Úrrá lenni a honvágyon Isten szolgálatában

JÉZUS KRISZTUS megparancsolta követőinek: „Elmenvén . . ., tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19). Sok keresztény számára, aki ennek a megbízatásnak a végrehajtásán munkálkodik, ez azt jelenti, hogy otthonától távol, nehéz körülményeket vállalt fel. Utazófelvigyázók, feleségük és mások sok dolgot hagynak hátra Isten szolgálata kedvéért. A honvágy valódi kihívásnak bizonyulhat Jehova mindezen Tanúja számára.

A honvágy felszínre tör, amikor az emlékek egy elmúlt szép időszak biztonságához és szeretetéhez terelik vissza a gondolataidat. Ez olyan heves érzelmeket hívhat elő, hogy elcsüggedsz, és úgy érzed, képtelen vagy tovább folytatni a munkádat. Valójában egyesek, miután eladták javaikat, és költséges utazást tettek egy idegen országba, később feladták terveiket és hazatértek. Elhatalmasodott rajtuk a honvágy.

Az érzelmekre irányuló ilyen támadás általában gyakori az első költözés után, némelyeknél azonban egész életükön át eltart. Jákob miután több mint húsz éve már távol volt, ’nagy kívánsággal kívánkozott atyja házához’ (1Mózes 31:30). Ki számíthat arra, hogy honvágytól fog szenvedni? Mi váltja ki a honvágyat? Hogyan tud valaki úrrá lenni ilyen érzéseken?

Mi váltja ki a levertséget?

A honvágy bárkit befolyásolhat. Amytisnek, a méd király, Astyages lányának látszólag minden oka megvolt arra, hogy boldog legyen: gazdagság, tekintély, csodálatos otthon. Mégis olyan honvágy gyötörte Média hegyei iránt, hogy férje, Nebukadnezár király, megépíttette Babilon függőkertjeit, hogy megpróbálja megvigasztalni őt.

A honvágy különösen akkor lehet gyötrelmes, ha az élet nehezebbnek tűnik, mint mielőtt a személy elköltözött. Amikor Júda lakosai fogságba kerültek, így siránkoztak: „Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!” (Zsoltárok 137:1, 4).

Sok dolog kiválthatja a honvágy mélabús hangulatát. Terri, aki Kanadából költözött el, ezt mondja: „Egyszer egy családi fotó esett ki az egyik könyvből. Amikor felvettem, hirtelen erőt vett rajtam a honvágy, és sírtam.” Chris, aki Angliából egy jóval szegényebb országba költözött, bevallja: „Ha csak felismerem egy régi sláger dallamát vagy egy hazai módon elkészített étel zamatát, ez már sóvárgó vágyat ébreszthet bennem azok után a dolgok után, amelyeket magam mögött hagytam.” (Vö. 4Mózes 11:5.)

A szoros családi kötelékek gyakran olyan tényezőnek számítanak, amely hozzájárul ehhez. Roseli, egy brazíliai testvérnő, aki most egy szomszédos országban él, ezt így magyarázza: „Lehangoltnak érzem magam, mikor rossz híreket kapok otthonról, és nem tudok ott lenni, hogy segítsek. Néha még rosszabb, ha nem kapok hírt, és képzelődni kezdek dolgokról.” Janice Észak-Amerikából egy Amazon-vidéki, trópusi kisvárosba költözött. Ezt mondja: „Honvágyam támad, amikor jó híreket hallok otthonról. Hallom, milyen jól szórakoznak együtt, és szeretnék velük lenni.”

Nem csak az éleszti fel a honvágyat, hogy hátrahagyunk embereket. Linda így magyarázza: „Mindig csalódottnak éreztem magam, mikor nem tudtam, hol kell megvenni a dolgokat, amelyekre szükségem van. Nem ismertem az árakat, és azt, hogy hogyan kell cserélgetni az árukat. Saját autó fenntartása túl költséges volt, amikor pedig a zsúfolt tömegközlekedési eszközökre igyekeztem felszállni, mindig lökdöstek. Ez máris azt váltotta ki belőlem, hogy hazavágyódtam.” A kulturális és gazdasági szakadékról szólva Janet ezt a megjegyzést teszi: „A szegénység volt az, ami felháborított. Azelőtt soha nem láttam embereket kenyeret koldulni, vagy nagy családokat egy szobában élni, ahol nincs bevezetve a víz . . . Az ilyen dolgok annyira felháborítottak, hogy úgy éreztem, nem tudok tovább itt maradni.”

Úrrá lenni az érzelmeken

Nem kell zavarba jönnünk, amiért erőteljes érzelmi szálak kötnek szeretett emberekhez vagy a gyermekkor éveinek jól ismert környezetéhez. Az érzelmeket Jehova Isten adta nekünk, hogy meleg, személyes kapcsolatoknak örvendhessünk. Az efézusbeli gyülekezet keresztény felvigyázói érzelmileg érett férfiak voltak. Mi történt azonban, amikor Pál apostol náluk tett látogatása a végéhez közeledett? Nos, „mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt”! (Cselekedetek 20:37). Ez az eset persze nincs kapcsolatban a honvággyal. Mégis gondolkodóba ejt. Természetszerű, hogy vannak érzelmeink, de nem engedhetjük meg, hogy irányítsanak minket. Akkor hogyan lehetsz úrrá sikeresen a honvágyon?

Ha megtanulod beszélni a helyi nyelvet, ez az egyik kulcstényező ahhoz, hogy otthon érezd magad. A honvágyból fakadó érzések fokozódhatnak, ha a kommunikációt gátolja az, hogy idegen nyelvvel van dolgod. Ezért, ha lehetséges, tanulj meg írni és olvasni a helyi nyelven, mielőtt odaköltöznél. Vagy összpontosíts a nyelvtanulásra a megérkezésedet követő néhány hét folyamán. Ez az az időszak, amikor a legerősebb indíttatást érzed, és ezáltal a legkedvezőbb a kilátásod arra, hogy megtanulod a nyelvet. Ha ezeket a heteket elsősorban a nyelvtanulásnak szenteled, hamarosan élvezetes beszélgetéseket folytathatsz, és ez segíteni fog csillapítani a honvágyból fakadó érzéseket.

Szerezz új barátokat amilyen hamar csak lehetséges, mivel ez segít abban, hogy otthon érezd magad. Jehova Tanúi gyülekezete a legjobb hely arra, hogy valódi barátokat szerezz. Ragadd meg a kezdeményezést, és érdeklődj mások iránt. Tegyél erőfeszítést annak érdekében, hogy megismerd hátterüket, családjukat, gondjaikat és érdeklődési körüket. Hívd meg hittársaidat az otthonodba. Viszonzásként tapasztalni fogod, hogy mások is érdeklődést mutatnak majd irányodban.

Isten népe között a barátság olyan szoros lehet, mint a családi kötelékek. Jézus azt mondta: „a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Márk 3:35). Krisztus erről is biztosította követőit: „senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, a ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet” (Márk 10:29, 30). Egy ilyen csodálatos szellemi testvériségben nem vagyunk egyedül még egy új országban sem.

Az otthon maradottakkal ápolt barátság fenntartása szintén segíthet úrrá lenni a honvágyon. Talán meglepődve tapasztalod, hogy mióta elköltöztél, a levél útján történő kommunikáció különösen jelentőségteljes, mivel valószínűleg jobban megfontolod a szavaidat. Lesznek érdekfeszítő dolgok, amelyeket közölhetsz. Janet, akit korábban említettünk, ezt tanácsolja: „A távolsági telefonhívások költségesek, de egy magnószalagot, amelyre felveszed az üzenetedet, postán elküldeni viszonylag olcsó. Először furcsa érzés egy géphez beszélni. Pedig, ha úgy beszélgetsz valakivel, hogy köztetek áll a mikrofon, ez fesztelen és érdekes.” Te is kérheted, hogy postafordultával küldjenek neked is hangfelvételt kazettán.

Shirley, aki huszonöt évvel ezelőtt az Egyesült Államokból Latin-Amerikába települt, ezt mondja: „A gondok helyett mindig építő tapasztalatokról írok. Ez arra ösztönöz másokat, hogy továbbra is írjanak nekem.” De azért legyél óvatos. A túl sok levélírás visszafoghat abban, hogy új barátokat szerezz. Del, aki Kanadából egy másik országba költözött, ezt mondja: „Kerüld azt, hogy otthon ülj, és azokon a dolgokon rágódj, amelyek hiányoznak. Ehelyett menj el otthonról, és örülj az új környezetednek.”

Ismerd meg az új ország szokásait, történelmét, humorát, az érdekes és vonzó helyeket. Ez segít majd, hogy ne a negatív tényezőknél időzz. És ha úgy tervezed, hogy ott maradsz, ahová költöztél, akkor az a legjobb, ha nem látogatod meg túl hamar vagy túl gyakran a szülőföldedet. Időt vesz igénybe, míg új barátságokat alakítasz ki, és megszokod az új környezetet. A hosszabb ideig tartó hazalátogatások félbeszakítják ezt a folyamatot. Ha már meggyökeresedtél, akkor élvezettel hazalátogathatsz — azután pedig visszatérsz. A köztes időben szorgalmas igyekezettel alakíts ki ragaszkodást az új otthonod iránt.

Várakozz továbbra is örömmel

Jehova az egész földet adta lakásul nekünk (Zsoltárok 115:16). Örömteli keresztény szellemmel az élet bármelyik országban kellemes lehet. Ha a Királyság-érdekek előmozdítása és a jó hír prédikálása érdekében költözöl egy másik országba vagy saját országod egy más területére, tedd ezt boldog várakozással. Várd örömmel, hogy új barátokat szerzel, különböző szokásokat tanulsz meg, tanítványokat képzel, illetve hogy jutalommal járó dolgokat teszel Isten szolgálatában.

Jehova Isten olyan Barát, aki mindig veled lesz, függetlenül attól, hol vagy (Zsoltárok 94:14; 145:14, 18). Tehát maradj közel hozzá az ima által (Róma 12:12). Ez segíteni fog elmédben tartani, hogy Isten szolgájaként mi az életed célja. Ábrahám és Sára elméjükben tartották céljukat, amikor kényelmes otthonukat otthagyták Úr városában. Jehova parancsának engedelmeskedve elhagyták barátaikat és rokonaikat (Cselekedetek 7:2–4). Ha továbbra is emlékeket és sóvárgást ápoltak volna az elhagyott lakóhelyük után, lett volna lehetőségük visszatérni. Ők azonban egy jobb hely elérésére törekedtek — ez végtére a paradicsomi földön való élet Isten égi Királyságának uralma alatt (Zsidók 11:15, 16).

Idegen nyelvű szántóföldön prédikálni vagy olyan területen, ahol nagyobb a szükség Királyság-hirdetőkre az országodban, meglehetősen nagy kihívást jelenthet. De ez gyümölcsöző és rendkívüli jutalommal járó munka is egyben (János 15:8). És még ha átmenetileg el is hatalmasodhatnak rajtad a negatív gondolatok, képes lehetsz legyőzni őket, ha elmédben tartod a célodat, és ha előre tekintesz. Egy egyedülálló misszionárius testvérnő ezt mondta: „Amikor érzem, hogy erőt vesz rajtam a levertség, megpróbálok az új világra gondolni, és arra, hogyan lesz az egész emberiség egy család.” Az ehhez hasonló kellemes gondolatok segíthetnek, hogy megőrizd örömödet, és ne hagyd, hogy erőt vegyen rajtad a honvágy.

[Kép a 29. oldalon]

Nem szükségszerű, hogy a honvágy gátolja a keresztény szolgálatot