Olvasók kérdései

Ha egy keresztény beteg, vagy éppen úton van, s ezért nem tud jelen lenni az emlékünnepi megemlékezésen, meg kell-e tartania azt egy hónappal később?

Az ókori Izraelben évente megtartották a Pászkát az első hónap, név szerint niszán (vagy abib) 14. napján. A 4Mózes 9:10, 11-ben azonban különleges intézkedést találunk: „Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holtember illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton leend közületek, vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak. A második hónapnak [név szerint ijár vagy ziv] tizennegyedik napján, estennen, készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.”

Figyeld meg, hogy itt nem két választható dátumot állapítottak meg a Pászkára vonatkozóan (niszán 14. vagy ziv 14.), hogy bármely izraelita vagy család szabadon válasszon, attól függően, hogy melyik számára a kényelmesebb. A Pászkavacsora második hónapban történő megtartására vonatkozó rendelkezés korlátozott volt. Csak az olyan izraelitával tett kivételt, aki szertartásilag tisztátalan volt az ünnep megtartására niszán 14-én, vagy aki nagyon messze volt attól a helytől, ahol a szabályszerű megünneplés történt.

Az egyetlen feljegyzett eset, amikor ezt széles körben alkalmazták, akkor történt, amikor a hűséges Ezékiás király felélesztette a Kovásztalan Kenyerek Ünnepének megtartását. Mivel nem volt elég idő ahhoz, hogy elkészüljenek az első hónapra (sem a papok nem voltak készen, sem a nép nem gyűlt egybe), ezért a második hónap 14. napján tartották meg (2Krónika 29:17; 30:1–5).

Eltekintve az ilyen kivételes körülményektől, a zsidók mindig abban az időpontban tartották meg a Pászkát, amelyet Isten meghatározott (2Mózes 12:17–20, 41, 42; 3Mózes 23:5). Jézus és a tanítványai is úgy ünnepeltek, ahogy a Törvény megkövetelte, s nem kezelték felületesen ezt a dátumot. Lukács erről számol be: „Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti [pászka, NW] báránynak; és elküldé [Jézus] Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti [pászka, NW] bárányt, hogy megegyük” (Lukács 22:7, 8).

Ezen alkalommal vezette be Jézus az évenkénti ünnepet, amelyet a keresztények az Úr Vacsorája néven ismernek. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, milyen fontos a keresztények számára részt venni ezen. Jehova Tanúi számára ez az év legfontosabb eseménye. Jézus szavaiból kitűnik, hogy miért; ezt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Ezért Jehova minden egyes Tanújának úgy kell terveznie már hónapokkal korábban, hogy a megünneplés időpontjában semmilyen más előre megbeszélt elfoglaltsága ne legyen. Az Úr Vacsorájának megünneplésére 1993. április 6-án, kedden kerül sor a naplemente után.

Ritkán adódhatnak előre nem látható körülmények — például betegség vagy utazási bonyodalmak —, amelyek megakadályozhatnak egy keresztényt abban, hogy az előzetes tervei ellenére sem tud jelen lenni. Mit kell tenni ilyen helyzetben?

Az ünnep alatt kovásztalan kenyeret és vörösbort adnak körbe, s azok, akiket Isten szent szelleme felkent és égi életre választott ki, fogyasztanak ezekből (Máté 26:26–29; Lukács 22:28–30). Ha valaki, aki minden évben fogyaszt ezekből, idén ágyhoz van kötve otthon vagy kórházban, a helyi gyülekezet vénei intézkedni fognak, hogy közülük valaki vigyen a kenyérből és a borból a betegnek, beszéljen meg vele a témára vonatkozó megfelelő bibliaszövegeket és szolgálja fel neki az emlékjegyeket. Ha egy felkent keresztény távol van otthoni gyülekezetétől, úgy kell intéznie, hogy el tudjon menni egy olyan gyülekezetbe, amely azon a területen van, ahol ő abban az időben tartózkodik.

Erre való tekintettel csak nagyon kivételes esetben fordulhat elő, hogy egy felkent keresztény 30 nappal (egy holdhónappal) később tartsa meg az Úr Vacsoráját a 4Mózes 9:10, 11-ben található paranccsal és a 2Krónika 30:1–3. és 15. versében feljegyzett példával összhangban.

Akik Jézus „más juhainak osztályához” tartoznak és a földi paradicsomban való örökké tartó élet reménységét ápolják, azokra nem vonatkozik a kenyérből és borból való fogyasztásra vonatkozó parancs (János 10:16). Fontos részt venniük az évenkénti megünneplésen, de ők nem fogyasztanak az emlékjegyekből. Ha valamelyikük beteg vagy úton van, s így aznap este semmilyen gyülekezetbe sem tud elmenni, elolvashatja magának az odaillő írásszövegeket (többek között azt a beszámolót, amikor Jézus bevezette az ünnepet), és imádkozhat azért, hogy Jehova áldja meg a világszerte megtartott eseményt. Neki azonban semmilyen további intézkedést nem kell tennie az összejövetelre vagy egy különleges bibliai beszélgetésre egy hónappal később.