Havas időben született Jézus?

„ERŐS hóesés bénítja meg Jeruzsálemet”, „Hosszantartó havazás döbbenti meg északot”. Az ilyen főcímek rendszeressé váltak a The Jerusalem Postban az izraeli olvasók számára 1992-ben, amely az évszázad egyik legkeményebb telének bizonyult Izraelben.

Januárra a Hermon-hegy ormát 7—12 méteres hó borította, és a télnek még távolról sem volt vége. A Golán-fennsíktól és Felső-Galileától lefelé, elhagyva Jeruzsálemet Betlehem közelében (a borítón látható), egészen délre a Negevig egy tetszetős, finom, mégis tekintélyes látogató újra és újra megbénította az izraeli hétköznapi életet és mindennapokat. A Jerusalem Post egyik cikke kijelentette: „Tegnap az erős havazásnak sikerült megtennie azt, amire a múlt héten egy Katyusa-rakétaeső sem volt képes: elzárni a településeket és erősen elsáncolva tartani a lakosokat az otthonukban.”

A rideg tél nem csak a városlakóknak hozott pusztítást. Jelentések érkeztek be arról, hogy tehenek és borjak százai, valamint csirkék ezrei fagytak meg, amikor az éjszakai hőmérséklet fagypont alá zuhant. Mintha a hó nem lett volna elég, a heves, jeges esőzések szintén áldozatot követeltek. Egy nap két fiatal pásztorfiú — akik szemmel láthatólag kétségbeesetten próbáltak megmenteni néhányat a juhaik közül, amelyeket elragadott egy hirtelen áradat — belefulladt az őket elsöprő árba.

Habár ez nem volt egy tipikus közel-keleti tél, az izraeli Eretz című folyóirat ezt jelentette: „Az Izrael földjén az elmúlt 130 évről összegyűjtött és feljegyzett meteorológiai adatok kimutatják, hogy Jeruzsálemben a hó általánosabb jelenség, mint várható volt . . . Jeruzsálem városának 1949 és 1980 között huszonnégy havas tele volt.” De pusztán meteorológiai és emberi-vonatkozású értéke van ennek, vagy hordoz valami sajátos jelentést is a Biblia tanulmányozói számára?

Mi a jelentősége a Biblia tanulmányozói számára?

Jézus születésére gondolva, sok ember a karácsonyi időszakban gyakran látható, érzelmileg megkapó jászoljelenetet idézi fel lelki szemei előtt. Ott a jászolban fekszik melegen betakarva a csecsemő Jézus, akit anyja őriz, és lágyan hó lepi be körülöttük a tájat. Beleillik ez a közkedvelt kép a Bibliának erről a történelmi eseményről adott leírásába?

A bibliaíró Lukács, Jézus születésének egy gondosan alátámasztott beszámolóját mondja el nekünk: „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában [Betlehemben]. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.« És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat«” (Lukács 2:8–14, Újfordítású revideált Biblia).

Ha ma felolvasnád ezt a beszámolót egy átlagos izraelinek, és megkérdeznéd tőle, az év melyik szakában lehet ez, valószínűleg azt válaszolná: „Valamikor április és október között.” Miért? A válasz egyszerű. Novembertől márciusig hideg és esős évszak van Izraelben, és december 25. természetesen télidőre esik. A pásztorok nem éltek volna a szabad ég alatt, éjszaka a mezőn őrködve a nyájuk mellett. Tekintettel a cikk elején szereplő jelentésekre, megértheted, miért. Betlehem, ahol Jézus született, magasabban helyezkedik el, és csak néhány mérföldre van Jeruzsálemtől. Még azokban az években is, amikor az időjárás kevésbé szélsőséges, a tél folyamán itt meglehetősen hideg van éjszaka (Mikeás 5:2; Lukács 2:15).

Egy pillantás Jézus születési idejének történelmére, fényt derít arra a tényre, hogy Jézus nem a decemberi havazás idején született. Jézus anyjának, Máriának — jóllehet terhességének előrehaladott állapotában volt — názáreti otthonából Betlehembe kellett utaznia. Mária és József is így tettek, hogy megfeleljenek az összeírás követelményének, amelyet a római uralkodó, Augustus császár parancsolt meg (Lukács 2:1–7). A zsidó néptömeg neheztelve a római uralomra és a súlyos adóztatásra, már amúgy is a lázadás határán állt. Miért ingerelte volna őket Róma szükségtelenül azáltal, hogy sokaktól megköveteli az összeírásra való utazást a legkellemetlenebb, sőt akár veszélyesnek is mondható téli időjárás idején? Nem sokkal ésszerűbb, hogy ezt egy olyan évszak idejére parancsolták, mint például a tavasz vagy az ősz, amely alkalmas az utazásra?

Biblián alapuló számítások

A történelmi és fizikai bizonyíték kizárja a decembert, vagy bármely más téli hónapot, mint olyat, amely beleillik a Jézus születéséről szóló beszámolókba. Ezenfelül a Biblia prófécián keresztül megmutatja az évnek azt az időszakát, amelyben Jézus született. Hol teszi ezt?

Dániel könyvének 9. fejezetében találjuk az egyik leglenyűgözőbb próféciát a Messiással kapcsolatban. Leírja mind az eljövetelét, mind a halálban történő kiirtását, amely gondoskodott a váltságáldozatról a bűnért való engesztelésre, és megszilárdítja az alapot az engedelmes emberek számára, hogy ’örökké tartó igazságot’ nyerjenek (Dániel 9:24–27, Úf; vö. Máté 20:28). E szerint a prófécia szerint, mindez egy 70 évhetes időszakon belül teljesedik be, az i. e. 455. évtől kezdődően, amikor kiadták a Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó parancsot.a (Nehémiás 2:1–11). Az ebben a próféciában szereplő időfelosztásból kivehető, hogy a Messiás a 70. évhét elején fog feltűnni. Ez akkor történt, amikor i. sz. 29-ben Jézus megkeresztelkedésre jelentkezett, hivatalosan megkezdve messiási szerepét. „A hét felén”, vagyis három és fél év múlva, a Messiást kiirtják, ezáltal vetve véget a Mózesi Törvényszövetség alatti valamennyi áldozat értékének (Zsidók 9:11–15; 10:1–10).

Ez a prófécia rávilágít arra, hogy Jézus szolgálata három és fél év hosszúságú volt. Jézus a Pászka idején halt meg, niszán 14-én (a zsidó naptár szerint), i. sz. 33 tavaszán. Az ennek megfelelő dátum abban az évben április 1. lenne (Máté 26:2). Ha visszaszámolunk három és fél évet, akkor ez i. sz. 29 október elejére helyezi a megkeresztelkedését. Lukács arról tájékoztat minket, hogy Jézus közel 30 éves volt megkeresztelkedésekor (Lukács 3:21–23). Ez azt jelentené, hogy Jézus születése szintén október eleje körül volt. Lukács beszámolójával összhangban, a pásztorok az évnek annak a szakában még kint voltak „a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett” (Lukács 2:8, Úf).

Mely forrásból?

Mivel a bizonyíték október elejére mutat, mint Jézus születésének idejére, miért ünneplik azt december 25-én? A The New Encyclopædia Britannica rámutat, hogy ezt az ünnepet évszázadokkal Jézus születése után vették át: „A IV. század folyamán Jézus születésének a december 25-ei ünneplését a legtöbb keleti egyház fokozatosan átvette. Jeruzsálemben a karácsony ellenzése tovább tartott, de később elfogadták.”

Miért fogadták el oly könnyen ezt a szokást azok, akik magukat keresztényeknek hívták, évszázadokkal Krisztus után? A The New Encyclopædia Britannica további fényt derít a témára: „A karácsonnyal kapcsolatos hagyományos szokások különböző forrásokból fejlődtek ki, Krisztus születésének megünneplése és a pogány mezőgazdasági és naprítusok egybeesésének eredményeként a tél közepén. A római világban a saturnalia (december 17.) a dínomdánom és az ajándékcsere ideje volt. December 25-öt is úgy tekintették mint az iráni misztériumisten, Mithrász, az Igazságosság Napja születésének dátumát.”

Vajon mindez tényleg „egybeesés” volt? Semmi esetre sem! Történelmi tény, hogy az i. sz. negyedik században, Konstantin császár uralkodása alatt a Római Birodalom átváltozott a keresztényiség üldözőjéből a „keresztényiség”, mint egy elfogadott vallás védnökévé. Ami az általános néptömegek többségét illeti — akiknél hiányzott a keresztényiség igazi jelentésének háttere — felvették ezt az új hitet, és az újonnan felfedezett „keresztény” címekkel kezdték ünnepelni a megszokott pogány ünnepeiket. Melyik dátum lehetett volna kézenfekvőbb Krisztus születésének a megünneplésére, mint december 25., amelyet már akként jelöltek meg, mint ami „az Igazságosság Napja” születési dátuma?

Vajon számít?

Kevés okunk van kételkedni abban, hogy Jézus első követői, akik zsidó származásúak voltak, nem ünnepelték az ő születésnapját. Az Encyclopaedia Judaica szerint „a születésnap megünneplése ismeretlen a hagyományos zsidó szertartásokban”. A korai keresztények bizonyosan nem vettek át egy ilyen ünnepet. Ahelyett, hogy születését ünnepelték volna, tiszteletben tartották Jézus parancsát, hogy emlékezzenek meg a haláláról, amelynek időpontja kétségbevonhatatlan volt számukra — nevezetesen niszán 14. (Lukács 22:7, 15, 19, 20; 1Korinthus 11:23–26).

Évszázadokkal Krisztus előtt a zsidó népet, amely akkor Isten választott nemzete volt, prófétailag figyelmeztették eljövendő babiloni fogságuk végére: „Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok” (Ésaiás 52:11). Hazájukba kellett visszatérniük, hogy újra megszilárdítsák Jehova tiszta imádatát. Elképzelhetetlen lett volna számukra, hogy átvegyék a tisztátalan pogány szokásokat és imádati formákat, amelyeket Babilonban megfigyeltek.

Nem meglepő, hogy ugyanezt a parancsot ismételték meg a keresztényeknek a 2Korinthus 6:14–18-ban. A zsidó nemzet helyett, amely elutasította Krisztust, az ő követői lettek a tiszta imádat képviselői. Az ő felelősségük volt, hogy segítsenek másoknak kijönni a szellemi sötétségből az igazság világosságára (1Péter 2:9, 10). Hogyan is tudták volna ezt valamiképpen megtenni, ha összevegyítették volna Krisztus tanításait a pogány eredetű szokásokkal és ünnepnapokkal?

Bármennyire vonzó is a közízlés számára „fehér karácsonyt” ünnepelni, ez mégis egyenértékű a ’tisztátalan illetésével’ (2Korinthus 6:17). Annak, aki igazán szereti Istent és Krisztust, el kell kerülnie ezt.

Tény, hogy pogány ünnepekből ered, és emellett azt is láttuk, hogy a karácsony nem hordoz igazságot, mivel Jézus októberben született. Igen, függetlenül attól, hogy milyen kép jelenik meg az ember képzeletében, Jézus egyszerűen nem havas időben született.

[Lábjegyzet]

[Kép a 4–5. oldalon]

A hóborította Jeruzsálem, keletről nézve

[Forrásjelzés]

Garo Nalbandian

[Kép a 6. oldalon]

Hó Jeruzsálem falai mentén

[Kép a 7. oldalon]

A pásztorok csak meleg évszakban tudnak éjszaka a nyájaikkal maradni a sziklás domboldalakon, amint ez lent látható

[Forrásjelzés]

Garo Nalbandian