ’ocsmányak’ voltak, és az ilyen szokások gyakran szerves részét képezték a vallási szertartásoknak (Róma 1:26, 27). Azok a férfiak és nők, akik törvénytelen bálványimádásban vettek részt, nem vették figyelembe az emberi természet törvénye szabta korlátokat. Természetesen helyénvaló volt, hogy akik keresztények lettek, elhagyták az ilyen romlott szokásokat.

Ezenkívül a nem zsidók körében megszokott bálványimádási formákat Jehova Isten elítélte. Ilyen értelemben törvénytelenek voltaka (Kolosszé 3:5–7).

[Lábjegyzet]