’Keressétek az Urat mindnyájan ti szelídek’

„KERESSÉTEK az Urat a föld minden szelídei, kik az ő itéletei szerint cselekedtetek; keressétek az igazságot, keressétek a szelídséget, hogy valamiképen elrejtezhessetek az Úr búsulása napján” (Sofóniás 2:3, Káldi fordítás).

Sofóniás próféta a ’föld szelídeihez’ intézte e szavakat, és arra ösztönözte őket, hogy ’keressék a szelídséget’, hogy oltalomban részesüljenek „az Úr búsulása [haragja, Károli fordítás] napján”. Ez nem hagy kétséget afelől, hogy a túlélés egyik előfeltétele a szelídség. De miért?

Miért keressük a szelídséget?

A szelídség az a tulajdonság, amikor jellemét tekintve alázatos valaki, nincs benne gőg vagy önteltség. Mivel ez így van, a szelíd személyek taníthatók és készek elfogadni az Istentől jövő fegyelmezést, még akkor is, ha az fájdalmasnak tűnhet az adott pillanatban (Zsoltárok 25:9; Zsidók 12:4–11).

Önmagában véve a szelídségnek kevés köze van ahhoz, hogy milyen művelt valaki, vagy milyen állást tölt be az életben. Azok azonban, akik nagyon műveltek vagy világi szemszögből nézve sikeresek, hajlamosak úgy érezni, hogy alkalmasak egyéni döntést hozni mindenben, még az imádattal kapcsolatos kérdésekben is. Ez visszatarthatja őket attól, hogy megengedjék egy másik személynek, hogy tanítson nekik valamit, vagy hogy tanácsot fogadjanak el és megtegyék a szükséges változtatásokat az életükben. Másokon, akik anyagi gazdagságnak örvendenek, az a tévhit lehet úrrá, hogy biztonságuk az anyagi javaikban rejlik. Ezért úgy érzik, hogy nincs szükség arra a szellemi gazdagságra, amely Isten Szavából, a Bibliából származik (Máté 4:4; 5:3; 1Timótheus 6:17).

Figyeljük meg az írástudókat, farizeusokat és főpapokat, akik Jézus napjaiban éltek. Egyszer, amikor a Jézus letartóztatására kiküldött tisztviselők Jézus nélkül tértek vissza, a farizeusok ezt mondták: „Vajjon ti is el vagytok-é hitetve? Vajjon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki? De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!” (János 7:45–49). Más szóval: szerintük csak a tudatlanok és a műveletlenek voltak elég naivak ahhoz, hogy higgyenek Jézusban.

De ennek ellenére néhány farizeust magához vonzott az igazság, sőt megvédték Jézust és a keresztényeket. Közéjük tartozott Nikodémus és Gamáliel (János 7:50–52; Cselekedetek 5:34–40). Jézus halála után „a papok közül is nagy sokan követék a hitet” (Cselekedetek 6:7). Tagadhatatlan, hogy a legkiemelkedőbb példa Pál apostol volt. Ő Gamáliel tanítványaként részesült oktatásban és a judaizmus igen kiváló és nagy tisztelettől övezett szószólójává vált. Idővel azonban alázatosan reagált Krisztus Jézus hívó szavára és lelkes követője lett (Cselekedetek 22:3; 26:4, 5; Galátzia 1:14–24; 1Timótheus 1:12–16).

Mindez azt szemlélteti, hogy nem számít, milyen háttérrel rendelkezik valaki, vagy miként érez most a bibliai üzenet iránt, mert Sofóniás szavai még mindig érvényesek. Ha azt szeretné valaki, hogy helyeselje őt Isten és Szava legyen a vezetője, akkor nélkülözhetetlen a szelídség.

Akik napjainkban ’keresik a szelídséget’

Milliók reagálnak a Királyság jó hírére világszerte. Jehova Tanúi több mint négymillió bibliatanulmányozást vezetnek hetente az ilyenek otthonában. Ezek a személyek sok és különféle háttérrel rendelkező s különböző gazdasági, társadalmi körülmények között élő emberek közül kerültek ki. Mégis van egy dolog, ami közös bennük, és ez az, hogy elég alázatosak voltak ahhoz, hogy elfogadják a bibliai üzenetet, amelyet saját ajtójuknál vagy máshol kínált fel nekik valaki. Sokan közülük nagyszerű előrehaladást érnek el, mivel készek erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy legyőzzék az útjukban álló akadályokat. Igen, ők „a föld szelídei” közé tartoznak napjainkban.

Itt van például Maria, aki Mexikóban él. Jogot tanult az egyetemen és egy örökségnek köszönhetően anyagi biztonságnak örvendhetett. Ennek következtében kialakított magában néhány meglehetősen liberális nézetet, ami — az ő szavaival élve — „lázadó, nyers, hatalmaskodó és ateista” személlyé változtatta őt. „Arra a következtetésre jutottam, hogy pénzzel mindent meg lehet oldani, és nem fontos Isten. Valójában az volt az érzésem, hogy nem is létezik” — emlékezett vissza Maria. „Számomra a vallás egy nevetséges valami volt, és csak társadalmi kelléknek tekintettem” — tette hozzá.

Később Maria észrevette, mennyire megváltozott az unokatestvére, miután Jehova egyik Tanújává lett. „Azelőtt olyan rettenetesen viselkedett, most pedig nagyon békés és egyenes személy volt — mondja Maria. — A rokonok azt mondták, hogy prédikál és olvassa a Bibliát, és ennélfogva nem iszik már, s többé nem fut a nők után. Így hát szerettem volna, ha eljön hozzám és olvas nekem a Bibliából, mert úgy gondoltam, ily módon meg fogom találni a békét és nyugalmat, amelyre olyannyira vágytam.” Mindennek eredményeként Maria beleegyezett abba, hogy egy Tanú házaspárral bibliatanulmányozást folytasson.

Sok mindent kellett leküzdenie, és az is nehézséget okozott neki, hogy elfogadja a Biblia főségre vonatkozó alapelvét, amelynek értelmében alá kell rendelnie magát a férjének. De gyökeres változtatásokat hajtott végre az életében és magatartásában. Elismerte: „Úgy gondolom, hogy amióta beléptek az ajtómon a testvérek és magukkal hozták Jehova segítségét, boldogság, nyugalom és Isten áldása lakozik az otthonomban.” Maria ma már Jehova önátadott, megkeresztelt Tanúja.

Az igaz imádat gyakorlását illetően van egy másik terület is, ahol a szelídség, vagy annak hiánya fontos szerepet játszik. Gyakran előfordul, hogy a családban a feleség elfogadja az igazságot és szolgálni akarja Istent, de a férj vonakodik ettől. Talán nehezen tudja némely férj elfogadni annak gondolatát, hogy van egy másik személy — Jehova Isten —, akivel szemben a feleségének most alárendeltségben kell élnie (1Korinthus 11:3). A mexikóbeli Chihuahuában egy asszony kérte, hogy folytassanak vele bibliatanulmányozást, és idővel ő és hét gyermeke megismerte az igazságot. Először ellenezte ezt a férj. Miért? Mert nem akarta, hogy a családja házról házra járjon és bibliai irodalmat ajánljon fel másoknak. Nyilvánvalóan méltóságán alulinak érezte az ilyesmit. A családja azonban szilárdan kiállt abbeli elhatározása mellett, hogy Istent szolgálja. Idővel a férj kezdte meglátni, mennyire értékes, ha elfogadja valaki az isteni elrendezést. De 15 évnek kellett eltelnie, mire átadta magát Jehovának.

Mexikó-szerte még ma is sok olyan elszigetelt közösség van, ahol a helybeli lakosok megőrizték ősi, indián nyelvüket és szokásaikat. A Biblia üzenete eljut ezekhez az emberekhez, és segítséget nyújt nekik a műveltségi szintjük emeléséhez, mivel vannak, akik az igazság tanulása közben tanulnak meg olvasni és írni. Az a tény azonban, hogy az emberek kevésbé műveltek, vagy szerény anyagi forrással rendelkeznek, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy fogékonyabbak is lesznek. A rasszista büszkeség és az ősi hagyományokhoz való erős kötődés időnként megnehezíti némelyek számára, hogy elfogadják az igazságot. Ez arra is magyarázatot ad, miért zaklatják egyes indián településeken a falubeliek azokat, akik igenis elfogadják az igazságot. A szelídségnek tehát sok formája van.

Reagálj szelíden

Mit mondhatunk rólad személy szerint? Kedvezően reagálsz Isten Szavának igazságára? Vagy nehezen tudsz elfogadni bizonyos bibliai igazságokat? Talán szeretnél önvizsgálatot tartani, hogy meglásd, mi akadályoz téged. Vajon az zavar, hogy az igazsághoz vonzódó emberek többsége egyszerű családból származik? Lehetséges volna, hogy a személyes büszkeség is része a gondolkodásmódodnak? Jó elgondolkodni Pál apostol szavain: „a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem” (1Korinthus 1:27–29).

Eldobnál magadtól egy kincset csak azért, mert egyszerű cserépedényben leltél rá? Természetesen nem! Pedig pontosan ezt a módot választotta Isten arra, hogy felkínálja nekünk életmentő igazság Szavát, ahogyan arra Pál apostol rávilágít: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való” (2Korinthus 4:7). A szelídség és alázatosság képessé tesz majd minket arra, hogy az igazi értékét lássuk meg a kincsnek, nem pedig csak a „cserépedényeket” vagy emberi közvetítőket, akik átadják azt nekünk. Ezenkívül, ha ezt tesszük, akkor növeljük annak valószínűségét, hogy ’megoltalmaztatunk az Úr haragjának napján’, és azok között a szelídek között lehetünk, akik „örökségül bírják a földet” (Sofóniás 2:3; Máté 5:5).